Fura dolog ez a fejlődés. Valahol szép és jó, mert a felnőttek szerint öröm nézni, ahogy fejlődünk és okosodunk, csak közben meg szomorúak, hogy miért ilyen gyorsan?! :)Én is napról napra fejlődöm, egyre "felnőttesebb" dolgaim vannak. Anya azt mondja, tök jó, hogy már mindent meg lehet beszélni velem. Még akkor is, ha nem összefüggő mondatokban beszélek, mindent el tudok magyarázni. Nem csak, ami akarok, hanem történéseket elmesélni, stb. Másfél évesen már játszom szerepjátékokat, olyan egyszerűbbeket, de ez akkor is nagy dolog ilyen idős korban. Pl. két állatom találkozik, köszönnek egymásnak "szia, maci, szia zsiráf", aztán adnak puszit egymásnak, és ezt rendesen eljátszom. Az embereket a nevén szólítom és már nem csak rövidítve, hanem szépen, ahogy hívják őket. Vagy pl. felhívom a papát a játéktelefonomon. Ilyenkor köszönök először, aztán mondom neki, hogy jöjjön át (gyeje Papa), és rendesen hablatyolok, mintha beszélgetnék vele tényleg. Mondom neki, hogy csaj - vagyis hogy menjünk csajozni. :)
Okosodok. Valóban. Reggelente felkelek, hozok egy tiszta pelenkát és szólok anyának, hogy cserélje le. A ruháimra odafigyelek Ha teszik valami, mondom, hogy csinos. Tudok igazából ölelni, ha szeretetet akarok kifejezni, de nagyon óvatosan osztogatom a puszikat. Ha valaki kér, akkor széttárt karokkal szólok, hogy elfogyott. :) Aztán szólok, hogy ott van még egy a számon, de persze nem adom oda, csak íncselkedek. A kiváltságosok, pl. Alexa bármikor bármennyit kaphatnak. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése