hétfő, december 31, 2007

vasárnap, december 30, 2007

Vízilabda

Ma mamánál és papánál voltam, amíg anya és apa elmentek vízilabda meccsre. Amikor hazajöttek, anya azt mondta, meg kellene tanítani nekem, hogy kell mondani, hogy "csak a Honvéd!", mert ez még fontos lehet. Persze fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, nem is értem, de majd megkérdezem Keresztapát, mert ő biztosan tudja. :-)
Holnap lesz az év utolsó napja és szilveszteri "buli" lesz nálunk. Na jó, nem is igazán buli, de Alexa keresztszülei jönnek át hozzánk. Kíváncsi vagyok, mit jelent ez a szilveszterezés dolog, majd meglátjuk!
Addig is mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, remélem, jövőre veletek ugyanitt! :-)

Nátha

Ma éjjelre megint teljesen náthás lettem, egy csomószor fenn voltam éjjel és nem hagytam aludni a családot, mert porszívózni kellett az orromat, hogy tudjak aludni és levegőt venni. Nem volt valami szórakoztató, teljesen hulla voltam, úgyhogy reggel aludtam háromnegyed tízig.
A hangulatom jó, picit talán kevesebbet eszem, de egyébként semmi bajom, csak ez a nátha nem akar múlni már harmadik hete. De így van ezzel Alexa és Anya is...

szerda, december 26, 2007

Az első karácsonyom

Megvolt az első csodaszép karácsonyom, ami rendkívül mozgalmasan telt. Tele vagyok élményekkel! :-) Először is 24-én Papa elvitt sétálni, mire hazajöttem, itt volt egy nagy fa a szobában, csupa csillogó-villogó dolgokkal. Szép volt, de nem igazán érdekelt. Aztán öltöztünk, mentünk mamához, ott kaptam egy csomó ajándékot, ez már sokkal jobban izgatott. Rengeteget játszottam, utána hazajöttünk, itthon is volt a fa alatt egy csomó ajándék. Minden játék, amit kaptam, villog és zenél hangosan, lehet nyomogatni és irtózatos ricsajt lehet vele csapni, de nekem nagyon tetszenek!!! 25-én mentünk másik mamához, ott is volt egy csomó ajándék, aztán ma meg Alexa keresztszüleinél voltunk. Én nem tudom, mi ez a nagy ajándékozási őrület, de jó dolog, annyi új dolgot kaptam, hogy egy darabig el leszek azzal, mire mindet felfedezem, hogyan is működik. Szép ez a karácsony, ilyenkor mindenki mindenkit nagyon szeret, adnak egymásnak ajéndékokat, égnek szép gyertyák, finom fenyő és sütiillat van mindenütt, kinn pedig havas a táj. Azt hiszem, sajnálni fogom, hogy csak egyszer van ilyen egy évben!

Ja, és ma felültem teljesen úgy, hogy nem támaszkodtam egy kézzel sem! :-)

vasárnap, december 23, 2007

:-)

A taknyosságom még nem mindig nem múlik, de mindegy is, mert az most jobban érdekel, hogy holnap végre karácsony!!!
Minden kedves olvasómnak nagyon vidám ünnepeket kívánok!

csütörtök, december 20, 2007

8 hónaposan

Már félig felülök egyedül, de azért az egyik kezem mindig lenn hagyom, mert egyelőre még a biztonságra törekszem.
Ma voltam hasi ultrahang kontrollon - ez is az úgynevezett koraszülöttségem miatt -, de mindent rendben találtak, többet nem kell mennem.
Tegnap 8 hónapos lettem, nagyon gyorsan megy az idő.
Ja, és már csak négyet kell aludni, hogy jöjjön végre az a Jézuska, aki állítólag hoz nekem ajándékokat, mert jó voltam. Erre kíváncsi vagyok!!!

kedd, december 18, 2007

Utánozás

Szeretem utánozni a nagyokat, ez olyan vicces dolog. Ha sóhajtanak, én is sóhajtok, ha csettintenek a nyelvükkel, akkor én is csettintek, ha felhúzzák az orrukat és kifújják a levegőt, akkor én is azt csinálom. Ha számolnak az ujjukkal, akkor mutatom én is az én kezemmel. Ha mondják, hogy DE, visszamondom én is. Anya szerint nagyon is kommunikatív gyerek vagyok, amiről persze fogalmam sincs, hogy mit jelent, de jól hangzik! :-)

vasárnap, december 16, 2007

Én és a zene

Kezdek muzikális lenni. Egyre többet hallgatunk zenét, kaptunk ajándékba "Csilingelő" lemezt, ami nagyon tetszik. Anyával jókat "bulizunk" - ő énekel, én vigyorgok - Apának és Alexának annyira nem tetszik, de már megbeszéltük Anyával, hogy majd hallgatjuk nélkülük.
Már van kedvenc számom is, ezt többször is szívesen végig hallgatom, csak olyan a dallama, hogy utána állandóan ez megy mindenkinek a fejében egész nap és nem lehet kiverni. "Erdő szélén házikó, ablakában nagyapó......" Ugye ismeritek? :-)
Egyébként az éneklést nagyon szeretem. Ha nyűgös is vagyok, és nem lehet könnyen megnyugtatni, Anya hangjára azonnal elhallgatok. Nagyon szeretem, ahogy énekel és tőle is van egy kedvencem, a "Békén szusszan a mackóhad...". Erre általában el is alszom. :-)

Vagyok! :-)

Tudom-tudom, van egy csomó elmaradásom, amiről mesélnem kéne, mert egy hét hosszú idő ám. Még nem gyógyultam meg teljesen, mert még taknyos vagyok és kicsit köhögök is, de már egyáltalán nem vészes a helyzet. Még senki nem gyógyult meg igazán, de a nehezén túl vagyunk, Alexa is mehet már suliba. :-)

Így kúráltuk magunkat, amíg itthon voltunk:


Még mindig próbálkozom a négykézláb mászással, egy-két lépés már térden is megy, de már tanulok bukfencezni is!!! :-)


Minden nap nagyokat sétáltam, Papa át szokott jönni és elvisz sétálni. Néha a mama is jön, de legtöbbször ketten vagyunk a Papával. Ilyenkor óriási nagyokat alszom, és egyre jobban élvezem, egyre többet alszom már a babakocsiban is.


Elkezdtem fogat mosni. Akinek ennyi foga van, annak már illik ezt is tudnia! :-) Van saját fogkefém és fogkrémem, és az első perctől, ahogy elkezdtük, már ügyesen kinyitottam a számat és hagytam, hogy Apa megmossa a fogaimat. Ez is tetszik nagyon! :-)


Nagyon szeretek bújócskázni. Simán úgyis szoktuk játszani, hogy le van takarva a fejem, vagy valaki elbújik és előjön egy "kukuccsal", de olyat is játszunk minden nap - és ez sokkal izgalmasabb -, hogy Apa fog a kezében, Anya mondja, bújjak el. Erre én elfordítom a fejem - mert persze így nem lát senki :-) -, aztán Anya megkérdezi, hogy "Hol a Levi?", erre én előbújok, azaz ránézek és fülig ér a szám. Ezt akármeddig képes vagyok játszani. Anya szerint nagyon okos vagyok, hogy ennyi idősen ilyesmit lehet velem játszani. Hihi, szerintem is. :-)


Aztán nem is tudom, mit meséljek még. Sokat éjszakáztam a héten, az orrdugulás rengetegszer felkeltett, keveset aludtunk. Most már esténként tovább fenn vagyok, már nem alszom el nyolckor, mint régebben, de majd a teljes gyógyulás után meglátjuk, hogy alakul. :-)

Megvettük a fenyőfát, vettünk ajándékokat a családnak, most már annyit hallok erről a karácsony dologról, hogy egyre kíváncsibb vagyok, mi lehet ez és mit fogunk csinálni!!!!!

csütörtök, december 13, 2007

Betegen

Nem tűntem ám el, csak beteg az egész család. Alexa kezdte, aztán én, utána anya, apa még tartja magát. Egyelőre mindenki teljesen hulla, tiszta nátha, köhög, fáj a torka, nem kap levegőt, szóval "tökéletes" a helyzet. Éjszaka óránként, fél óránként sírva kelés, napközben nyűgösség.
Ma már nekem picit jobb a kedvem, de nagyon köhögök. A porszívózást nehezen viselem most.
Ha meggyógyulok, írok majd többet.

péntek, december 07, 2007

Plaza boy

Így hív a családom. :-) Azt mondják, engem le lehetne tenni reggel egy plazaban és estig ellennék, annyira jól érzem magam ilyen helyeken. Tegnap megnéztük a szép, újonnan nyílt bevásárló központot, vettünk egy-két karácsonyi ajándékot, és eltöltöttünk ott egy csomó időt. Én a szokásomhoz híven élveztem az egészet nagyon, mindenkivel kommunikáltam, mindenkinek adtam egy mosolyt, és oda volt tőlem az egész plaza. Hát kell ennél több? :)
Még az se lohasztotta le a kedvem, hogy néhány helyen sokat kellett várnunk. Az egyik üzletben anya kártyával akart fizetni, majd a fizetés után észrevette a pénztáros néni, hogy kifogyott a papír a gépből. Megpróbálta kicserélni, feszegette, csapkodta, nem sikerült. Hívott segítséget, egy másik nénit, aki végigcsinálta ugyanezt, de neki sem sikerült. Ezek után kitalálták, hogy kicserélik a másik kassza gépével a kártya lehúzót. Egyesével dugdosták össze a zsinórokat, végre megvolt, de ez sem hozott megoldást, viszont lefagyasztotta az összes gépet. Csak megjegyzem, mögöttünk már kilóméteres sor, lázongó emberek.... Nagy nehezen hívtak telefonon külsős segítséget, egy harmadik nénit, aki visszakötögette az eredeti állapotba a gépeket, majd egyszerűen szólt, hogy az előző papírtekercs maradványát előbb talán ki kellett volna szedni a gépből, mert addig az új nem fér be és hiába is próbálják lecsukni a fedelét, nem fog menni. Ennyit a három néni technikai érzékéről...
Ja, Alexának vettünk egy gyönyörű szép hajpántot, amit el is hagytunk sikeresen. Szóval röviden ennyi, de azért a többi cuccot nem hagytuk el és hazahoztuk! :-)

csütörtök, december 06, 2007

Télapó!

Tegnap este megjött a Télapó! Anyáék legalábbis így neveztek valami piros ruhás, hosszú szakállú embert, aki szánkóval jön, sose látod és gyorsan el is tűnik, illetve hagy ajándékot mindenkinek, aki jó gyerek volt. Hát akkor biztos én is az lehettem, mert kaptam piros csomagokat, mindenféle szép és jóval tele. Ebből persze az izgatott a legjobban, hogy megegyem a zacskót, annyira nem érdekelt, mi van benne.
De a legszebb és legigazibb az volt, hogy Alexa a saját pénzéből vett nekem egy igazi bögrét - olyan kicsit, ami nekem való -, ez is piros és Spongya Bob van rajta. Annyira örültem neki, Alexa a pénzét még anyáékra se nagyon költi, hihihi! :-)

szerda, december 05, 2007

Bumm :-)

No comment


U.i.: Tegnap reggelre kijött a hetedik fogam alul.

hétfő, december 03, 2007

Takaró

Kaptam ma egy új takarót! Van egy takaróm, aminek mindkét oldala pamut és ez azért nagyon jó, mert hozzátapad a pizsihez úgy, mint egy hálózsák, így nem tudok kitakarózni éjszaka, max. ha megfordulok, de azt meg nem szoktam.
Szóval, anya rendelt nekem még egy ilyen takarót és ma szállították. Amikor kibontotta, megmutatta nekem is, és én annyira örültem, mintha a csillagokat hozták volna le az égről. Nagyon tetszett, elkezdtem sikongatni neki és fülig ért a szám, csupa boldogság voltam tőle. Anya meg Apa csak nevettek, hogy milyen könnyű nekem örömet szerezni... Ennek az új takarónak más a mintája, mint az előzőnek, de nagyon szép. Van rajta egy majom, felette meg egy felirat, hogy brumm... Ezt mondjuk nem értem, mert eddig úgy tudtam, hogy a macik brummognak. :-)

vasárnap, december 02, 2007

Nagytakarítottunk...

A hétvége ezzel telt. Takarítás mindkét nap, szinte egész nap. Csupa olyan dolog, amit az ember nem csinál minden nap. Én elmentem mamáékhoz, hogy ne fagyjak meg ablakmosás közben, aztán sétáltak velem a parkban és hazatoltak. Jókat aludtam, amíg a többiek húzták az igát. Ma ugyanez volt a program, Alexának meg könyörtelen készülés a történelem témazáróra, amihez látszólag egy csöpp kedve sem volt. Úgy láttam, ő is és anya is kellőképpen unták... :-)
Apának még a kertészkedés is belefért. Újra színtelen a kertünk, eltűnt az a sok szép színes virág, itt a tél. Viszont ültettünk még egy kis tulipánt, jövőre még több lesz remélhetőleg. Ezeket a csajok imádják! :-)

csütörtök, november 29, 2007

Szemészet

Ma voltam a fél éves szemészeti kontrollon - kicsit megkésve ugyan -, mindent rendben találtak. Megint furcsa volt, hogy óriásbébinek látszottam a picik között, még volt olyan 13 hónapos is, aki kisebb volt nálam. Azt mondták, szép nagy szemem van. Tudjátok, először csepegtetnek tágítókat, aztán negyed óra szünet, majd újra csepegtetnek és újabb negyed óra múlva megvizsgálnak. Hát a pupillám olyan nagy lett, hogy egy teljes pupilla volt csak a szemem. Ettől persze még nagyobbnak látszik, és mindenki ezt mondogatta, hogy "úristen, mekkora szemei vannak ennek a gyereknek!". Na jó, tényleg nagy egyébként is, de így aztán...
A doktornéni aranyos volt, jövő áprilisban újra találkozunk az egy éves kontrollon.
Doki után elmentünk Apa munkahelyére, az jó volt nagyon, mert egy csomó ember körülzsongott, mindenki velem volt elfoglalva, és le akartak fénymásolni, meg ilyesmi... :-) Vicces volt, jól éreztem magam.

Koszorú

Már második éve, hogy anya meg Alexa nekiálltak kreatívkodni, és mostmár maguk készítik a család adventi koszorúját. Látszik, hogy élvezik a dolgot, hogy mindenféle apró kelléket összevásárolgatnak hozzá, aztán nézegetik, próbálgatják, majd ha mindenkinek tetszik, megragasztgatják és már kész is a házi koszorú! Nekem tetszik! :-)
Tegnap ezt kreatívkodták össze:

szerda, november 28, 2007

Vásárlás

Tegnap voltam megint nagy bevásárló központban sétafikálni és nézelődni. Azt hiszem, ezt nekem találták ki. Nagyon tetszik az egész, és mindig, amikor ilyen helyre megyünk, irtó jól érzem magam. Minden emberre rámosolygok, imádom, hogy olyan sokan vannak, minden fényes, csillog-villog, szól a zene, meg minden... Szóval igazi nagy élmény Ráadásul kaptam egy csomó szép dolgot. A legnehezebb feladat a téli cipő vásárlás volt. Ugye én még nem járok, de a lábam nekem is fázik, szóval valami olyat kellett találni, ami melegít is, de nem feltétlenül szuper talpú, amiben járni lehet. A feladat nem volt egyszerű, - tényleg nem! -, de a végén csak sikerült. :-)

kedd, november 27, 2007

Harc

Nézzétek, így kell megküzdeni egy nejlon szatyorral! :-)

hétfő, november 26, 2007

Hétvége

A hétvégén annyi dolgom volt, hogy nem volt időm írni. :-) Pénteken anyának egy barátnője látogatott meg minket, szombaton elmentünk bevásárolni, ahol én elaludtam, mert uncsi volt, pedig nekem vettek karácsonyi ajándékot. Mondjuk egyelőre fogalmam sincs, mi az a karácsony... :).
Vasárnap elmentünk Alexa keresztszüleihez vendégségbe, ott nagyon szuper volt. Volt sok lufi, mert a fiúknak volt a szülinapi zsúrja. Tortát nem ehettem, de a lufikkal legalább játszhattam én is és meg is küzdöttem rendesen. :-)

csütörtök, november 22, 2007

A kedvenc

Ezt a képet keresztanya csinálta, amikor a vadasparkban sétáltunk.
Anyának ez lett most a kedvence. Azt mondja, felteszi valami babavilág fotópályázatra. :-)
Kicsit elfogult miattam, de azért majd szavazzatok, ha szól! :-)

szerda, november 21, 2007

7 hónap

Hétfőn lettem hét hónapos, már 73 centire nőttem, és kb. 9,4 kg vagyok. Egyre többet ülök és állok, de még nem egyedül ülök fel. Minden masnit ki tudok kötni, akkor is, ha van rajta több csomó! :-) Minden zenélős játékot fel tudok húzni és már anya lábáról is le tudom venni a zoknit. Egyre nehezebb pelenkázni, mert folyamatosan mozgásban vagyok, csak akkor állok le, ha a kedvenc fésűmet a számba vehetem. Anya próbál tanítani, hogy azzal fésülködni kell és a fejemre való, de ilyenkor mindig bedühödök, mert szerintem a számban jobb helye van. Próbálkozom már a négykézlábas térden mászással is, a csúszásos, lökdöséses már nagyon jól megy. A térdessel mindig az a baj, hogy ha előre rakom az egyik térdem, akkor összecsuklok, mert a kezem meg marad a helyén. Szóval ezt még fejlesztenem kell. :)
A cumisüveget egyedül teszem a számba, sőt anyáéba is be tudom tenni :). Csak pohárból iszom, a cumisüveg csak a tejcsihez való. Az innivalókat viszont szeretem úgy inni, mint a nagyok, hogy én is fogom két kézzel a poharat. Nagyon sokat "beszélek", gyakorlatilag egész nap be nem áll a szám. "Tudok" számolni, és szeretem nagyon, ha anya énekel nekem, arra olyan jól lehet elaludni. :)
Hát nagyjából ennyi, a részletekről úgyis írok még.

hétfő, november 19, 2007

Brrr....

Anya nehezen viseli, de én imádom csikorgatni a fogaimat. Olyan jó, hogy már van alul is és felül is elég ahhoz, hogy lehessen vele jó hangosan csikorgatni. A család frászt kap ilyenkor és kérlelnek, hogy hagyjam abba, de nem értem, miért baj az, ha olyasmit csinálok, amit én rettenetesen élvezek?! ;-)

vasárnap, november 18, 2007

Számolok

Már nem tudom, hogy írtam-e már erről, de imádom, ha számolnak nekem a felnőttek az ujjaikkal egytől-ötig. Ilyenkor én is utánozom a mozdulatokat és az ujjaimat pont úgy emelem fel egymás után, mintha én is számolnék. Ez nagyon tetszik! :-)

Buli

Amióta megszülettem, anyáék tegnap este mentek el először bulizni. A mama átjött és itt aludt a két unokájával. :-) Mi is buliztunk itthon, mert anyáék szépen lefektettek engem is, úgy csináltam, mint aki alszik, aztán amikor kitették a lábukat az ajtón, szóltam mamának, hogy gyorsan vegyen ki az ágyból, mert én még játszanék! :-) Bementünk Alexához, meg a kinyitott nagy ágyon bohóckodtunk jó sokáig, még vagy másfél órát fenn voltam, aztán szépen kinyúltam és elaludtam.
Jó kis móka volt! :-)

szombat, november 17, 2007

Négykézláb


Látjátok, milyen ügyes vagyok? Már egyre többet vagyok négykézláb, próbálkozom így is a mászással, bár arra inkább a másik technikámat használom. :) Négykézláb rugózok, meg folyamatosan kinyomom magam és így sikongatok.

