szombat, december 27, 2008

Még mindig karácsony

Nálunk még nem ért véget a karácsony és ez annyira jóóóóóó!
Ami eddig történt...
Először is szenteste napjára virradóra elöntött a takonykór, ezt adtam karácsonyra a családnak. :)
Délelőtt elmentünk a papával motorozni és mire hazajöttem, itt volt egy gyönyörű karácsonyfa a nappalinkban! Először féltem tőle és úgy kapaszkodtam anyába, mintha az életem függene tőle, miközben azt hajtogattam, hogy "nem bánt, nem bánt", aztán megszoktam. Azóta néha csak odaülök elé, és csak annyit mondok, hogy szép és tetszik. :)
Este elmentünk Ica mamához, kaptam egy csomó ajándékot. Utána hazajöttünk és tele volt a fa alja mindenféle csomagokkal, ajándékkal, azt sem tudtam, mihez nyúljak, kinek segítsek bontani, melyik papírt tépjem szét, vagy melyik játékkal játszak. A bőség zavara hamar elért... Este még sokat játszottunk és én csupa boldogság voltam egész nap! :)
Másnap voltunk Piri mamánál, meg Irén mamáéknál. És aznap jött a csúcsajándék, egy igazi, jó nagy kukásautó!!!! Húúúúh, ha már láttatok gyönyörű darabot, még aludni is vele feküdtem le és anyáék ágyába is bevittem, hátha ott aludhat az éjjel, de végül nem engedték. :(
Tegnap elmentünk Alexa keresztszüleihez, ma meg az én keresztszüleim jöttek hozzánk és ez a két nap is csak ajándékokkal és rengeteg hancúrozással telt. Keresztapáéknak nagyon örültem, főleg a két hercegnőnek, akik már nagyon hiányoztak nekem. :)

És képzeljétek, a legjobb az az egészben, hogy bárhová mentünk, mindenkinél volt karácsonyfa, pedig eddig sehol sem volt. A Jézuska pedig mindenhová hozott ajándékot. Nem tudom, honnan tudhatta, hogy hová fogunk menni, és hogy volt ideje ennyi mindenre, de úgy látszik, okos és ügyes lehet, ha ennyi mindenre oda tudott figyelni. :) Azt hiszem, imádom ezt a karácsony dolgot!!!

Holnap Kispepóékhoz megyünk, aztán hétfőn meg mi megyünk Keresztanyáékhoz, szóval nincs megállás, rengeteg még a dolgunk, mielőtt véget érne az év! :)

hétfő, december 22, 2008

Boldog karácsonyt

... és sok-sok szép ajándékot kívánok minden kedves Olvasómnak! :)

szombat, december 20, 2008

Beszélek

Egyre szebben beszélek. Már mondok egész mondatokat (több szavasat, nem tőmondatot), és elkezdtem ragozni a szavakat, sőt használom a múlt időt is. Ezt így hirtelen mind egyszerre kezdtem el csinálni, és anyáék rettenetesen büszkék rám, amikor egyszer csak másképp mondom az eddig megszokott dolgokat. Pl. "anya csinál kifli", vagy "kérsz kifli" az most úgy hangzik, hogy "add ide a kiflit, anya". A ragokat egészen jól kezelem, tudom, mikor melyiket kell használni, sőt felszólító módban is beszélek, ha épp arra van szükség. :) Ez nagy fejlődés az eddigiekhez képest, és nekem is nagyon tetszik, úgyhogy többnyire be sem áll a szám... :)

péntek, december 19, 2008

Sztár lett a mamám

Képzeljétek, Ica mama szerepel egy igazi filmben. Na jó, csak háromszor pár másodpercre látható, de még egy igazi mondatot is kapott! :)
A család ma elment moziba, elvitték Ica mamát is, hogy megnézzék, végül a vágott verzióban is látható-e. És ott volt! Anyáék azt mondták, nagyon vicces volt, és majd megmutatják nekem is, mert sajnos moziba én nem mehettem velük. Az igazság az, hogy a héten már volt a mama az egyik napi sorozatban, szintén pár másodpercig, és azt én is láttam. Nagyon fura volt, hogy ott van a tévében, és itt ugráltam örömömben végig. Hát remélem, majd a filmet is megnézhetem.

Holnap 2 napos nagytakarítás, karácsonyi készülődés kezdődik, én napközben mamánál és papánál leszek. Valamiért nem akarják, hogy segítsek, pedig imádom tologatni a partvist, meg törölgetni a port. Na mindegy, ők tudják, én majd randalírozok a nagyszülőknél addig. :)

hétfő, december 15, 2008

Nem Télapó - nem, nem!

Hogy hiszek-e a Télapóban? Hmm....
Az úgy kezdődött (mint már meséltem), hogy elmentünk anyával és apával bevásárolni, ahol egy nagyon kedves Télapóval találkoztunk és kaptam tőle szaloncukrot. Teljesen odavoltam, meg vissza, egész nap csak róla beszéltem. Aztán másnap reggel, mikor felkeltünk, ott voltak a piros csizmácskáink alatt az ajándékok, és kaptam egy gyönyörű piros buszt is tőle, szóval elkezdtem egyre jobban szeretni ezt a Télapót.

Utána délután, amikor itt volt Alexa barátnője is, elmentünk a csajokkal az egyik plaza-ba csavarogni. És akkor történt a baj.... Itt is találkoztam egy Télapóval, ő viszont egyáltalán nem tetszett nekem.

Kedves volt, meg minden, anya nem értette, mi lehet a bajom vele, csak egyszerűen nem jött be. Hiába adott szaloncukrot, kiabáltam anyának, hogy nem-nem, vegye el tőlem a cukrot, mert nem kell ettől a Télapótól semmi. Utána bármit mondtak a Télapóról, megtagadtam a létezését. Mindig csak annyi volt a válaszom, hogy NEM-TÉLAPÓ, NEM-NEM.

És hogy mi a helyzet azóta? Azt hiszem, kicsit félek tőle. Amikor rosszalkodom, akkor anyáék azt mondják, hogy a Télapó vissza is jöhet és el is viheti a játékokat, amiket hozott. Sőt, nem szereti állítólag a rossz gyerekeket, és ilyenkor fel kell őt hívni és szólni neki, hogy jöjjön vissza a játékokért. Ha rosszalkodom, és felemelik a telefont, rögtön vigyázba vágom magam és azt mondom, hogy NEM-TÉLAPÓ, NEM-NEM. Szóval, azt hiszem, megtanultam tisztelni az öregurat és jobb, ha nem akasztjuk össze a bajszunkat és jól viselkedem.
A másik vicces, hogy amikor ősz hajú embert látok szakállal és szemüveggel, piros ruha nélkül, akkor is azt mondom, hogy TÉLAPÓ.

Mostanában meg valami Jézuskáról beszélnek, hogy ő is hoz ajándékot, ha jó leszek. De róla egyelőre fogalmam sincs, hogy hogy néz ki. Mindenesetre örülnék, ha igaz lenne, amiket mesélnek róla. :)))

vasárnap, december 14, 2008

Karácsonyi vásár

Ma elmentünk délután a Vörösmarty térre és a Váci utcába sétálni. Anyáék minden évben megejtik karácsony előtt ezt a sétát, én az idén csatlakoztam először a családhoz. Azt mondom, mindenki menjen el, akinek lehetősége van rá, mert gyönyörű szép az egész forgatag. Rengeteg ember, minden nagyon fényes, csillog-villog, hallgatod a zenét, ahogy az indiánok játszanak, vagy éppen egy művész az üvegpoharain. Mindenhol kürtős kalács, kenyér lángos, sült kolbász és forralt bor illatát érzed. Hmmm..... tényleg nagyon szuper volt az egész.
Aztán anya beígért Alexának egy kürtős kalácsot, amire "saccperkábé" 2 órát kellett volna várni. Ekkor jött az alku: várunk, vagy megyünk a Mc-ibe. Szerintetek ki nyert? :))) Jól teletömtem magam sült krumplival, egyszerűen imádom!



És íme néhány fotó a városról. Ugye, milyen szép?


szombat, december 13, 2008

Leválás

Anya azt mondja, ez az a dolog, amikor egy csecsemő leválik az anyukájáról, amikor már önálló emberként működik tovább és nem anya egy "darabja", ha értitek, mire gondolok. Ezt az időszakot az okos szakemberek különböző időpontokra teszik, de a leggyakoribb vélemény szerint 1 éves kor körül következik be, és általában tovább tart azoknál, akik sokáig szopiztak.
Háááát, én már a 20. hónapomat taposom, és sajnos nem is szopiztam sokáig, de valahogy még mindig nem sikerült ez a leválás anyáról. :) Ez sok mindenben megnyilvánul, pl. sokszor igénylem, hogy feküdjek anya karjában, vagy mellette az ágyban, és ilyenkor pont úgy tudom befészkelni magam, mint a magzat az anyaméhben. :)
Természetesen van egy különleges kapocs anya és babája között, ami sosem múlik el, és anya azt mondja, ez az, ami miatt különlegesen szép dolog anyának lenni. Ezt persze én nem tudhatom, de biztosan igaza van. A lényeg, hogy nekem jó így. :)

hétfő, december 08, 2008

Mamáéknál

Ma mamánál és papánál leszek, mert anyának mennie kell Alexáért, meg vasalós napot akar tartani. Valamiért nagyon utálja ezt a dolgot, talán majd később megértem, miért...
Tegnap hazajött apa és nagyon boldog voltam, úgy örültem neki! Este már vele volt a pancsi, meg jó sokáig nem akartam aludni, mert csak a játékon járt az eszem, pedig apa hulla volt teljesen... Ez mondjuk engem annyira nem érdekelt. :)
Beszéltünk keresztanyáékkal is, karácsonyra itthon lesznek, jó lesz őket látni újra.
Már ennyi, majd jövök!

vasárnap, december 07, 2008

Várunk

Várakozó állásponton vagyunk, mert apát várjuk haza nagyon! :) Elment a mamáékkal disznótorozni még pénteken és ma jön haza. Nagyon furcsa volt, hogy nem volt itthon. Az meg végképp furcsa volt, hogy nem ő fürdetett esténként. Kicsit azért jó is volt, mert fürödhettem Alexával, ami ritkán szokott előfordulni. Ő fürdetett, ugyanis anya nem fért hozzá a fürdőszobához, mert kb. fél perc alatt elúsztattunk mindent. Jó móka volt, hogy összevissza csapkodtuk a vizet és sikongattunk hozzá nagyokat. :)

Tegnap itt volt Alexa barátnője, Nóri is, akit nagyon szeretek. Elmentünk a csajokkal vásárolgatni, lovas áruházba is, szóval volt csavargás. Aztán délután jött az ügyvédem, Kájli néni és vele is jó sokat hancúroztam. Aktívan telt a nap. Ma megint Alexával bohóckodás van programon, amíg anya főz. Aztán ebéd körül már apa is itt lesz! Hurrá! :)

péntek, december 05, 2008

Télapó

Képzeljétek, ma találkoztam az áruházban a Télapóval. Igaziból ott jött velem szembe és kaptam tőle szaloncukrot. Meg voltam illetődve, de amikor kérdezte, hogy jó voltam-e, persze, hogy mondtam, hogy jó. :) Aztán kaptam szaloncukrot. Utána megpróbáltunk bevásárolni, de ez nem volt egyszerű, mert anya vásárolt, én meg apával állandóan másfelé tolattam a bevásárló kocsit, mert üldözni akartam a Télapót! :)

Szóval, boldog Mikulást mindenkinek! Csizmákat ne felejtsétek el kitisztítani és az ablakba tenni, hátha nektek is hoz valamit! :)

kedd, december 02, 2008

Kemény éjjel

Az volt ma nálunk... :) Vagyis csak anyáéknak, nekem nem. Felkeltem fél négykor, aztán negyed hatig vergődtem. Azért nem voltam teljesen ébren, inkább kicsit félkómásan. Próbálkoztam a visszaalvással több-kevesebb sikerrel. Aztán úgy gondoltam, ha már nem alszanak anyáék se, akkor osztogatok nekik néhány puszit. Egyet apának, egyet anyának, egyet apának, egyet anyának.... és ez így ment jó sokáig. Én irtó jókat nevettem rajta, szerintem nekik is tetszett, de persze nem mondták, mert folyamatosan csak azt hajtogatták, hogy aludni kéne. :)
Aztán visszaaludtam és kilencig fel sem keltem. A család persze kissé kialvatlan maradt...

szombat, november 29, 2008

Reklámzabáló

Jelentem: reklámfüggő lettem!
Tudom, majdnem minden gyerek életében eljön ez a pillanat, aminek a szülők annyira nem örülnek, de néha azért egész vicces.
Nálunk ez úgy zajlik, hogy ha reklámot látok a tévében (mindegy mit!), azonnal vigyázba állok, ráragadok a képernyőre és nem lehet hozzám szólni. Ha vége a reklámblokknak, akkor azonnal megyek tovább, a tévé egyébként nem érdekel. Vannak reklámok, amelyeknek ha már az első képét meglátom (zene és szöveg nélkül), rögtön mondom, hogy kinek a reklámja és a hozzá illő szót, amit reklámoz. Hihetetlen szivacs agyam van, mindent magamba szívok azonnal és egyszeri tapasztalat után azonnal raktározódik minden úgy, hogy többet nem felejtem el. Anya szerint ez néha félelmetes is, hogy mennyi mindent képesek vagyunk megtanulni ennyi idősen.

Pl. azt is tudom, hogy a piros lámpánál meg kell állni és a zöldnél lehet továbbmenni. Felismerem a két színt és amikor az autóban ülünk, akkor navigálok. Ha piros a lámpa, szólok, hogy: "piros, meg kell állni", ha pedig zöldre vált, akkor azt mondom, hogy "zöld, mehet". Azért ez elég nagy dolog másfél évesen, nem? :)

csütörtök, november 27, 2008

Anya pici fia

Anya néha megkérdezi, hogy kije vagyok én neki, vagy csak úgy magától mondja, hogy "anya pici fia".
Legutóbb annyira felháborodtam ezen, hogy rögtön rászóltam, hogy "baba" és nem "fia". Nem tudom, miért nevez engem fiának, amikor én vagyok a Levi baba. Szóval szóltam és azóta is mindig kijavítom, ha véletlenül hibásan mondja. De ha azt hallom, hogy "anya pici babája", az nagyon tetszik és olyankor fülig ér a szám! :)

kedd, november 25, 2008

Hó-hó-hó

Tegnap végre annyi hó esett, hogy este kimehettünk élvezni is egy kicsit a havat!
Először is ordítottam, mert nem akartam magam becsomagoltatni az overálba, aztán kesztyű, kabát, stb. Olyan voltam, mint egy Michelin baba, alig tudtam megmozdulni és ezt nagyon nehezen viseltem.
Persze ez mind elszállt azonnal, amikor kimentünk és megláttam azt a rengeteg havat. Képzeljétek, minden tiszta fehér volt, bokáig ért a hó és közben meg folyamatosan esett. Kivittük a szánkót, úgyhogy életemben először sikerült szánkóznom is és rettenetesen élveztem. Ez tényleg jó muri, nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Aztán építettünk hóembert, na jó többet is, meg folyamatosan hógolyóztunk a szomszédokkal. A végére jó kis több órás esti hóparty keveredett ki az egészből. A felnőttek is úgy futkostak, mint a gyerekek, mindenki csupa víz - illetve hó - volt, fél nyolcig hancúroztunk, mert aztán kinyúltam teljesen. Nem gondoltam, hogy ez ennyire fárasztó is tud lenni. :)

szombat, november 22, 2008

Havazik

Ma leesett az első hó, amiből sajnos semmit nem láttam, mert átaludtam az erkélyen (a hóesésben...). Aztán meg besötétedett, úgyhogy most már csak azt remélem, hogy holnapra marad belőle valami.
Megkaptam Alexa szánkóját teljesen felújítva és már nagyon várom, hogy kipróbálhassam, mert fogalmam sincs, mit kell vele csinálni... Biztos jó muri lesz! :)

péntek, november 21, 2008

Legújabbak :)

