csütörtök, március 27, 2008

Járkálok

Apa és Anya szerint életveszélyes, amit művelek, mert mindenhol megpróbálok elindulni egyedül. Néha lendületből akár 10 lépést is megteszek egyedül, de van, amikor már a második után borulok. Szóval egy másodpercre sem lehet egyedül hagyni. Én viszont rettenetesen élvezem, nagyon tetszik a dolog.

U.i.: Holnap megyek a kórházba kontrollra, remélem, utána többet már nem kell mennem.

szerda, március 26, 2008

Dögös lettem

Tegnap elmentünk fodrászhoz, Maja nénihez, aki egy irtó kedves néni, ő Apa fodrásza, na meg persze most már az enyém is. Már másodszorra voltam nála. Most rendes hajvágás volt, nem csak ismerkedés az ollóval. Nagyon jól tűrtem, egy hangom nem volt, hagytam, hogy Maja néni azt csináljon, amit csak akar. Aztán körbevitt a szalonban, minden tükröt megnézhettem közelről, voltak úszkáló halacskái is, szóval izgi volt az egész.
És hát a legfontosabb, hogy a csajok szerint irtó dögös lett az új frizurám, azóta pisilnek körülöttem, hogy milyen jól nézek ki! :-)

kedd, március 25, 2008

Csupa boldogság :-)

Tegnap eseménydús napunk volt. Délelőtt átmentünk Apával a szomszéd hercegnőhöz locsolkodni, amit még nem értek, hogy miért kell csinálni, de Anna boldog volt, így hát én is. :-) Aztán a család nőtagjait is meglocsoltuk Apával, mindig valami verset akartak, meg folyamatosan azt mondogatták, hogy most már nem fognak elhervadni. Ezt se igazán értem, mert eddig azt hittem, a virágok hervadnak, nem a lányok.... de végül is mindegy.

Aztán tegnap újra jó párszor tettem 2-3 önálló lépést, amitől mindenki szörnyen büszke volt rám. Még nem tudatosan csinálom, igazából észre se vettem, hogy kapaszkodás nélkül jutottam oda valakihez.

És hát Anya legnagyobb boldogsága tegnap az volt, amikor mamánál nézegettük a családi fotónkat (Alexa, Anya, Apa és Én), és én felismertem Anyát a képen és mondtam, hogy Ana (Anya). Ettől Anya azóta is teljesen kész van és olvadozik, hogy neki milyen tündér fia van, hogy 11 hónaposan felismeri a fotón és mondja a nevét. :-)))))

vasárnap, március 23, 2008

Húsvét és miegymás

Először is a legfontosabbal kezdem, ma megtettem két önálló lépést egyedül!!! :-) Most mindenki rettenetesen büszke rám, persze én is magamra, mert nagyon tetszett a dolog. Ez volt a húsvéti ajándékom a családnak.

Tegnap Anya és Alexa tojást festettek, mindketten nyakig festékesek voltak, alig akart nekik lejönni. Én meg megpróbáltam megenni egy kész kifújt piros tojást, aminek a festéke fogott, szóval én meg tiszta piros lettem, ami azért volt vicces, mert úgy néztem ki, mint akinek ki van rúzsozva a szája. :-)

Ma itt volt Ica mama, holnap meg másik mamához megyünk ebédre, persze csak miután sétáltam a papával, mert az nem maradhat el.

Addig is sok-sok piros tojást és/vagy locsolót mindenkinek! :-)

péntek, március 21, 2008

Kontroll

Ma voltunk a kórházban kötözésen, és azt mondták, nagyon szépek a sebeim. Csak egy van leragasztva, a többi már szépen hegesedik, úgyhogy jól alakulnak a dolgok.
Utálom, ha oda megyünk egyébként, ott mindig visítok - és nem azért, mert bármi fájna, mert már akkor sírok, amikor hozzám se érnek -. Egyszerűen csak nem szeretem őket, hiába kedvesek, meg minden. Az viszont nagyon tetszik, hogy rengeteg gyerek van ott és mindenki összevissza szaladgál, annyi nézni való van, hogy folyamatos figyelésben vagyok ilyenkor. :-)

Az egyik asszisztens néni ki akarta adni a számlát anyának és szidta a számítógépet, hogy nem fogadja el az adataimat és nem érti, mi a fene baja van. 10 percig bénázott, aztán kért segítséget, mire a másik néni segített neki, hogy az a baj, hogy az 1-3 éves gyerekek kódját üti be, nem az 1 év alattiakét. Szegénykém meg csodálkozott, hogy ha áprilisban születtem, akkor hogyhogy nem töltöttem be az 1 évet, amikor ő kiszámolta. Hát valószínűleg ezért lett asszisztens és nem matematikus a néni... :-)

csütörtök, március 20, 2008

11 hónaposan

Azt persze majdnem elfelejtettem, hogy tegnap 11 hónapos lettem. Már több, mint 11 és 1/4 kilót nyomok, és kb. - valószínűsíthetően - 79 cm vagyok. Ezt mondjuk nehéz megállapítani... :-)
Már mondom, hogy anya, dádá és nem-nem. A sétáltatás mostanában fél kézzel zajlik, egyre jobb az egyensúlyérzékem, már megállok kapaszkodás nélkül is jó néhány másodpercig. Szerintem hamarosan egyedül is elindulok :-).