A másik kedvenc időtöltésem újabban, hogy megállás nélkül beszélek. Néha megfogok egy tárgyat és képes vagyok egy órán át kitartóan annak az egy tárgynak beszélni. Vávává, tátátá, gágágá, evés közben meg hamamam. Anyáék szerint irtó édes vagyok ilyenkor! :-)

kedd, november 13, 2007

Mit tesz az idő... :-)

Ilyen voltam és ilyen lettem :-) És ez tényleg nem egy másik baba, hanem én! : -)

hétfő, november 12, 2007

Állok

Imádok állni, pedig még nem nagyon kéne, de rendkívül szeretem. Néha olyan mereven egyenesen tudok állni egészen sokáig, mintha nem is annyi idős lennék, amennyi vagyok, hanem kicsit nagyobb. :-) Ilyenkor persze az egyik legjobb szórakozás az, hogy rugózgatok és ugrálok. Persze kell hozzá valaki, aki bírja erővel, mert ezek a felnőttek irtó hamar el tudnak fáradni. Én még bírnám és ugrálnék, ők meg 10 perc után feladják, hogy nehéz vagyok. Nem értem... :-)

vasárnap, november 11, 2007

Professzor úr

Van egyetlen egy hajszálam, ami megmaradt az első születési hajamból. Ez a szál általában égnek áll a fejem tetején. :-)
Anya azt mondta, ne vágjuk le, mert ez a szexepilem és olyan professzoros a kinézetem így! :-)

Hó!

Hűha, ma esett egész nap a hó nagy pelyhekben, még életemben nem láttam ilyet! Anyával odaálltunk az ablakhoz, hogy jól lássuk és nagyon tetszett!!! (Vennünk kéne egy esővédőt a babakocsira, hogy tudjunk ilyenkor is sétálni! - a szerk.)
Alexa persze többször is kinn volt és csuromvizesen sikerült bejönnie. Azt mondták, jövőre már én is építhetek hóembert és mehetek hógolyózni. Nagyon várom, mert csudaszép ez a fehérség!

péntek, november 09, 2007

Éjszaka

Éjszaka kikészítettem a családot. Állandóan felébredtem, felhúztam a zenélős játékomat (hajnali kettőkor), játszottam, dumcsikáztam, aztán kértem kaját, megint felkeltem, stb..... Jó kis éjszaka volt, csak ma valahogy mindenki álmos. És még az eső is esik, brrrr!

csütörtök, november 08, 2007

Lássuk csak...

... mi minden történt, amióta nem írtam. Kedden elmentünk anyával sétálni, és jól eláztunk hazafelé. Én folyamatosan tömtem volna a számba a nejlont, amivel le volt takarva a babakocsi, ami persze tiszta víz volt, szóval hiába védett az esőtől, nem hagytam magam! :)

Tegnap kijött a hatodik fogam is! Apa is és anya is folyamatosan azt mondogatja, hogy olyan furcsa vagyok fogakkal. Nem értem, mi a bajuk, nekem tetszik, mert lehet csikorgatni és most már tudnék szotyizni is! :-)

Délután itt volt a mama meg a papa, ők vigyáztak rám, amíg anya elment vásárolni Alexával, apa meg dolgozott. A papa annyira vicces, hogy amikor csak meglátom, fülig ér a szám.


Esténként enyém az egész nappali! Egy jó nagy pokrócot le szoktunk teríteni, és ilyenkor bejárom az egész szobát mászva. Hol tolatok hátrafelé, hol forgok körbe-körbe, hol meg mászkálok előre. Ezt a "szertartást" nagyon szeretem, mert nagy helyem van. Le szoktam mászni a pokrócról és elmegyek a parkettáig, mert irtó vicces csapkodni a kezemmel, olyan jó a hangja. Aztán itt kezdődik a vetkőztetés az esti fürdéshez, szóval csupa jó dolog az egész este! :-)

hétfő, november 05, 2007

Már öt!

Ma reggelre kijött a negyedik és az ötödik fogam egyszerre. :-) Mindkettő felül, de nem az eddig vámpír fogam mellé, hanem a másik oldalra. Így most felül van egy lyuk a kettő között, bár anya szerint holnapra az is kinn lesz, olyan a helyzet.
Ja, és megint semmi jele nem volt! :-)
Most megyek aludni...

U.i.: Boldog névnapot Apa! :-)

vasárnap, november 04, 2007

Az első önálló bejegyzésem :-)

L.;KMJKHUZHVDÍM ____________________Í

vv áöjé-ö .í<ł<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<ł ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ <<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
_.mki k méPÉ.

szombat, november 03, 2007

Erős vagyok

Most ez a legkedvesebb időtöltésem, hogy állandóan "fitogtatom" az erőmet. Ezen a képen is láthatjátok, épp anyának mutatom meg, hogy milyen erős vagyok. Ez most annyira tetszik, hogy egész nap ezzel szórakoztatom magam. Anya szerint egyre okosabb vagyok. Most már úgy nyúlok a játékaim után, hogy tudom, melyiknek milyen funkciója van és aszerint játszom vele. A zenélősnek a húzókáját felhúzom, hogy zenéljen. A nyomogatósat csipogtatom, a gombosat megnyomom, hogy adjon hangot. Amit húzigálni lehet, azt húzigálom, egyre ügyesebben csinálom ezeket a dolgokat. :-)

Ma elmentünk sétálni az Árkádba, ezt megint nagyon élveztem, mert ott annyi minden történik, hogy az ember tényleg nem is tudja, mire figyeljen. Aztán anya pont a kedvenc csörgőmet tette be játszani, így végképp megszűnt nekem a külvilág, mert az annyira lekötött, hogy néha még a nézelődésről is megfeledkeztem. Délután vendégeink voltak, megint volt babázás, szóval szépen eltelt ez a gyönyörű napsütéses novemberi szombat. :-)

Barátok

Tegnap voltunk Kispepóéknál!!! Nagyon örültünk egymásnak, mert augusztus vége óta nem is találkoztunk! Játszottunk sokat együtt, és végre - legalábbis anyáék szerint végre - kommunikáltunk is egymással. Dumcsikáztunk, játszadoztunk, mosolyogtunk, stb. Nagyon jó volt. Aztán elmentünk ebédelni egy klassz helyre, utána meg sétáltunk a budakeszi vadasparkban egy nagyot, amit mondjuk én végigaludtam. Ott voltak keresztanyáék is, szuperül eltelt a nap, csak nagyon rövid volt. Megbeszéltük, hogy gyakrabban összehozunk ilyen randit.

szerda, október 31, 2007

Apával

Tegnap apával kettesben voltunk délután, mert a csajok elmentek moziba. Ott csajbuli volt, itt meg fiúbuli :-). Kicsit nyűgösködtem neki, meg nem akartam enni, de csak ennyi, és hát öt fogam jön egyszerre. Aztán jókat játszottunk, szóval elvoltunk a csajok nélkül is.
Ma jön az ügyvédem, - mert hát nekem az is van! :-) - meg látogatók, zsúfolt lesz a napom.

kedd, október 30, 2007

Zokni

Tegnap elmentünk anyával és Alexával sétálni. Bementünk egy üzletbe, ahol Alexa kiszúrta ezt a nagyon vicces zoknit és megvettük. A lábfejénél van egy plüssjáték kacsafej, amiben csörgő van. Amikor mozgatom a lábam, folyamatosan csörög, és állandóan meg akarom enni. :-) Apa szerint irtó idegesítő, de szerintem nagyon vicces, nekem tetszik! :)

Egyszerűen pontos :-)

No comment

hétfő, október 29, 2007

Séta

Három napja sétálni járok! :-) Ez önmagában persze nem nagy dolog és nem túl említésre méltó, de nálam ugyebár az. Már sokszor meséltem, hogy utálom a babakocsit, állandóan szenvedek benne, és ki kell venni a végén. Ezért többnyire sose jártunk sétálni. Ráadásul ott a nagy erkélyünk, levegőzni tökéletesen lehet ott is járókában, úgyhogy nem volt miért erőltetni. Aztán most hirtelen felindulásból a család újra megpróbálkozott vele és bejött! Képzeljétek, semmi sírás, teljesen nyugodtan, szinte mozdulatlanul fekszem, sőt még alszom is nagyokat! Ne kérdezzétek, mi történt, még én sem tudom, de lehet, hogy attól van, hogy a hűvösebb időben jobban tetszik a séta, mint a nagy melegben. Talán csak ennyi a titok nyitja... :-)

péntek, október 26, 2007

Újdonságok

Mostanában az a kedvenc játékom, hogy anyának vagy apának a kezét birizgálom. Evés után fekszem a kezükben és a kezükkel játszom. Ilyenkor megállás nélkül beszélgetek és hajlítgatom az ujjaikat. Ez nagyon sokáig le tud kötni, tök vicces! Ja, és mostanában rászoktam arra, hogy inkább dumálok, mintsem sikongatok, képes vagyok órákon át megállás nélkül beszélni. Erre anya mindig azt mondja, nem tudja, kitől örökölhettem eme képességemet! :-) (Kéri, hogy ide ne írjatok kommentet!!! :-))
És egy két érdekesség még a közelmúltból rólam.

Ez a csajozós szerkóm, mit szóltok?


Tudok ám már e-mailt küldeni. Ha mostanság kapsz tőlem ilyesmit, ne lepődj meg! :-)


Ja, és olvasok is. Alexa Bravo újságja eddig a legérdekesebb! :-)

csütörtök, október 25, 2007

Labda

Keresztapa, ugye te is valahogy így kezdted? ;-)

kedd, október 23, 2007

Mászás

Elkezdtem mászni! :-) Már egy ideje csinálom ezt a négykézláb rugdalózást, de még nem jutottam előre vele. Aztán ma felfedeztem egy új technikát, ha hason vagyok és felemelem a térdem, azzal könnyedén meg tudom lökni magam, így bárhová el tudok már mászni. Anyáék nagyon büszkék voltak rám! :-) Ezt most annyira élvezem, hogy abba sem hagyom, folyamatosan ezt csinálom.

hétfő, október 22, 2007

Fog 3

Jelentem a taknyosságom jelentősen javulni látszik :). Csak egy éjszaka volt, amikor felkeltem, a többit azóta is ugyanúgy átalszom. Azért napközben kell még szívni az orromat, van is mit, de már nem tetszik annyira a dolog és küzdök is ellene, ahogy csak tudok. Persze mindig a nagyok erősebbek, meg igazából nekem is jobb lesz utána.
Viszont lehet, hogy az egész taknyosság a fogam miatt van, mert tegnap kijött a harmadik fogam! Azért a papírformától itt is eltértem kicsit, mert nem a középső fogam jött ki felül, hanem a mellette lévő szemfog. A sorrendet kicsit megborítottam. És megint nem volt semmi fájdalom! :)

szombat, október 20, 2007

Taknyosan

Sajnos eléggé taknyos vagyok továbbra is. Az éjszakát állandó orrszívással töltöttük. Volt, hogy két órát is tudtam aludni, de volt, hogy már negyed óra múlva megint szívni kellett. Szerencsére mondjuk mindig rögtön vissza is aludtam. Az is szerencse, hogy ezen kívül nincs semmi bajom, jó a kedvem, eszem rendesen, nincs lázam, nem köhögök, szóval a levegővétellel bajlódok csak. Még jó, hogy van ez a porszívós izé.

péntek, október 19, 2007

Fél év

Hahó, fél éves lettem! :-)
Anya szerint hihetetlen, mert még csak most születtem, de mindig ezt mondják, miközben már olyan rég volt és annyi minden történt azóta velem.
A fél éves szülinapomat azzal "ünnepeltem" meg, hogy életemben először betaknyosodtam. Úgyhogy ma felavattuk az orrszívó-porszívó nevű szörnyet, ami nem is olyan szörnyű. Legalábbis én nem ijedtem meg tőle, és nem is sírtam, nem is rúgkapáltam, hanem nyugodtan tűrtem egész nap, hogy porszívózzanak. Utána mondjuk mindig nagyon jó volt, mert végre kaptam levegőt. Apa szerint olyan vagyok, mint egy kismalac, mert folyamatosan hörgök, és olyan, mintha röfögnék. :-) Hát valószínűleg ma éjjel párszor fel kell majd kelni porszívózni, mert eléggé folyik az orrom. Mondjuk más bajom nincs, remélem, nem is lesz.
Szóval, hat hónaposan mit is csinálok? Egyre több féle kaját eszem, imádok a lábaimmal játszani, rengeteget forgok és megtanultam köpködni, amit nagyon élvezek. Most már úgy beszélgetek, hogy próbálok mássalhangzókat is tenni a magánhangzók mellé, persze értelmetlenül, de gagyogok. Eléggé kommunikatív baba vagyok mindenki szerint. A sikongatási mániámat megőriztem, és továbbra is folyamatosan egész nap csak mosolygok. :-)

csütörtök, október 18, 2007

Szurik

Ma megkaptam a "várva várt" szurimat, megint nagyon jól viseltem, nem volt sírás. Doktornéni el volt tőlem ájulva, hogy milyen szép nagyra nőttem, azt mondta, egy évesen ekkora egy átlagos gyerek. Jó, mi?
A héten már volt pár szuri nálunk, de reméljük, már több nem lesz. Eddig anya vezet, ő többet kapott, mint én. Engem most három hónapig békén hagynak. :)
Délután itt volt a mama és a papa, egy kicsit velük voltam, amíg anyáék elmentek Alexáért. Apa viszi anyát mindenféle macskaköves utakon, hátha kirázza belőle a követ, de egyelőre semmi eredmény.
Holnap leszek fél éves, majd teszek fel új fotókat is! :)

kedd, október 16, 2007

Dokik

Most megint lesz egy pár találkozóm orvosokkal. Csütörtökön oltást fogok kapni, aztán jövő héten meg mennem kell szemészeti kontrollra.
Tudjátok, én papíron koraszülött vagyok, ezért több vizsgálatra kell járnom, mint egy átlagos gyereknek. A doktornénink mindig jót vidul rajta, hogy pont úgy nézek ki, mint egy koraszülött, aki lassabban fejlődik, mint az átlag... :)
Igazából a 38. hétre születtem, megindították a szülést, mert anya cukros volt és vesekővel bénázott akkor is. De a kórházban azt írták a papírra, hogy 37 hét 6 napos. Anya próbált vitatkozni a nénivel, hogy rosszul számol, de aztán később rájöttünk, hogy nem a matekóráról hiányzott a néni, hanem a koraszülöttekre több támogatást kap a kórház az államtól, így úgy számoltak, ahogy nekik jó volt. Ettől lettem én koraszülött papíron.
Nekem ez csak annyit jelent, hogy kicsit gyakrabban kell kontrollvizsgálatokra járnom, de abból bajom meg nem lehet. :)

szombat, október 13, 2007

Írok

Huhuhu..... most a nagybátyám gépéről írok, amit nagyon élvezek, mert szép és csendes és sokkal gyorsabb, mint a miénk otthon. :)
Ma elkísértem Alexát fodrászhoz délelőtt (nagyon szép lett!!!), és engem is megfésült a fodrásznéni, hogy szokjam őt. Jó volt az egész, csak kicsit fárasztó, úgyhogy ott el is aludtam. Aztán eljöttünk a mamához szülinapozni, most itt bulizgatunk. Ma eddig kétszer negyed órát sikerült aludnom. Nem vittem túlzásba...

péntek, október 12, 2007

Plaza

Ma elmentünk plazazni :). Na jó, csak ügyintéztünk egy-két dolgot, de én nagyon élveztem. Annyira izgalmas volt a sok fény, csillogás, a rengeteg ember és nyüzsgés, hogy még arról is elfeledkeztem, hogy babakocsiban vagyok és sírnom kéne. Na mindegy, most nem értem erre rá, mert tényleg annyi mindent meg kellett néznem, hogy ez már nem fért bele.

csütörtök, október 11, 2007

Játék

Éjszaka felkeltem fél egykor és fél háromig fenn voltam. Nem volt semmi bajom, nem sírtam, eljátszogattam magamban a kiságyban, forgolódtam, kerestem néhány játékot, amikkel jól elvoltam, aztán fél háromkor anya úgy döntött, hogy ad egy kis tejcsit, hátha elalszom. Abból jól belakmároztam, aztán tényleg elaludtam. Ettől függetlenül reggel ugyanúgy 8-kor már fenn voltam. Azt mondjuk nem értem, hogy anya és apa miért sétál egész nap úgy, mint egy félholt.... :)

kedd, október 09, 2007

Buddha

Anya szerint, amikor ülök, úgy nézek ki, mint egy kis Buddha. :) Hát szerintem is, mert ilyenkor összenyomódok teljesen, a tokám kétszer olyan vastag lesz, mint alaphelyzetben. De az egész persze nem is érdekes, mert egyre jobban szeretek ülni, úgyhogy tök mindegy, hogy nézek ki. Azt is nagyon szeretem, ha fekvő helyzetből valakinek a kezével felhúzhatom magam ülő helyzetbe, mert ettől irtó boldog tudok lenni.
Bár, tulajdonképpen bármitől boldog tudok lenni, mert a semmin is tudok sokáig hangosan kacagni, tulajdonképpen egész nap csak nevetek. Apa épp azt kérdezte anyától valamelyik este, hogy mikor is sírtam utoljára, mert ebben a családban senki nem emlékszik ilyesmire. Azt hiszem, akkor, amikor beteg voltam és fájt a pocim. De annak már több, mint két hónapja. :)

hétfő, október 08, 2007

Pampuska

Imádom nézegetni a meztelen pampuskáimat. :) Anya csak így hívja a lábaimat és mindig agyon puszilgatja. Mostanában vettem észre én is, hogy milyen vicces a lábam.
Ha ülök, akkor megpróbálom tépkedni a lábújjaimat, de nem tudom leszedni a helyéről őket. Nem értem... Zokniban nem igazán izgat a dolog, de ha levesszük a zoknit, akkor percekig csak figyelem és mosolygok nagyokat neki. Mindig van valami újdonság, ami leköt! :)

péntek, október 05, 2007

Szülés

Amikor anya terhes volt velem, a 9 hónap alatt háromszor szült. Kétszer vesekövet, egyszer engem. :) Persze mindig azt mondja, én voltam a legkellemesebb ezek közül. Most úgy tűnik, lehet, hogy megint szülni akar (no nem babát, hanem követ), úgyhogy ápolgatom, ezért nem tudok most sokat írni!