Gyakorlatilag már minden szót ki tudok mondani hallás után. A mondatokat még nem ragozom, csak egymás után teszem a szavakat, de már minden szó első hallás után megy! :)
A mostani kedvencek (mármint a családomé):
- James Bond
- hitelválság (na jó, bankos szülők gyereke vagyok!!! - és persze tudom mondani a bankok neveit is felsorolva!)
- szervusz
- elefánt
- játszunk
- elfáradtam
- elfelejtettem
Ezeket állítólag édesen mondom. Anya szerint mindent fel kellene rögzíteni, mert ez leírva nem olyan élmény, mintha hallják, dehát mindent mégsem lehet. Sajnos ez is elmúlik gyorsan, aztán már úgy fogok beszélni, mint a felnőttek. Csak azt nem tudom, akkor miről fogok majd írni nektek. :)

kedd, november 18, 2008

Bili

Megtanultam használni a bilit!!!
Na jó, még nem rendeltetésszerűen, de kezdetnek nem rossz. Vagy nem így kell?????

szombat, november 15, 2008

Anya kedvencei tőlem

Imádja, ahogy ezeket mondom:
  • légycsapó
  • eszem megáll
  • Alessza szoba
  • hova tette?
  • játszunk
  • tolyony (torony)
  • séta
  • hajó
  • csoki golyó
  • kéjsz ebbe (kölesgolyót pohárba)
  • veszély
  • Majanéna (Maja néni - a fodrászom)

péntek, november 14, 2008

Okosodok

Fura dolog ez a fejlődés. Valahol szép és jó, mert a felnőttek szerint öröm nézni, ahogy fejlődünk és okosodunk, csak közben meg szomorúak, hogy miért ilyen gyorsan?! :)
Én is napról napra fejlődöm, egyre "felnőttesebb" dolgaim vannak. Anya azt mondja, tök jó, hogy már mindent meg lehet beszélni velem. Még akkor is, ha nem összefüggő mondatokban beszélek, mindent el tudok magyarázni. Nem csak, ami akarok, hanem történéseket elmesélni, stb. Másfél évesen már játszom szerepjátékokat, olyan egyszerűbbeket, de ez akkor is nagy dolog ilyen idős korban. Pl. két állatom találkozik, köszönnek egymásnak "szia, maci, szia zsiráf", aztán adnak puszit egymásnak, és ezt rendesen eljátszom. Az embereket a nevén szólítom és már nem csak rövidítve, hanem szépen, ahogy hívják őket. Vagy pl. felhívom a papát a játéktelefonomon. Ilyenkor köszönök először, aztán mondom neki, hogy jöjjön át (gyeje Papa), és rendesen hablatyolok, mintha beszélgetnék vele tényleg. Mondom neki, hogy csaj - vagyis hogy menjünk csajozni. :)

Okosodok. Valóban. Reggelente felkelek, hozok egy tiszta pelenkát és szólok anyának, hogy cserélje le. A ruháimra odafigyelek Ha teszik valami, mondom, hogy csinos. Tudok igazából ölelni, ha szeretetet akarok kifejezni, de nagyon óvatosan osztogatom a puszikat. Ha valaki kér, akkor széttárt karokkal szólok, hogy elfogyott. :) Aztán szólok, hogy ott van még egy a számon, de persze nem adom oda, csak íncselkedek. A kiváltságosok, pl. Alexa bármikor bármennyit kaphatnak. :))

szerda, november 12, 2008

Elmaradtam..

...kicsit az írással. Valahogy nem volt ihlet, meg történés, és nem nagyon tudtam miről írni.
Szombaton kinn voltunk Keresztanyáéknál, újra elbúcsúztattuk őket, mert megint visszamentek Montenegroba. Kicsit sajnálom, mert nagyon szeretem őket és hiányoznak. :(

Aztán mamával és papával voltam sokat játszótéren, motorozni, meg náluk is kicsit. Eljött a tél, úgyhogy felköltöztek végre a tanyáról Pestre, most újra sokat tudok csavarogni a Papával, vagy ahogy mi mondjuk egymás között - megyünk csajozni. :)

Közben továbbra is olyan vagyok, mint egy energia bomba. Legújabb szokásom, a kanapén rohangálás, fejjel előre bukás, bár kétszer már hátra is sikerült hanyatt esnem nem kis sírás közepette. Anya legnagyobb bánatára nem tanulok a hibáimból, de csak azért nem, mert szerintem irtó mókás dolog ez a rohangálás. :)

Hát nagyjából így telnek napjaim, igazán nem sok érdekesség történt mostanában. De amint lesz miről írnom, bővebb leszek, ígérem!

péntek, november 07, 2008

Markoló

Képzeljétek, ő az első olyan "tárgy", amit én vetettem meg magamnak. Anyával elmentünk vásárolni és amikor eltolta a bevásárlókocsit az én Markolóm mellett, akkor szóltam neki, hogy "anya, szép autó" és utána mondtam, hogy "tetszik". Szerintetek anya ellen tudott állni annak, hogy azonnal megvegye? :)

Aztán a pénztárosnéni elvette tőlem, valamiért meg akarta fogdosni ő is (lehúzta a pénztárgépen - a szerk.), aztán visszaadta. Azóta mindenkinek elmesélem, akinek megmutatom a gyönyörűségemet, hogy "néni, tessék, vissza". Ez jelenti azt, hogy odaadtam a néninek, ő meg visszaadta. :)
Na, mondjátok, hát nem gyönyörű darab? Egy igazi markoló! :)

kedd, november 04, 2008

Massa

A vasárnap délutánról elfelejtettem elmesélni, hogy megnéztük a Forma 1 utolsó, brazil nagydíját, ahol is eldőlt a világbajnoki cím sorsa.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy imádom a versenyautókat és megrögzött "ferrarisként" mindent versenyautót Ferrarinak hívok (Fe). Ha megkérdezik tőlem, hogy milyen színű a Ferrari, akkor mondom, hogy piros (pi). Ha megkérdezik, hogy ki vezette a Ferrarit, akkor mondom, hogy Massa. :)
A család teljes izgalomban izgult, volt aki Hamiltonnak szurkolt, volt aki Massának, de az biztos, hogy mindenki minden idegszálával az utolsó pár perc izgalmainak hatása alatt volt, fogták a fejüket és kiabáltak, miközben én ültem a szőnyeg közepén, fogtam két kézzel a fejem (ezt láttam tőlük!) és kiabáltam, hogy Massa, Massa, Massa! :)))
Hát nem ilyen egy igazi drukker? :)

hétfő, november 03, 2008

Nyár van novemberben

Annyira csodaszép az idő, tényleg, mintha nyár lenne. Anya szerint jó rég volt már olyan, hogy novemberben egy szál pólóban szakadt volna rólunk a víz, olyan meleg van. Ez már nem is ősz, inkább kora nyári idő. Én nagyon élvezem, mert sokat tudunk kinn lenni és nagyokat tudok aludni kinn a levegőn.

Tegnap elmentünk Kispepóékhoz és szokásunkhoz híven jól éreztük magunkat együtt nagyon. Kicsit kimentünk az erdőbe is sétálni, gyönyörű volt az idő tegnap is. Aztán délután hazakeveredtünk és pihiztünk, amolyan nyugis vasárnapunk volt. :)

szombat, november 01, 2008

Mindenszentek

Ma voltam életemben először temetőben. Fura egy dolog, nem is értettem még igazán, hogy mi történik ott. Rengeteg ember tülekedett jobbra-balra, gyújtogatták a gyertyákat és hoztak sok-sok virágot. Igazából szép volt és érdekes. A nagypapám és a dédpapám sírjánál voltam, akiket sajnos nem ismerhettem, de anya szerint nagyszerű emberek voltak...

Aztán elmentünk meglátogatni dédimamát, ott hancúroztam kicsit, utána hazaindulás, alvás a kocsiban, délután meg itthon randalírozás. Nagyjából ennyivel telt a nap. Holnap meg megyünk Kispepóékhoz, azt nagyon várom! :)

szerda, október 29, 2008

Mosógép 2. rész

Csak ha valakit érdekelnének a fejlemények... :)

Mosógép szerelő bácsi tönkretette Szergejt, vehetünk új mosógépet!
1. Éjszaka kinn tárolták a hidegben, amitől teljesen átnedvesedett, bepárásodott.
2. Vezérlőpanel párásan nem világít, nem jelez vissza.
3. Hajszárítóval szárítja, majd világít, de sajnos hibaüzenettel.
4. A párás gépet áram alá próbálta tenni, így azonnal letiltott minden funkciót, panel megy a kukába.
5. Megjegyzem a dob tökéletesen működik...