U.i.: Ma kaptam egy hintalovat a szomszédaink nyuszikájától. Még nem tudom használni, de nagyon szép! :-)

Winnettou, a kiskukta

A cím vicces is lehetne, de most nem annyira vicces a helyzet. Kedden felrobbant a kuktánk a konyhában is a gejzírként kirobbanó leves jó része rajtam landolt (egy pici anyán is). :-(
Rohantunk a hideg víz alá, aztán meg a Heim Pálba, úgyhogy ijedtségből volt bőven. Sajnos az arcom is megégett, a két vállam és karom, meg egy picit a mellkasom. Azt mondták, nem mélyek a sérülések és nagyon szépen be fog gyógyulni, de azért egyelőre a látvány ijesztő. Ráadásul bekentek valami piros fertőtlenítővel, amitől még ijesztőbb az egész, pláne, hogy a sebek is elkezdtek hegesedni. Hála istennek a babák bőre gyorsan regenerálódik, de azért pár hétig nem fogok valami szép látványt nyújtani. Anyáékat megnyugtatták, hogy az elkövetkezendő napokban ez a hegesedés miatt csak csúnyább lehet... Persze a csajoknak nincs miért aggódni, még így is dögös vagyok! :-)
Remélem, megbocsátjátok, ha mostanság nem sok képet teszek majd fel magamról. Vagy inkább régebbieket. Ja, és ne legyetek megijedve, mert igazából azon kívül, hogy nem mutatok valami jól, semmi bajom. Nem fáj semmim, tökéletes a hangulatom, úgyhogy a körülményekhez képest minden a legnagyobb rendben. Csak a piros festékkel (fertőtlenítő) az arcomon olyan vagyok, mint egy kis indián :-). Ezért most Winnettou lett a becenevem. :-)

kedd, március 18, 2008

Búgócsiga

Ezt a búgócsigát még azt hiszem, a Télapótól kaptam, de mostanában értékelem igazán. Régebben persze örültem, ha megforgatták nekem és búgott, de igazából féltem tőle, úgyhogy ez mindig úgy történt, hogy gyorsan odabújtam ilyenkor anyához vagy apához, nehogy bántani tudjon. Aztán a következő fázis az volt, hogy csapkodtam egyedül, ez is elég jó játéknak tűnt. Most a harmadik fázisban már egyedül használom úgy, ahogy kell, tudom búgatni is és egyáltalán nem félek tőle, sőt nagyon is szeretem! :-)

vasárnap, március 16, 2008

Kispepónál

Ma voltam Kispepó barátomnál látogatóban. Jó volt nagyon, már elég rég nem láttuk egymást. Fura volt, hogy már ő is olyan "nagyfiú", egymást kergettük négykézláb a földön, mentünk egymás után és követtük a nővérét folyamatosan, aki buborékokat fújt nekünk fújókával. Szóval izgi volt és jól éreztem magam, csak kár, hogy ilyen ritkán találkozunk...

péntek, március 14, 2008

Mákos guba

Ma itt volt a nagybátyám a párjával és jól megsétáltattam őket, meg játszottunk egy csomót, amit nagyon élveztem. Anya csinált tojásos nokedlit - ami nagyon fincsi volt - meg mákos gubát, de az valahogy nem jött be. Én nem tudom, mit szeretnek rajta, úgy ették, mintha isteni lenne, pedig szerintem nem is volt az.
Holnap megyünk Ica mamához ebédre, aztán délután meg Piri mamák vigyáznak rám, mert anyáék vízilabda meccsre mennek. Remélem, helyettem is szurkolnak majd! Hajrá Domino! :-)

csütörtök, március 13, 2008

Okosodok

Anya szerint egyre okosabb vagyok, sok mindent megértek és jelzem is, hogy értem. Ha például azt kéri, hogy mutassam meg a lábam, akkor megmutatom. Ha azt kéri, hogy mutassam meg a kezem, akkor rázom a kezem. Amikor rám adja a pólót és az ujja jön, nyújtom egyedül a kezem, mert tudom, hogy az következik. Meg tudom mutatni anya kezén, hogy melyik a gyűrű és melyik az óra (bocsánat tic-tac). :-) És még szoktunk olyat is játszani, hogy a járókában állok és azt mondják, menjek le, akkor leguggolok, és ha azt mondják álljak fel, akkor felállok. Azt hiszem, szerintem is okosodok. :-)

kedd, március 11, 2008

Kis vicces Levi...