szerda, október 03, 2007

Kiságyban

Nem tudom, ti hogy szoktátok, de én mászkálok éjszaka álmomban. Anya néhányszor felkel, hogy visszahúzzon a helyemre, mert néha akadályokba ütközök, nem tudok továbbmenni. Persze mindezt alva, de be tudok pöccenni, ha a rács miatt nem megy tovább a dolog. Aztán azt is szeretem, hogy kidugom a kezem a rácson és kapaszkodok az ágy szélébe. Csak ebből a pózból is nehéz továbbmenni. :) Ha ébren vagyok a kiságyban, akkor meg pörgök körbe-körbe, tépkedem a rácsvédőt, amit nagyon szeretek. Elbújok mögé és sikongatok. Aztán néha fejjel lefelé alszom el... :).

kedd, október 02, 2007

Altatás

Még az altatásról akartam nektek mesélni. Az altatás eddig úgy működött nálunk, hogy apa vagy anya vállán (apáé persze kényelmesebb!!!) aludtam el, és úgy tettek le a kiságyba. A felnőttek persze állandóan osztották az észt apáéknak, hogy:
- "ez hülyeség, miért nem teszitek le?",
- "elkényeztetitek a gyereket",
- "mi lesz veletek, ha nagyobb lesz?",
- "nem lehet órákat sétálni vele",
- "ilyet nem szabad csinálni", stb.

Ilyenkor anya is mindig csak megrendítette a vállát, hogy ha ez az egyetlen "kellemetlen" dolog, ami velem jár, akkor ők biztos nem fognak másképp szoktatni. Ráadásul anya meggyőződése szerint úgyis csak addig csinálom ezt, amíg kényelmes nekem rajtuk, amíg elférek ott könnyedén. A harmadik dolog pedig, hogy ők is nagyon élvezték, amikor hozzájuk bújtam. :) Persze ezt az egészet úgy képzeljétek el, hogy csak akkor vettek fel, amikor már tényleg álmos voltam, így 5-10 percnél tovább nem tartott a dolog.
Hát, anyának megint igaza lett, mert már tényleg nem annyira kényelmes a dolog és jobb szeretek egyedül elaludni az ágyamban. Néha még jól esik, ha felvesznek (egyébként egyáltalán nem vagyok egy kézben levős baba sosem!), de az altatás többnyira most már az ágyamban zajlik, magamat altatom az ujjacskámmal. Hát ennyit az okos felnőttekről, miszerint el lettem kényeztetve. :) Egyébként anya nem szereti, ha azt mondják egy ilyen pici babára, hogy el lehet kényeztetni, és túl tudományosan próbálják meg a dolgokat csinálni a szülők. Egy anya mindig tudja, meddig szabad elmenni és mi a jó a babának. Mi, a kis pindurkák úgy jöttünk ide a világra, hogy csak a családunkat ismerjük, ki vagyunk szolgáltatva az egész nagyvilágnak, és igenis szükségünk van babusgatásra, odafigyelésre, meg minden ilyesmire, amit lehet, hogy nagyobb korban már kényeztetésnek hívank. Én ezt csak pusztán SZERETET-nek nevezném, és nagyon örülök, hogy én ebből itthon tényleg sokat kapok. :)

Játékok

Szeretem, ha játszanak velem, nagyon tudom élvezni. :)
Az egyik kedvenc játékom az, amikor apa fog a kezében, anya meg elbújik az egyik oldalon és egyszer csak előbukkan és rám ijeszt egy "kukucs"-csal. Aztán átmegy a másik oldalra és onnan újra. Hát ennek akkorákat tudok kacagni, hogy csak na, nagyon vicces az egész. Aztán azt is szeretem, ha elbújok egy rongy mögé és onnan játszuk ezt a kukucsost. De azt is nagyon szeretem, amiko anya meg akar enni, mert az mindig olyan csikis. Tényleg, mondtam már, hogy nagyon csikis vagyok? :) És mint minden gyerek, én is nagyon élvezem, ha csikiznek. Szóval, igazából bármit játszhatnak velem, ami őrültség, mert mindennek nagyon tudok örülni.

hétfő, október 01, 2007

:-)

Ültem egy igazi Ford Mustangban! :) Keresztapának ez volt a szülinapi ajándéka, megkaphatta egy napra és eljött hozzám is, hogy megmutassa. Nagyon tuti volt, nézzétek csak! :)

Egyébként a hétvégén nem sok említésre méltó dolog történt, itthon voltunk, pihiztünk, élveztük a szép időt, szomszédokkal egyszer vacsi náluk, egyszer vacsi nálunk, szóval ilyesmi.

szerda, szeptember 26, 2007

A második

Tegnap kijött a második fogam! Megint nem vette észre senki, hogy bármi bajom lenne, merthogy nem is volt. :) Anya folyton "túrkál" a számban, hogy megnézze, pontosabban nyitogatja a számat és nézi, hogy mi a helyzet, csak így sikerült észrevenni. Semmi fájdalom, semmi sírás, semmi nyűgösség. Nem is olyan nagy dolog ez, nem tudom, miért mondják! :)

vasárnap, szeptember 23, 2007

Vasárnap

Ma - úgy, ahogy egy vasárnap azt illik - sokáig aludtam, hogy tudjon pihenni a család is. :)
Aztán egész napomat az erkélyen töltöttem ma a járókában, mert irtó szép idő van. Ebédnél ittam pohárból vizet, ez nagy szám, mert eddig semmit nem voltam hajlandó inni. Egy-két kanál víz lement kanállal, de ma ment pohárból is és élveztem. :)
Most várom Alexát, mert mindjárt jön haza!

szombat, szeptember 22, 2007

Megint állatkert

Ma megint állatkertben voltam! :)
Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltuk a szomszédainkkal közösen, hogy ha már ilyen szép idő van, menjünk el sétálni valahová, hogy friss levegőn legyünk. Aztán valahogy jött, hogy legyen a budakeszi vadaspark, az mégsincs túl messze, egy kis délutáni kiruccanáshoz tökéletes lesz. Indulás háromkor, találka a ház előtt. Eddig így is alakult minden, aztán a szomszéd hercegnő (akinek a zsúrján voltam múltkor) apukája megszólalt, hogy mi lenne, ha Veszprémbe mennénk egy kocsival. Ettől persze anyáék kicsi bepánikoltak, mert szomszéd apuka őrült módon vezet és hát Veszprémig hallgatni, ahogy ordítok, azt nem kívánták senkinek.... Dehát szomszéd apukának nem lehet ellentmondani, úgyhogy elindultunk! Azt le sem merem írni, hogy mennyivel mentünk az autópályán, mert anya azt mondta, ő még életében nem ment ennyivel, de az biztos, hogy tényleg hamar ott voltunk. A történetben persze a legszebb az, hogy sem lefelé, sem hazafelé nem volt egyetlen hangom sem, egyáltalán nem sírtam, sőt még egy picit el is szundítottam. Ez persze nálunk tényleg nagy dolog, senki nem tudta mire vélni. Apa már azon gondolkodott, hogy lehet, hogy a francia autókkal van bajom, mert eddig csak abban ültem, és igazából a német autókat kedvelem, mert ebben semmi bajom nem volt. És hogy még hab is legyen a tortán, az állatkertben szinte végig babakocsiban gagyarásztam, szintén sírás nélkül! Na ezt kapjátok ki! :)