Három és fél óra munka után verte a fejét a falba, hogy 20 éves pályafutása alatt ekkora hülyeséget még sose csinált. A végén két verziót vázolt fel:
1. Kifizetjük a nem kevés pénzt a csapágy cseréért, elviszi a panelt és saját költségén megjavíttatja, minimum plusz 2 hétig nem tudunk mosni!
2. Nem fizetünk semmit és előrehozzuk a mosógép vásárlást.
A második verziónál maradtunk. Bár nem így terveztük. Hurrá, holnap mehetünk új mosógépet nézni.

Úgy tűnik, nincs szerencsénk a szerelőkkel. A mosogatógép szerelő tönkretette a konyhabútorunkat, a mosógép szerelő meg a mosógépünket. Nem tudom, legközelebb bármihez merjünk-e szerelőt hívni egyáltalán...

Mosógép

Hát múlt héten még az ünnepek előtt elromlott a mosógépünk. Persze mikor romoljon el, ha nem fél évvel azelőtt, amikor egyébként is újat vettünk volna.... Ez Murphy.
Szóval elromlott a dobja, nem forgott rendesen. Mondták, hogy vagy beleakadt valami és akkor keveset kell fizetnünk érte, vagy csapágyas lett és akkor viszont sokat. Mondanom sem kell, hogy persze csapágyas lett. Egy hét mosás nélkül ma reggel végre meghozták Szergejt anya legnagyobb örömére, és kipróbálás után NEM MŰKÖDÖTT. Hurrá! A dob forog csodálatosan, a csapágyak rendben, viszont a kijelzője nem világít, a transzformátor kerreg-kattog. Úgy láttam a mosógép szerelő bácsi se értette igazán a helyzetet, szétszerelte és tanácstalanul üldögélt felette, majd közölte, hogy neki el kell rohannia egy másik nénihez, aki időre várja. Most itt hagyott minden szerszámot, a mosógép darabokban áll, és várjuk, hogy visszajöjjön, ha végzett a másik néninél. De legalább egyelőre nem fizettünk egy fillért sem....

vasárnap, október 26, 2008

Csupa élmény

Tegnap jöttek hozzánk Kispepóék, aminek irtóra örültem. Őt is és a nővérét is nagyon szeretem, és ha találkozom velük, akkor örömömben úgy felpörgök, hogy olyan vagyok, mint egy búgócsiga, amelyik sosem áll le. :) Szóval volt egy kis hancúrozás, mielőtt elindultunk volna Keresztanyáékhoz, akik végre hazajöttek! Nagyon jó volt a viszontlátás, tényleg hiányoztak nagyon, de amikor kimentünk hozzájuk, olyan volt, mintha el sem mentek volna. Jó érzés volt látni őket és most itthon lesznek két hétig, szóval van még esélyünk sokat látni egymást. Holnap meg is lesz a következő randi! :)

Ma itt volt nálunk Ica mama és jó szokásunkhoz híven ma is jó sokat játszottunk, szuperül eltelt a nap!

péntek, október 24, 2008

Dobogókő

Ma kirándulni voltunk Dobogókőn és nagyon tetszett! Sokat sétáltunk az erdőben, rugdostam az avart, szedtem sok makkot, futkároztam esztelenül, kutyákat simogattam, megnéztem a kilátóból a kilátást és mindeközben szuper jól éreztem magam!

Anya épp azt beszélgette a többiekkel, hogy az ő gyerekkorukban kicsit mást neveztek kirándulásnak, mint ami manapság. Most elmegyünk autóval egy szép helyre, kicsit sétafikálunk ott (nem túl meredek helyeken), aztán beülünk valahová megkajálni, kicsit megint sétálunk, forralt borozunk és teázunk, aztán hulla fáradtan beesünk a kocsiba és este úgy fekszünk le, mint akit agyoncsaptak. :) Ez napjaink kirándulása. Én azt sajnos nem ismerhettem, amikor busszal mentek Pilisszentkeresztig, vagy Dömösre, aztán 7 km fel gyalog Dobogókőre, majd a Rám-szakadékon keresztül végigtúrázva haza... Amikor reggeltől estig csak mész, és aztán este jogosan mondhatod, hogy úgy elfáradtál, mintha agyoncsaptak volna.
Anya szerint ma már sokkal puhányabban vagyuk... :)

Íme egy családi fotó is a kirándulásról.


Ma megint kimondtam végre egy csomó olyan szót, amit eddig csak az első két betűjével voltam hajlandó kimondani. Mostanság olyan vagyok, mint egy papagáj, mindenki után ismételgetek mindent, és legtöbbször most már sikerül is kimondanom a szavakat. A család szerint ügyes vagyok nagyon. :-)

U.i.: Ma este hazajöttek Keresztanyáék, szóval holnap ott a helyünk náluk és már nagyon várom, hogy lássam őket!!! :)

szerda, október 22, 2008

Másfél évesen

Igazából már vasárnap betöltöttem a másfél évet, de nem tudtam, mit is írjak róla. Nem tudom, hogy változott-e bármi a 17 hónapos helyzetjelentésem óta. :-) Fogam ugyanannyi, súlyom nagyjából szintén.
Egy picit megint nőttem (csak a ruháimon érezni a dolgot...), még többet beszélek, már mindent ki tudok fejezni, amit szeretnék, még ha néha csak tőmondatokban is.
Sok mindennek tudom az értelmét is. Felismerem a piros és sárga színt. Tudom, mi a különbség az "itt" és "ott" között. Tudom mi a szomorúság és mi a vidámság. Szóval most már az értelmem fejlesztésére hajoltam rá kicsit jobban. :)))

Várom a hétvégét, mert Patri végre hazajön látogatni és nagyon-nagyon várom!!! Meg persze keresztanyáékat is! :)))

hétfő, október 20, 2008

Hisztéria

Ma "csodálatos", hisztis napom volt egész nap. Nem sűrűn fordul ez elő velem, és nem is igazán jellemző, de ma kitettem magamért rendesen. :)
Egy párszor földhöz csaptam magam, mindenért sírtam, ha nem úgy történt, ahogy szerettem volna, és érzékeny lelkem teljesen asszociális volt ma a szomszéd gyerekekkel is. Néhány anyuka próbálta enyhíteni a feszültséget, hogy az ő gyereküknek is hasonló napja volt ma, de azért lássuk be: felülmúlhatatlan alakítást nyújtottam. Nyilván az is lehetett az oka, hogy sikerült a mai alvásomat mindössze egy órásra korlátoznom, így este nyolckor ki is dőltem. Na de addig! :)
Azért remélem, nem valami betegség előjele volt ez...

vasárnap, október 19, 2008

Levegőn alvás

Anya mostanában ebéd után mindig kinn altat babakocsiban (vagy APA :) ), mert ha kinn alszom, akkor alszom 2-3 órát, ha meg benn, akkor max. másfelet. Valahogy a levegőn alvást jobban szeretem.
Anyával állandóan eljátszom, hogy nem engedem magam hátradönteni a babakocsiban, hanem elől kapaszkodok - olyan erővel, mintha az életem múlna rajta -, aztán egyszer csak előre esik a fejem is és úgy alszom. Ahogy itt láthatjátok is. :)
Ha már el is ájultam és megpróbál anya hátradönteni, akkor álmomból is rögtön kiabálom, hogy nem-nem-nem és szorítom a kapaszkodót. :)
Vicces, nem?

péntek, október 17, 2008

Nagybácsi és oltás

Ma itt voltak a nagybátyámék. A Papa után ő a második ember, akire Istenként tekintek, egyszerűen imádom. Ha ott van, akkor anyáékkal nem igazán foglalkozom, szeretek vele bohóckodni, játszani, szóval bármit csinálni. Sajnos most hazamentek, de remélem, hamarosan újra találkozunk!

