Tegnap eseménydús napunk volt. Délelőtt átmentünk Apával a szomszéd hercegnőhöz locsolkodni, amit még nem értek, hogy miért kell csinálni, de Anna boldog volt, így hát én is. :-) Aztán a család nőtagjait is meglocsoltuk Apával, mindig valami verset akartak, meg folyamatosan azt mondogatták, hogy most már nem fognak elhervadni. Ezt se igazán értem, mert eddig azt hittem, a virágok hervadnak, nem a lányok.... de végül is mindegy.Aztán tegnap újra jó párszor tettem 2-3 önálló lépést, amitől mindenki szörnyen büszke volt rám. Még nem tudatosan csinálom, igazából észre se vettem, hogy kapaszkodás nélkül jutottam oda valakihez.
És hát Anya legnagyobb boldogsága tegnap az volt, amikor mamánál nézegettük a családi fotónkat (Alexa, Anya, Apa és Én), és én felismertem Anyát a képen és mondtam, hogy Ana (Anya). Ettől Anya azóta is teljesen kész van és olvadozik, hogy neki milyen tündér fia van, hogy 11 hónaposan felismeri a fotón és mondja a nevét. :-)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése