Reklámzabáló

Jelentem: reklámfüggő lettem!
Tudom, majdnem minden gyerek életében eljön ez a pillanat, aminek a szülők annyira nem örülnek, de néha azért egész vicces.
Nálunk ez úgy zajlik, hogy ha reklámot látok a tévében (mindegy mit!), azonnal vigyázba állok, ráragadok a képernyőre és nem lehet hozzám szólni. Ha vége a reklámblokknak, akkor azonnal megyek tovább, a tévé egyébként nem érdekel. Vannak reklámok, amelyeknek ha már az első képét meglátom (zene és szöveg nélkül), rögtön mondom, hogy kinek a reklámja és a hozzá illő szót, amit reklámoz. Hihetetlen szivacs agyam van, mindent magamba szívok azonnal és egyszeri tapasztalat után azonnal raktározódik minden úgy, hogy többet nem felejtem el. Anya szerint ez néha félelmetes is, hogy mennyi mindent képesek vagyunk megtanulni ennyi idősen.

Pl. azt is tudom, hogy a piros lámpánál meg kell állni és a zöldnél lehet továbbmenni. Felismerem a két színt és amikor az autóban ülünk, akkor navigálok. Ha piros a lámpa, szólok, hogy: "piros, meg kell állni", ha pedig zöldre vált, akkor azt mondom, hogy "zöld, mehet". Azért ez elég nagy dolog másfél évesen, nem? :)

Anya pici fia

Anya néha megkérdezi, hogy kije vagyok én neki, vagy csak úgy magától mondja, hogy "anya pici fia".
Legutóbb annyira felháborodtam ezen, hogy rögtön rászóltam, hogy "baba" és nem "fia". Nem tudom, miért nevez engem fiának, amikor én vagyok a Levi baba. Szóval szóltam és azóta is mindig kijavítom, ha véletlenül hibásan mondja. De ha azt hallom, hogy "anya pici babája", az nagyon tetszik és olyankor fülig ér a szám! :)

Hó-hó-hó

Tegnap végre annyi hó esett, hogy este kimehettünk élvezni is egy kicsit a havat!
Először is ordítottam, mert nem akartam magam becsomagoltatni az overálba, aztán kesztyű, kabát, stb. Olyan voltam, mint egy Michelin baba, alig tudtam megmozdulni és ezt nagyon nehezen viseltem.
Persze ez mind elszállt azonnal, amikor kimentünk és megláttam azt a rengeteg havat. Képzeljétek, minden tiszta fehér volt, bokáig ért a hó és közben meg folyamatosan esett. Kivittük a szánkót, úgyhogy életemben először sikerült szánkóznom is és rettenetesen élveztem. Ez tényleg jó muri, nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Aztán építettünk hóembert, na jó többet is, meg folyamatosan hógolyóztunk a szomszédokkal. A végére jó kis több órás esti hóparty keveredett ki az egészből. A felnőttek is úgy futkostak, mint a gyerekek, mindenki csupa víz - illetve hó - volt, fél nyolcig hancúroztunk, mert aztán kinyúltam teljesen. Nem gondoltam, hogy ez ennyire fárasztó is tud lenni. :)

Havazik

Ma leesett az első hó, amiből sajnos semmit nem láttam, mert átaludtam az erkélyen (a hóesésben...). Aztán meg besötétedett, úgyhogy most már csak azt remélem, hogy holnapra marad belőle valami.
Megkaptam Alexa szánkóját teljesen felújítva és már nagyon várom, hogy kipróbálhassam, mert fogalmam sincs, mit kell vele csinálni... Biztos jó muri lesz! :)

Legújabbak :)

Gyakorlatilag már minden szót ki tudok mondani hallás után. A mondatokat még nem ragozom, csak egymás után teszem a szavakat, de már minden szó első hallás után megy! :)
A mostani kedvencek (mármint a családomé):
- James Bond
- hitelválság (na jó, bankos szülők gyereke vagyok!!! - és persze tudom mondani a bankok neveit is felsorolva!)
- szervusz
- elefánt
- játszunk
- elfáradtam
- elfelejtettem
Ezeket állítólag édesen mondom. Anya szerint mindent fel kellene rögzíteni, mert ez leírva nem olyan élmény, mintha hallják, dehát mindent mégsem lehet. Sajnos ez is elmúlik gyorsan, aztán már úgy fogok beszélni, mint a felnőttek. Csak azt nem tudom, akkor miről fogok majd írni nektek. :)

Bili

Megtanultam használni a bilit!!!
Na jó, még nem rendeltetésszerűen, de kezdetnek nem rossz. Vagy nem így kell?????

Anya kedvencei tőlem

Imádja, ahogy ezeket mondom:

• légycsapó
• eszem megáll
• Alessza szoba
• hova tette?
• játszunk
• tolyony (torony)
• séta
• hajó
• csoki golyó
• kéjsz ebbe (kölesgolyót pohárba)
• veszély
• Majanéna (Maja néni - a fodrászom)
  

Okosodok

Fura dolog ez a fejlődés. Valahol szép és jó, mert a felnőttek szerint öröm nézni, ahogy fejlődünk és okosodunk, csak közben meg szomorúak, hogy miért ilyen gyorsan?! :)
Én is napról napra fejlődöm, egyre "felnőttesebb" dolgaim vannak. Anya azt mondja, tök jó, hogy már mindent meg lehet beszélni velem. Még akkor is, ha nem összefüggő mondatokban beszélek, mindent el tudok magyarázni. Nem csak, ami akarok, hanem történéseket elmesélni, stb. Másfél évesen már játszom szerepjátékokat, olyan egyszerűbbeket, de ez akkor is nagy dolog ilyen idős korban. Pl. két állatom találkozik, köszönnek egymásnak "szia, maci, szia zsiráf", aztán adnak puszit egymásnak, és ezt rendesen eljátszom. Az embereket a nevén szólítom és már nem csak rövidítve, hanem szépen, ahogy hívják őket. Vagy pl. felhívom a papát a játéktelefonomon. Ilyenkor köszönök először, aztán mondom neki, hogy jöjjön át (gyeje Papa), és rendesen hablatyolok, mintha beszélgetnék vele tényleg. Mondom neki, hogy csaj - vagyis hogy menjünk csajozni. :)