Ma itt volt a doktornéni is és megkaptam a 18 hónapos oltásomat. Ez volt az első olyan oltás, amitől sírtam... :( Miután megkaptam a szurit, még sírva neki ajándékoztam a doktornéninek a gesztenyémet. Ő meg erre azt mondta, hogy ilyenkor szörnyű lelkiismeret furdalása van, hogy "bánt" engem, én meg ennek ellenére neki adom a gesztenyémet, tehát továbbra is kedvelem. Azt hiszem, igazán jó fej gyerek vagyok!!! :-)

szerda, október 15, 2008

Kupi

Némiképp eseménytelenül telnek a napok, azért nem is írtam, mert nem volt történés.
Reggel felkelünk, délelőtt kinn vagyunk és élvezzük ezt a nyárias időt, aztán ebéd, utána alvás, aztán megint kinn vagyunk és nagyjából ennyi. Fürdés, evés, alvás.
Tegnap mondjuk itt volt Ica mama, így anya tudott takarítani is, mert állítása szerint úgy nézünk ki állandóan, mintha valami atomrobbanás történt volna nálunk. Minden nap porszívózás, felmosás és 10 percen belül már semmi nem látszik belőle. Ma megnyugodtunk, hogy a szomszédainknál is mindenkinél így van ez. :-)

Ja! Már tudok egyedül is enni. Na még azért nem tökéletesen, de már egész jól megyeget!

hétfő, október 13, 2008

Egész nap kinn

Ma alig voltam benn a lakásban. Fél tízkor elindultunk anyával a boltba, aztán kikötöttünk anya barátnőjének a festékboltjában. Irtó izgi volt, mert le lehetett pakolni mindenféle dolgokat a polcokról, találtam légycsapót és volt ott egy kismotor is, amivel mehettem körbe-körbe az üzletben.
Aztán hazaugrottunk ebédelni, majd kimentünk újra sétálni. Anya inkább altatásnak tervezte a babakocsiban, csak kicsit hosszúra sikeredett, mert nem akartam lefeküdni a kocsiban. Annyira kapaszkodtam a fogójába, nehogy hátradőljek. Végül előrecsuklott fejjel elaludtam, így tudott csak anya hátradönteni. :) Alvás után mentünk Alexáért, aztán megint ki az udvarra, addigra már kinn volt a sok gyerek és sötétedésig ment a hancúrozás. Anya erre azt gondolta, hogy este elájulok és úgy alszom majd, mint a bunda, de még csak a leghalványabb jele sem látszik rajtam az álmosságnak. Legalábbis egyelőre... :)

szerda, október 08, 2008

Ez is, az is...

Néha azért nem írok, mert nem történik semmi, néha meg azért, mert túl sok a történés. :-)
Szombaton voltunk Kispepóéknál, irtó ricsajt rendeztünk, mert nagyon örültünk egymásnak. Anyáék szerint tök édes, ahogy két egyforma típusú és korú picúr őrültködik egymással. Mindketten szőke, kék szeműek vagyunk és ugyebár 4 nap a korkülönbség köztünk. Azt hiszem, jó haverok vagyunk - vagy valahogy így mondják a felnőttek.

Vasárnap pihiztünk és újra taknyos lettem a család legnagyobb örömére. Alexával felváltva űzzük a dolgot. Kezdtem én, aztán ő, aztán szünet, utána megint ő, most meg megint én. Ez most nem annyira vészes, mint a múltkori, de azért porszívózunk rendesen, amit most meglepően jól tűrök!

Hétfőn doktornénivel randi, tegnap meg a védőnénivel randi. Csípem őket, mindkettő jó fej!

Tegnap itt volt Ica mama és órákon át bolondoztunk, szuperül éreztem magam. Anyáéknak kimenőt adtunk, mert elmentek lakásügyben ügyintézni és tárgyalni.
Ma meg Piri mamáék jöttek meg a tanyáról, szóval ma végre papázhatok egész nap! :-)

szombat, október 04, 2008

Mindig csak pedánsan...

Személyemben lett egy olyan tagja is a családnak, aki kínosan ügyel minden részletre és nem tűri a rendetlenséget (kivéve, ha a saját játékai szétpakolásáról van szó).
Annyira pedáns lettem, hogy néha már kikészítek magam körül mindenkit vele.

Ma reggel összeszedtem minden szöszt és morzsát a földről, mert azok nem oda valók. Ha valaki nem veszi fel a papucsát, akkor rászólok, hogy vegye fel (még vendégségben is.)
Ha vizes vagy koszos lesz a kezem, azonnal rohanok anyához és törlést kérek. Ha a ruhám lesz koszos, szólok, hogy vegyék le rólam. Irtó nehezen bírom, ha pl. felcsúszik a nadrágom szára és nem megy vissza magától. Ettől teljesen kikészülök. Azt meg végképp nehezen viselem el, ha a zoknim szára lecsúszik kicsit. Ilyenkor azonnal szólok, hogy csináljanak vele valamit.
Hát látjátok.... ilyen bogaras vagyok mostanság... :)

csütörtök, október 02, 2008

Hadirokkant

Hát pont úgy nézek ki, mint egy igazi hadirokkant...
Az egész úgy kezdődött, hogy két napja este megcsúsztam a fürdőkádban, amikor már szálltam volna ki. Beütöttem a fejem a semmibe, amitől belilult a szemem (a szemöldököm alatt) és seb is lett rajta, ami vérzett. Ismétlem, a semmitől, ugyanis semmivel nem ütköztem össze. Apa szerint Rocky Balboa kutyafüle volt hozzám képest. Nem tudom, ő kicsoda, de biztos igaza van...
Aztán hamar el is múlt, még picit látszott, de semmi vészes dolog nem volt.

Aztán tegnap indultunk anyával az udvarra játszani, majd az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy ráállok az üdítős üvegre, mert az mégiscsak jó móka. Az eredmény: lefejeltem a szék lábának az élét. Vérzett a szám, mivel ráharaptam és egy szép kis lila csík lett a homlokomon piros színnel körülvéve. Ezt is túléltem persze, mert ez sem volt igazán vészes, inkább csak ijesztő, de anyáéknak már kicsit sok volt így 2 nap leforgása alatt. Arra kértek, kicsit vegyek vissza a tempóból. Nem hinném, hogy ezt tudnám teljesíteni, de azért majd jobban vigyázok. Lehet, hogy mégiscsak meg kéne tanulnom a "nem szabad" szó jelentését, mert akkor talán elkerülhetném az ilyen baleseteket. :)))

U.i.: Azért még mielőtt bárki bepánikolna, megsúgom, hogy tényleg nem volt vészes egyik helyzet sem, de le kellett írnom, mert vicces, hogy így egyszerre történt minden. :)

kedd, szeptember 30, 2008

Játszóház

Tegnap voltam az állatkerti játszóházban! :-)
Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert igazán jó szórakozás minden gyereknek! Nem olcsó, de szuper jó. Rengeteg féle játék van, vár, lehet horgászni, társasozni, autókázni, lovagolni, homokozni, hintázni, kúszni, mászni, szóval mindent, ami egy gyereknek élmény lehet. Amikor Alexa kisebb volt, őt is sokszor vitte el anya oda és ő is nagyon szerette. Bár volt néhány dolog, amivel még nem játszhattam, de remélem, hamarosan azokhoz is elég NAGY leszek :-).

vasárnap, szeptember 28, 2008

Rosszaság

Igazi rossz fiú lett belőlem, kicsit öntörvényű vagyok és nem fogadok szót senkinek sem. A "NEM" és "NEM SZABAD" szavak jelentését nem értem. Vagy nem akarom... :)
Mindenki tépi a haját, én élvezem. Anya lehet, hogy felmond, legalábbis ilyeneket mond... Nem tudom, mire gondol. :)
Tegnap csavarogtunk, voltunk lovasáruházban, mert Alexa barátnője itt aludt nálunk. Nórinak hívják, de én csak Ninó-nak szólítom. Aztán voltunk háznézőben is, keresünk valami jót magunknak.
Ma pihi van, Alexával tanulás (ill. szenvedés), én meg élvezkedek a napsütésben.