Tegnap Anyával kezdtem a tréfálkozást. Papa "szabadnapos" volt, így Anyával mentünk sétálni délelőtt. Annyira álmos voltam, amikor elindultunk, hogy már alva öltöztetett fel. Mire kiértünk, kipattant az álom a szememből és nem voltam hajlandó elaludni. Másfél órás sétálás után még mindig ébren voltam. Anya fejét már lefújta a szél a nyakáról, ráadásul rossz cipőben jött el itthonról, úgyhogy egy szép kis vízhólyaggal is gazdagodott, mire hazaértünk. Ezek után beértünk a lakóparkba, majd a ház előtt elaludtam... Anya nagy nehezen becipelte a babakocsit, aztán végül is az erkélyen aludtam utána.

Éjszaka is gondoltam, hogy tréfálkozok kicsit a családdal. 11-kor felkeltem, majd fél egy utánig nem aludtam vissza. Anya és Apa már mindent kipróbált, de nem tudtam visszaaludni. Sétálás, etetés, játszás, nagy ágy, minden, ami ilyenkor szóba jöhet... Végül fél egy után elaludtam, és reggel, mint aki jól végezte dolgát, már negyed hétkor fenn kukorélkoltam. :-)

vasárnap, március 09, 2008

Vendégség

Ma vendégségben voltunk Apa rokonainál, ahol több, mint 20 ember volt és nem igazán találtam a helyem. Túl sok volt az idegen ember, nem nagyon volt helyem mászkálni és nagy volt a zsivaj. Azért az jó volt, hogy a Papáék is ott voltak, és elvittek ott is sétálni, amikor aludni készültem. :-)
Onnan meg elmentünk Alexáért, aki az unokatesójával töltötte a hétvégét. Ott is nyűgösködtem kicsit, aztán kaptam egy kis chipset - amit életemben először ettem!!! - aztán megnyugodtam, mert ettől rögtön minden rendben lett. :-)

szombat, március 08, 2008

Csajozás

Hát ma jó kis csajozós napom volt, kijátszottam magam lányokkal. Először is ebéd után jöttek keresztanyáék és ugyebár ott is van rögtön két gyönyörű csajszi, akik állandóan simogattak, puszilgattak, játszottak velem, szóval élveztem nagyon. Aztán átjött a szomszéd hercegnő, aki állandóan lovakkal akart velem játszani, meg odaadott minden videókazettát, amit anya nem szokott, szóval megint csak jó dolgom volt. Azt mondták a nagyok, hogy élvezzem ki, mert lesz még olyan időszak az életemben, amikor nem kényeztetnek ennyire a csajok. Pedig mit mondjak.... ezt ki lehetne bírni. :-)

péntek, március 07, 2008

Pá-pá és dá-dá

Néha keverem ezt a két fogalmat. A dá-dát leggyakrabban akkor hallom, amikor elindulok a szekrénynél a vázák felé és megpróbálom felborogatni őket. A pá-pát viszont folyamatosan tanulom, integetek a kezemmel, viszont mostanában jól összezavartam anyáékat, mert a vázák előtt kezdek integetni és így nem tudják, hogy tényleg pá-pát intek-e, vagy a dá-dát jelzem előre. Na, találják csak ki! :-)

kedd, március 04, 2008

Ana

Apa viccesen úgy szokta szólítani Anyát, hogy Ana. Én meg kezdem megjegyezni a dolgot és ma én is mondtam Anyának. Reggel, amikor felébredek, felállok a kiságyban és nézek Anyáék ágya felé, hogy vegyenek végre észre. Ehhez pipiskedek kicsit, de ha nem ülnek fel az ágyban, akkor nem látom őket. Aztán ma már nem bírtam türelemmel és elkezdtem kiabálni hangosan, hogy Ana-Ana, mire Anya végre felkelt, és ettől nekem fülig ért a szám. :-)

hétfő, március 03, 2008

:-)

Ma nagyon jó kedvem volt egész nap. Folyamatosan vigyorogtam, többnyire ok nélkül. Pl. a délutáni alvás után úgy ébredtem, hogy rávigyorogtam Alexára, aztán nem bírtam abbahagyni és hangosan kacagtam. Anya és Alexa nem értették, min nevetek, de ők meg rajtam nevettek, aztán vagy negyed óráig nem bírtuk abbahagyni a "semmin" nevetést. :-) Irtó vicces volt!
Ma megtanultam integetni "pá-pá"-t!

vasárnap, március 02, 2008

Fürdőszoba

Mostanában egyik kedvenc helységem lett a lakásban a fürdőszoba. Ide nem régóta "járok" - mármint játszani napközben, mert fürdeni azért más. Szóval azért szeretek itt lenni, mert itt mindenféle új szórakozást találtam magamnak. Lehet nézni magam a mosogép ajtajában, mert olyan, mint egy tükör. Lehet ütögetni a mosószer tartó dobozt, tologathatom a szennyestartót és még takarító szivacsot is ehetek! :-)

U.i.: Ma nyolcig aludtam reggel a család legnagyobb örömére! :-)