Okosodok. Valóban. Reggelente felkelek, hozok egy tiszta pelenkát és szólok anyának, hogy cserélje le. A ruháimra odafigyelek Ha teszik valami, mondom, hogy csinos. Tudok igazából ölelni, ha szeretetet akarok kifejezni, de nagyon óvatosan osztogatom a puszikat. Ha valaki kér, akkor széttárt karokkal szólok, hogy elfogyott. :) Aztán szólok, hogy ott van még egy a számon, de persze nem adom oda, csak íncselkedek. A kiváltságosok, pl. Alexa bármikor bármennyit kaphatnak. :))

Elmaradtam..

...kicsit az írással. Valahogy nem volt ihlet, meg történés, és nem nagyon tudtam miről írni.
Szombaton kinn voltunk Keresztanyáéknál, újra elbúcsúztattuk őket, mert megint visszamentek Montenegroba. Kicsit sajnálom, mert nagyon szeretem őket és hiányoznak. :(

Aztán mamával és papával voltam sokat játszótéren, motorozni, meg náluk is kicsit. Eljött a tél, úgyhogy felköltöztek végre a tanyáról Pestre, most újra sokat tudok csavarogni a Papával, vagy ahogy mi mondjuk egymás között - megyünk csajozni. :)

Közben továbbra is olyan vagyok, mint egy energia bomba. Legújabb szokásom, a kanapén rohangálás, fejjel előre bukás, bár kétszer már hátra is sikerült hanyatt esnem nem kis sírás közepette. Anya legnagyobb bánatára nem tanulok a hibáimból, de csak azért nem, mert szerintem irtó mókás dolog ez a rohangálás. :)

Hát nagyjából így telnek napjaim, igazán nem sok érdekesség történt mostanában. De amint lesz miről írnom, bővebb leszek, ígérem!

Markoló

Képzeljétek, ő az első olyan "tárgy", amit én vetettem meg magamnak. Anyával elmentünk vásárolni és amikor eltolta a bevásárlókocsit az én Markolóm mellett, akkor szóltam neki, hogy "anya, szép autó" és utána mondtam, hogy "tetszik". Szerintetek anya ellen tudott állni annak, hogy azonnal megvegye? :)

Aztán a pénztárosnéni elvette tőlem, valamiért meg akarta fogdosni ő is (lehúzta a pénztárgépen - a szerk.), aztán visszaadta. Azóta mindenkinek elmesélem, akinek megmutatom a gyönyörűségemet, hogy "néni, tessék, vissza". Ez jelenti azt, hogy odaadtam a néninek, ő meg visszaadta. :)
Na, mondjátok, hát nem gyönyörű darab? Egy igazi markoló! :)

Massa

A vasárnap délutánról elfelejtettem elmesélni, hogy megnéztük a Forma 1 utolsó, brazil nagydíját, ahol is eldőlt a világbajnoki cím sorsa.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy imádom a versenyautókat és megrögzött "ferrarisként" mindent versenyautót Ferrarinak hívok (Fe). Ha megkérdezik tőlem, hogy milyen színű a Ferrari, akkor mondom, hogy piros (pi). Ha megkérdezik, hogy ki vezette a Ferrarit, akkor mondom, hogy Massa. :)
A család teljes izgalomban izgult, volt aki Hamiltonnak szurkolt, volt aki Massának, de az biztos, hogy mindenki minden idegszálával az utolsó pár perc izgalmainak hatása alatt volt, fogták a fejüket és kiabáltak, miközben én ültem a szőnyeg közepén, fogtam két kézzel a fejem (ezt láttam tőlük!) és kiabáltam, hogy Massa, Massa, Massa! :)))
Hát nem ilyen egy igazi drukker? :)

Nyár van novemberben

Annyira csodaszép az idő, tényleg, mintha nyár lenne. Anya szerint jó rég volt már olyan, hogy novemberben egy szál pólóban szakadt volna rólunk a víz, olyan meleg van. Ez már nem is ősz, inkább kora nyári idő. Én nagyon élvezem, mert sokat tudunk kinn lenni és nagyokat tudok aludni kinn a levegőn.

Tegnap elmentünk Kispepóékhoz és szokásunkhoz híven jól éreztük magunkat együtt nagyon. Kicsit kimentünk az erdőbe is sétálni, gyönyörű volt az idő tegnap is. Aztán délután hazakeveredtünk és pihiztünk, amolyan nyugis vasárnapunk volt. :)

Mindenszentek

Ma voltam életemben először temetőben. Fura egy dolog, nem is értettem még igazán, hogy mi történik ott. Rengeteg ember tülekedett jobbra-balra, gyújtogatták a gyertyákat és hoztak sok-sok virágot. Igazából szép volt és érdekes. A nagypapám és a dédpapám sírjánál voltam, akiket sajnos nem ismerhettem, de anya szerint nagyszerű emberek voltak...

Aztán elmentünk meglátogatni dédimamát, ott hancúroztam kicsit, utána hazaindulás, alvás a kocsiban, délután meg itthon randalírozás. Nagyjából ennyivel telt a nap. Holnap meg megyünk Kispepóékhoz, azt nagyon várom! :)