péntek, szeptember 26, 2008

Agresszív kismalac

Tegnap megint belémszállt az ördög, legalábbis anya valami ilyesmit motyogott...
Mindenesetre kiborítottam magam körül mindenkit és leszívtam az egész család megmaradt energiaállományát. :)
Egész nap csak kézben akartam lenni, mindenért nyávogtam, mint egy kismacska, sírtam és hisztiztem, ha valami nem tetszett, sőt szabályosan hisztériáztam. Anya azt mondta, még nem is látott ilyennek sosem. Az alvás is rosszul sikerült, abból is sírva keltem, mert túl rövid volt, visszaaludni meg nem tudtam. Szóval túlpörögtem magam rendesen, aztán szerencsére mára elmúlt.
Bár azt mondják, mostanában sokkal erőszakosabb és akaratosabb vagyok, mint eddig voltam, dehát a szárnyaimat mégiscsak próbálgatnom kell, ha repülni akarok, nem?!?!? :-)

szerda, szeptember 24, 2008

17 hónaposan

Igen, tudom, hogy elmaradtam ezzel a beszámolóval, mert már pénteken betöltöttem a 17. hónapot és nem adtam helyzetjelentést magamról.
Először a számokról: 12 kg vagyok, 86-os ruhákat hordok, még mindig 16 fogam van és 23-as a lábam.
Nagyon sokat beszélek, igazából már mindent mondok mások után. Legtöbbször sikerül is kimondanom minden szót, de van amikor, csak az első két betűjét (ha lusta vagyok...). Rengeteget beszélek, nem is sorolom már fel, miket mondok, mert tényleg nagyon sok mindent. Aztán bővítem a tudásomat is rendesen, mert pl. az összes plüss állatomról tudom, hogy melyik micsoda. Tudom melyik a zsiráf, a maci, a sárkány és ezt mondom is. Tudom, hogy anyát Anitának hívják és apát Iminek, van amikor így szólítom őket. :) Ki tudom fújni egyedül az orromat, a popsitörlővel kitörlöm a fenekemet, a WC papírt a WC-be dobom és szólok, ha kakiltam, hogy tegyenek tisztába. A mesekönyvemből is felismerek minden állatot és szépen mondom is, hogy melyik a liba, a gólya, a varjú, stb. Tudom mindenkinek a nevét, mondom is nekik. Tudok hintalovazni, csúszdázni és motorozni egyedül. Már próbálkozom a kanállal egyedül evéssel, de anya utálja, ahogy a konyha kinéz utána. :) Pohárból már profi vagyok! :)
Pár hete már tudok puszit adni, bár nem osztogatom túl sűrűn, csak ha kiérdemlik az emberek és persze bírom, ha könyörögnek érte. :) Mondjuk a doktornéninek csak úgy adtam egyet a múltkor, amitől persze el is olvadt...
Még mindig imádom, ha altatáskor anya énekel nekem és meg is mondom neki, hogy melyiket énekelje, mert van egy kedvencem, a kenguru mamás. Ilyenkor befekszem anyához és szólok, hogy a "mama". Akkor anya tudja, mi a dolga. Van, amikor húszszor egymás után is el kell énekelnie és sose értem, miért mondja, hogy kezd unalmas lenni...
Van másik kedvencem is, de ezt inkább én éneklem "A part alatt, a part alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál....". Ilyenkor csak elkezdek dúdolni és mondom, hogy "A part alatt...", ezt többször egymás után. :)
Anyának is vannak kedvencei tőlem, pl. imádja, amikor azt mondom, hogy "hova tette?", mert szerinte ez irtó édes. (hóóóóó tetttte? - miközben szétteszem a két kezem és keresem az adott tárgyat).
Hát most más nem jut eszembe, de majd még bővítem, hogy ti is minden részletet megtudhassatok. :)

Más: Ma megvolt a blgomnak a tízezredik olvasója! Köszönöm! :)

szombat, szeptember 20, 2008

Lebetegedtem...

Hát tegnap este úgy volt, hogy anya és apa elmennek bulizni egyet, pontosabban keresztanya-keresztapa búcsúztató bulira, ahonnan sajnos másfél óra után haza kellett jönniük. Amikor elmentek, még semmi bajom nem volt, viszont ahogy kitették a lábukat a lakásból, elkezdett folyni az orrom. Mama itt aludt és ő vigyázott ránk. Aztán lefeküdtem aludni, majd felébredtem, hogy nagyon köhögök, aminek persze egy kis hányás lett a vége. :( Ezek után anyáék rohantak haza, mert hogy vígasztalhatatlanul sírtam és ez így is maradt hajnali fél háromig, hiába voltak már itthon. Aztán még éjjel belázasodtam, az hála istennek elmúlt, de már alig van hangom, teljesen berekedtem, nagyon köhögök, és ennyire taknyos még soha életemben nem voltam... Mindennek tetejébe még étvágyam sincs, ma csak tápszert ettem (!), és nyűgös vagyok rettenetesen. Szóval szép kis hétvége...

Viszont ki tudom fújni az orromat egyedül is! :-)


És hogy ne legyen elég a betegség, még amiatt is nagyon rossz a kedvünk és szomorúak vagyunk, hogy a keresztszüleim és a kereszttesóim holnap hajnalban elutaznak és karácsonyig valószínűleg nem is látjuk őket. :-((((
Patri nagyon fog hiányozni, mégiscsak ő az első igazi szerelmem! :-) De Keresztanya és Keresztapa is, és persze örülünk, hogy ilyen jó lehetőségük van, de azért szomorkodunk is, mert nagyon fognak hiányozni.
Siessetek haza!!! :-)

péntek, szeptember 19, 2008

A kapitány

Tegnap este meghívtak minket Keresztapáék egy esti dunai sétahajókázásra egy csomó más baráttal együtt. Gyönyörű szép volt a Duna, a kivilágított város és jó társaságban olyanok voltunk, mint egy nagy család. Az egész nagyon szép élmény volt és én eszméletlen jól éreztem magam. Rengeteget rohangáltam le és fel, néztem a hullámokat, a gyönyörű házakat, játszottam a gyerekekkel (persze inkább a csajokkal) és csak szívtam magamba a sok szépet.
Aztán megengedték, hogy bemehessünk a kapitány fülkéjébe, és képzeljétek, vezettem a hajót!!!
Egy kis ideig én voltam a kapitány, miközben a matrózok nyomták a dudát. Szuper volt!!! :-)

szerda, szeptember 17, 2008

Az első csók :-)

Vásárlás

Gyerekek... ma annyit mentem, hogy csak na! Délelőtt elindultunk anyával vásárolni, mert hogy kinőttem megint a ruháimat, cipőimet, pizsamáimat, stb., és persze Alexa is kinőtt mindent, szóval volt mit venni.
Voltunk egy csomó üzletben, aztán hazajöttünk, aludtam kicsit, utána meg mentünk megint. Ahhoz képest, hogy babakocsiban ültem végig, hihetetlen türelemmel viseltem az egész napot. Még majdnem azt is mondhatnám, hogy élveztem. :-) Kaptam szép ruhákat, Alexának is sikerült venni szépeket, úgyhogy eredményesek is voltunk, bár még minden nincs meg, ami kellene. Anya viszont irtó büszke rám, hogy ilyen jó fiú voltam és ennyire okosan, türelmesen végigbírtam a mai napot. :-)

kedd, szeptember 16, 2008

Szuszóka

Ahogy megjött a hideg, megjött a napközbeni alvási kedvem is. Eddig egy óránál többet nem nagyon aludtam, de most 2-3 órákat szuszókázok. Anya szerint ez jó is, meg nem is. Sokkal nehezebben alszom el (ma pl. 3 órán keresztül próbálkoztam!!!), aztán a sok alvás után általában eléggé nyűgösen ébredek és este később fekszem a szokottnál, de az esti altatás is több órás kínlódás... Persze napközben van néhány nyugodt óra, amíg alszom. :)
Aztán az is lehet, hogy ha megszokjuk ezt a hirtelen jött hideget, akkor kialakul valami új rendszer, ami mindenkinek elviselhető lesz.

Ma délelőtt anyával vásárolgatni voltunk és az utolsó helyen már annyira fáradt voltam, hogy elaludtam ülve a bevásárlókocsiban, ahogy tolt anya. A pénztáros néni nagyon viccesnek találta, anya meg próbált ébren tartani, hogy bírjam ki azt az 5 percet, amíg hazaérünk. Így is lett, utána viszont 3 órán keresztül szenvedtem, mire hajlandó voltam elaludni.... Jól kicsesztem a világgal, hihi! :-) Vagy magammal?!?! :-)

vasárnap, szeptember 14, 2008

Vigyázzatok, alszom!

Ilyenkor még mutatom is a kis ujjammal, hogy "csssst!", mindenki maradjon csendben, mert Levi alszik. :-)))

Itt az ősz

Igazam volt, tényleg vége a nyárnak. A hidegfrontokat egyébként is nehezen viselem, ilyenkor kissé nyűgösebb vagyok az átlagnál, de az is eléggé zavar, hogy hosszú ujjú ruhát adnak rám. Még megint meg kell szoknom, de most, amikor anya felöltöztet, próbálom letépkedni a ruha ujját, mert nem értem, minek van az ott. A sapkát, kapucnit szintén nem tűröm, szóval bele kell még rázódnunk ebbe a rossz idő dologba. Bár még jön a vénasszonyok nyara állítólag, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent. Talán öreg nénik hoznak egy kis napsütést, vagy pancsit, csak ilyesmire tudok gondolni....

Tegnap lenn voltunk a tanyán papáéknál, aminek nagyon örültem. Már lehet, hogy meséltem, de én nagyon "papás" gyerek vagyok. A papa a minden, ha ő ott van, akkor senki és semmi nem érdekel. Vele jövök-megyek, játszok, stb. Amikor hazajöttünk, elaludtam a kocsiban, és amikor itthon felébredtem, rögtön a papát kerestem, de nem volt sehol. :-( Aztán, ha kopog valaki a lépcsőházban, rögtön rángatom anyát, hogy nyisson ajtót, mert jön a papa. Anya, kop-kop papa - így mondom! :-) Ha csöngetnek, akkor ugyanez. Azt hiszem, hozzászoktam "kiskoromban" hogy mindig jött a papa és elvitt sétálni, most meg hiába nem jön, őt várom. Na mindegy, egy hét múlva jönnek haza pár napra, úgyhogy már várom nagyon!

csütörtök, szeptember 11, 2008

Ez is, az is...

Tudom, kicsit megint elmaradtam az írással, de annyi minden dolgunk volt az elmúlt pár napban, hogy nem maradt időm írni. Először is itthon voltak mamáék, úgyhogy voltam náluk sokat, aztán meg gondolkodunk házikó vásárlásban, bár egyelőre úgy tűnik, nem nagyon akar összejönni, bármennyire is tetszik.
Tegnap itt voltak Keresztapáék, jókat hancúroztunk a csajokkal, jó volt velük megint nagyon.
Most jön néhány eseménytelenebb nap (bár ezt nálunk sose lehet határozottan kijelenteni előre!), úgyhogy talán több időm lesz írni.

hétfő, szeptember 08, 2008

Vége a nyárnak

A hétvégét kinn töltöttük Keresztanyáéknál egy utolsó nagy nyárbúcsúztató hosszú hétvége keretében. Vagyis nem csak a nyarat búcsúztatjuk, hanem sajnos őket is, mert két héten belül elutaznak messze-messze és nagyon sokáig nem fogjuk látni őket. Minimum 8 hónapig lesznek távol és lehet, hogy meglátogatjuk őket ott a messziben, meg ők is hazajönnek egyszer biztosan, de azért mégis szomorúak vagyunk, mert messze lesznek és hiányozni fognak nekünk nagyon!!! :-( Így most kinn voltunk péntektől már náluk és rengeteget szórakoztunk, pancsoltunk, gyönyörű szép idő volt. Sajnos ma meg megérkezett az ősz és esik az eső, ami kicsit lehangoló tud lenni...

csütörtök, szeptember 04, 2008

Lakópark

Arról még nem meséltem nektek, hogy milyen helyen lakunk és milyen itt nekünk. Ez egy nagyon szép lakópark, sorompóval elkerítve, portaszolgálattal, két szintes házakkal, nagy zöld területtel (egyelőre) és sok kicsi szép kerttel. Rengeteg fiatal család lakik itt, ami azt is jelenti, hogy nagyon sok a gyerek. Nekem szerencsémre a legtöbb gyerek az én korosztályom, úgyhogy van jó sok játszópajtásom. Van itt mindenféle korosztály, de talán a totyogós kicsikből van a legtöbb. Délelőtt és esténként együtt bandázunk kinn a többiekkel. Jó ez nagyon, mert van nagy helyünk, mégis biztonságos, lehet szaladgálnunk mindenfelé. Minden anya-apa hoz innivalót, ennivalót, amit aztán közösen megdézsmálunk, miközben locsolunk, macskát kergetünk, kutyázunk, kavicsozunk, motorozunk, hintázunk, vagy homokozunk. Szóval van itt nagy élet és kezdünk nagyon összeszokni, szeretünk nagyon együtt lenni. Egy kicsit sajnálnánk is, ha elköltöznénk, hogy ettől meg kellene válni... :-)

kedd, szeptember 02, 2008

Már megint vírusok

Vagy valami ilyesmi... Vasárnap belázasodtam, tegnap semmi bajom nem volt, ma reggel megint lázas vagyok. Ezen kívül semmi bajom, bár a doktornéni szerint icipicit piros a torkom is, de nem köhögök, nem vagyok taknyos, szóval igazából nincs más bajom, mint a láz. Lehet meghűlés, de lehet vírus is. Tegnap örültünk, hogy egy nap alatt át is ment rajtam, de ma reggel megint kicsit lázas lettem. Majd holnap kell konzultálni újra a doktornénivel, hogy mi legyen a teendő. Hála istennek a kedvem tökéletes, ugyanúgy vigyorgok egész nap, és eszem is rendesen nem keveset, csak még jobban igénylem anya társaságát, mint máskor. :-)

szombat, augusztus 30, 2008

A kis Schumi

Rászoktam az autóvezetésre. :-) Egyre jobban izgat ez a téma. Anya be szokott engedni az ölébe és olyankor veszettül tekergetem a kormányt (már amennyire bírom álló helyzetben...). Néha nyomkodom a műszerfalon a gombokat, megigazítom a kulcsot, becsukom az ajtót, belenézek a tükörbe, szóval csupa olyan dolgot művelek, amit látok anyától vagy apától, hogy ők hogyan csinálják. A rádióból szól a zene, nagyon vagány. Azt nehezen viselem, ha anya is otthagyja a kezét a kormányon, mert jobban szeretem egyedül intézni ezt, végülis nekik se segít soha senki. :-)

péntek, augusztus 29, 2008

Dumagép

Nagyon rászoktam a dumálásra. Azt tudjátok, hogy eddig is azt a kategóriát erősítettem, amelyiknek be nem áll a szája, de most már utánozom is a szavakat, azaz beszélek magyarul :-).
Apa legnagyobb örömére, aki eddig attól félt, hogy kínaiul fogok megszólalni, mert az eddigi beszédem inkább hasonlított arra, mint a magyarra. :-)
Na szóval, kezdem mondani a szavakat, már jó sokat tudok és ha mondanak valami újat, akkor próbálom utánuk mondani. Ez néha még kimerül abban, hogy az első szótagot mondom, de van amikor az egész szót sikerül akár elsőre. Ja, és már mondatot is mondtam, megvolt az első összefüggő mondatom tegnap reggel!!! Felébredtem, azonnal felpattantam (Rugóláb Jani kutyafüle hozzám képest), majd meláttam, hogy apa nincs ott anya mellett az ágyban és így szóltam anyához: Apa elment. :-))))

szerda, augusztus 27, 2008

Olimpikonunk

És tegnap hazaérkezett, megjött végre ez a nagydarab, csupaszív ember, akire olyan nagyon büszkék vagyunk és akit olyan jó volt ennyire boldognak látni. :-) Kapott megint egy meglepi partit és nem sejtett semmit, úgyhogy voltunk rengetegen, akik mind-mind gratulálni akartunk neki és megköszönni, hogy ilyen sok örömet és boldogságot szerzett nekünk. Welcome home Keresztapa! :-)

Ma meg mamáék felugrottak egy napra a ranch-ről, úgyhogy délután megyünk sétálni a parkba, meg játszótérre és megnézzük kicsit a vadasparkot is. Kimenős napom van, majd holnap írok. :-)

vasárnap, augusztus 24, 2008

Igen, igen, igen!!!

Megcsinálták harmadszorra is! Ezek a fiúk csodálatosan szépen játszottak és harmadszorra is zsinórban olimpiai bajnokok!!!! :-) Gratulálunk Keresztapa!!!
Ma Keresztanyával és sok-sok baráttal együtt szurkoltuk végig a meccset, és a végén volt nagy sírás-rívás, egymásba borulás, ölelgetés, puszilgatás, aztán megint sírás, hajrá magyarok és szép volt fiúk... szóval minden, ami kell ilyenkor.
Most büszke vagyok nagyon-nagyon és boldog határtalanul, hogy sikerült nekik és sikerült nekünk! :-)

szombat, augusztus 23, 2008

Vendégségben

Ma voltunk barátainknál "háztűznézőben" megnézni az új lakásukat, ahol tudtam sokat szaladgálni, játszani a fiúkkal, enni egy kicsit a faszénből és tiszta feketének lenni, felmászni és lemászni, összekarcolni a térdeimet, felsérteni a karomat, monoklit szerezni a szemem alá. Persze ez mind mit sem számít, mert szuper jól éreztem magamat. :-)
Hazafelé beugrottunk még anya unokatestvéréékhez is, ott is volt jó néhány rokon, dumálgattunk kicsit, produkáltam magam mindenkinek, aztán hulla fáradtan haza és fürdés után rögtön elalvás.
Holnap korán kelés és ezerrel szurkolás. 9:40-től izgulunk, szorítunk, ordítunk és sírunk, reméljük az örömtől. Hajrá fiúk, három a magyar igazság! :-)

csütörtök, augusztus 21, 2008

Ne haragudjatok, hogy mostanában ritkábban írok, de olimpiai lázban égek és semmire nincs időm így. :) Ja ésvoltun k két napig Szadán megint, "nyaraltunk" Keresztanyánál. Képzeljétek el, már nagyon ügyesen úszok, és alig lehet kiszedni a vízből. Megyek víz alá, szépen becsukom a számat, lábtempózok sokat, és be merek egyedül is mászni és ugrani a medencébe (valaki azért benn vár rám, nem teljesen egyedül! :).
Szóval voltak megint pancsi hegyek és szuper jól éreztem magam.
Csak ma egy kicsit szomorú vagyok, mert a vízilabdás lányok sajnos elvesztették a bronzmeccset és a kézilabdás lányok se jutottak a döntőbe. Nagyon reméljük, hogy holnap boldogabb napunk lesz. :)

vasárnap, augusztus 17, 2008

Alvás

Tegnap Ica mamánál voltunk névnapozni, volt egy kis családi összejövetel. Odafelé a kocsiban elaludtam kb. negyed órára és persze érkezéskor felébredtem. Ott meg egyáltalán nem volt időm aludni, mert játszani kellett a nagybátyámmal, meg ilyesmi, szóval tényleg elfoglalt voltam. Az egésznek az lett a következménye, hogy hazafelé 3/4 6-kor elaludtam a kocsiban és sikerült annyira beájulnom, hogy reggel 3/4 8-ig aludtam. :-) Anyáék meg nem mertek este lefeküdni, mert folyamatosan azt várták, hogy mindjárt ébredek, de persze nem ébredtem. Valamikor hajnalban sikerült leráncigálni rólam a farmert (abban aludtam addig!!!). Így viszont jó kedvvel, kipihenten ébredtem. Aztán napközben is aludtam 2,5 órát. Azt hiszem, nem lehet rám panasz... :-)

csütörtök, augusztus 14, 2008

Csúszda

Ma megtanultam fejest ugrani csúszdáról a medencébe. Eddig nem igazán izgatott a csúszda, bár néha lecsúsztam róla, sok jót nem láttam benne. Aztán ma jött a megvilágosodás, hogy milyen mókás dolgokra lehet ezt használni! :-) Most megy az ugrálás folyamatosan és legtöbbször víz alá érkezem. Eddig víz alatt nem igazán úsztam, de most ez is nagyon tetszik. Ügyesen becsukom a számat, lábtempózok és felemelem a fejem a vízből, mintha tanítottak volna úszni, pedig a babaúszás kimaradt az életemből... Anyáék most épp azt fontolgatták, hogy télen is el kellene vinni engem úszodába, mert hihetetlen vízfüggő vagyok. Imádom, ennél jobb szórakozás nincs is! :-)
Eddig a medencében úszkálás is úgy ment, hogy valaki folyamatosan fogott, de most olyan bátor vagyok, hogy simán nekiindulok egyedül és ha véletlenül süllyedek, akkor ügyesen egyedül ki tudok jönni a víz alól. Nem is igénylem, hogy segítsenek, pedig eddig mindig kellett valaki mellém. Anyáék persze most se hagynak egyedül, amit nem is értek, mert mutogatom nekik, mennyire ügyes vagyok egyedül is, de egyelőre még nem bíznak bennem. :-)

szerda, augusztus 13, 2008

Szada

Most két napig Szadán voltunk és a változatosság kedvéért megint szuperül éreztük magunkat. Ott voltak Kispepóék is. Volt egész nap szaladgálás, fürdőzés, mert gyönyörű időnk is volt. Annyira jó ott lenni, hogy az embernek olyan érzése van, mintha nyaralna , szóval lehet élvezni nagyon is. A gyerekek két-három korosztályban, anya szerint édesek, ahogy együtt jönnek-mennek. Alexa, mint a legnagyobb, terelgeti a kicsiket, lovagoltatja a nagyobb lányokat, a kicsik meg jönnek-mennek, tologatnak, mászkálnak, pancsolnak, rendezkednek, stb. Az anyák meg felváltva rohangálnak a gyerekek után. Az egész nagyon vicces és happy, aztán estére úgy elfárad mindenki, mintha két napos gyalogtúrán lettünk volna. Azért jövő héten újra megyünk, mert ezt azért egész jól ki lehet bírni! :-)

hétfő, augusztus 11, 2008

Esküvő

Szombaton voltam életem első esküvőjén és meg kell mondjam, eléggé tetszett a dolog. :) A szertartást mondjuk átaludtam, de a végére felébredtem. Kicsit meg is tapogattam a koszorús lányokat, mert tetszett a ruhájuk.

Kisebb fennakadások és eltévedések után nagy nehezen megtaláltuk a vacsi helyszínét, ahol kezdődött a buli. Megismerkedtem egy csomó rokonnal, akiket még nem láttam. Itt is megállás nélkül csak futkostam, azt hiszem, én táncoltam a legtöbbet egész éjjel. Volt, hogy csak nekem zenélt a zenekar. Én meg a terem közepén magamban roptam és szuper jól éreztem magam. :) Aztán fél tizenegy felé elaludtam, úgyhogy utána sajna haza is jöttünk.

péntek, augusztus 08, 2008

Olimpia


Ma kezdődött el az Olimpia, úgyhogy éjjel-nappal ezt fogjuk nézni és nagyon-nagyon szurkolunk Keresztapának!!!! Csodálatos és látványos volt a megnyitó, reméljük, sok éremmel jönnek haza a mieink. Hajrá Magyarok, hajrá Keresztapa! :-)))

Ma meg tegnap papás-mamás napom volt, mert itthon voltak a nagyszülők és sokat voltam velük. Alexa meg anya sulikezdési vásárlási lázban égtek egész nap, és félig megkaptuk az új őszi ruha kollekciónkat. Tudjátok, én egy hiú pasi vagyok és imádok öltözködni. :)

csütörtök, augusztus 07, 2008

A "Család"

Tegnap itt voltak apa és anya barátai, a "család" tagjai, bár nem teljes létszámban. Régen jöttünk már így össze és jó volt őket újra látni. Hoztak tortát, amit jól meg is ettünk. :) Jó kis eseménydús buli lett belőle, de jól éreztük magunkat nagyon!
Az ügyvédem - merthogy nekem az is van!!! - azt mondta, az volt a nap legviccesebb jelenete, amikor anya azt mondta nekem, hogy vegyem le a zoknimat és én ezt úgy próbáltam meg végrehajtani, hogy állva elkezdtem lehúzogatni a lábfejemről a zoknit. A zokni persze meg sem moccant, de azért én küzdöttem hősiesen. :)

kedd, augusztus 05, 2008

Itthon

Amióta hazajöttünk, nem sok minden történt, nem volt miről mesélni. :)
Nagyjából visszaállt a régi rend, újra csak egyszer alszom egy nap, mint azelőtt, mielőtt elmentünk. Mert persze kinn kétszer is belefért egy napba, az esti séta előtt kellett pihenni. :)
Hétvége mosással telt, lakás rendbe rakással, ilyesmi. A nyaralás alatt megszoktam, hogy sokat mentünk és ott is állandóan csak a csavargás járt a fejemben. Ha azt mondom "tátá", az azt jelenti, hogy valahová menni akarok. Ilyenkor viszem a cipőmet, vagy apának az övét, vagy anyának, hogy vegyék észre, én menni akarok. Amióta hazajöttünk szűkebb lett a tér, itt is állandóan csak mennék. Van, amikor ki kell mennünk a boltba, vagy valahová, mert ütögetem a bejárati ajtót és kiabálom, hogy tátá. :)
Ma keresztanyáéknál voltunk, szuperül éreztük magunkat megint. Sajnos valami hasmenős vírust viszont összeszedtünk, remélem, ebből hamar kilábalunk.