csütörtök, szeptember 20, 2007

5 hónaposan

Rövid helyzetjelentés arról, mi mindennel jár, hogy 5 hónapos lettem.
Először is: 8120 gramm vagyok és 67 centi (bár ezt a centis dolgot anya sose tudja pontosan megmérni).
Eszek mindenféle ételt, zöldségeket, húsokat, gyümölcsöket, nagyon sok félét. Nem vagyok válogatós - bár a répa nem a kedvencem, de megeszem azt is. Inni nem igazán vagyok hajlandó a tápszeren kívül semmit. Nem izgat sem a víz, sem a gyümölcslevek, sem a tea. Bár tegnap kanállal ittam pár korty vizet (először sikerült belémtömni!), de nem igazán jött be.
Meg tudok fordulni, stabilan tartom magam ülve is és állva is egészen sokáig. Imádok repülni (látjátok?), szeretem a járókámat, még mindig utálom a babakocsit és gyerekülést. Minden után nyúlok, megfogom a tárgyakat (most már ügyesen és tudatosan), persze mindet megpróbálom megenni. Ja, és van egy fogam! :) Fel tudok ülni hasizomból fekvő helyzetből. Sokat sikongatok és a legújabb szokásom az, hogy a saját kornyikálásomra alszom el. Ezt úgy képzeljétek el, hogy már csukva a szemem, kornyikálok, vagy nyikorgok, nem is tudom... és egyszer csak paff, kidőlök. A család szerint nagyon vicces, de tényleg, élvezem én is! :)
A kádban fürdésen is újítottam kicsit, mert nem igazán fekszem már háton, hanem rögtön fordulok hasra, ami a vízben persze sokkal könnyebb. Alig lehet megfürdetni, mert pörgök-forgok, mint egy búgócsiga és rettenetesen tetszik a dolog! :)
Hát röviden ennyi a legfontosabb 5 hónapos dolgokról. Ma jön a doktornéni, megint meg akar szúrni :(. Tegnap szegény Alexa is kapott szurit, most meg fáj a karja. :(

szerda, szeptember 19, 2007

Fog!

Tegnap reggelre kijött az első fogam! Semmi sírás, semmi nyűgösség, észre se vette senki, hogy úton van, egyszer csak ott volt! Azt hiszem, minden szülő ilyen fogzásról álmodik, így senkit nem viselt meg a dolog a családban. Remélem, a többi is így jön majd!
Nemsoká indulok, mert útlevelet kell csináltatnom, hogy én is mehessek majd Szlovákiába, amit már nagyon várok.

Ma vagyok öt hónapos! :-)

vasárnap, szeptember 16, 2007

Állatkert

Tegnap voltam az Állatkertben! Nagyon jól éreztem magam, bár nem sokat láttam az állatokból, mert vagy aludtam (a babakocsiban!!!!!!), vagy sétáltam valakinek a kezében, vagy játszottam a játékaimmal a kocsiban. Az állatok szépek voltak, az idő gyönyörű volt, csak kicsit felháborító, hogy amilyen drága a jegy, elfelejtik közölni mellé, hogy a fél állatkert le van zárva átalakítás miatt, így az állatok vagy máshol vannak, ahol nem találod meg, vagy keveregsz, hogy eljuthass hozzájuk, vagy egyáltalán nincsenek is az állatkertben. Ez igazábólinkább apáékat idegesítette, nekem mindegy volt, mik vannak ott, én így is, úgy is jól éreztem magam. :)
Szlovák barátainkkal voltunk, akik meglátogattak minket és itt voltak egész hétvégén. Őket apa és anya még 7 évvel ezelőtt, az első közös nyaralásukon, Korfun ismerték meg. Azóta is tartják a kapcsolatot, már nekik is van egy tündéri kislányuk. Én most találkoztam velük először, és nagyon kedvesek, igazán tetszettek nekem. Októberben mi is meglátogatjuk őket, úgyhogy anyáék jövő héten mennek útlevelet csináltatni nekem! Hurrá!:)

péntek, szeptember 14, 2007

Bankoltam

Tegnap voltam anya munkahelyén, egy igazi bankban. Érdekes élmény volt, annyi embert láttam egy rakáson, hogy csuda, persze mindenki körülzsongott és "ügyürü-bügyürözött" nekem, amitől azt se tudtam, hová kapkodjam a fejem. Mindenkinek el kellett mondani, hogy anya szeret itthon lenni, nincs kedve dolgozni (bár sajna fog) és hogy sokat eszem, nyugodt vagyok, alszom éjjel, stb. blablabla....
Anya beszélgetett a főnökével is, én meg már kicsit meguntam a dolgot, úgyhogy elaludtam a vállán az étteremben. Mikor felkeltem, jajgatott, hogy leszakad a dereka, amit egyáltalán nem értek, mert CSAK 8 kiló vagyok, és az Alexa sokkal nehezebb nálam. Na jó, ő mondjuk már nem aludhat anya vállán... :)
Ja! A bankhoz odafelé nem sírtam a kocsiban! Anya nagyon büszke volt rám, mert csendben el voltam egyész úton. Aztán hazafelé ordítottam kicsit záporozó könnyekkel, csak úgy megszokásból.

U.i.: Mégsem jön a fogam! :)

csütörtök, szeptember 13, 2007

Fog??

Ma éjjel felkeltem háromszor sírva. Vissza is aludtam, nem volt vészes, de valamiért felébredtem. Reggel meg már hatkor kukorékoltam. Ömlik a nyálam és nyakig eszem meg az ökleimet... Lehet, hogy jön a fogam? :)

szerda, szeptember 12, 2007

Oltás

Ma megkaptam a 4 hónapos oltásomat. Megkésve ugyan, de legalább túl vagyunk rajta végre. Kicsit megsértődtem a doktornénire, amiért megszúrt, sírtam is, hogy ő is vegye észre. Anya persze megölelgetett, az jó volt nagyon, de azért tudtukra adtam, hogy nem tetszett az egész dolog.

A doktornéni meg is vizsgált, hogy rendben vagyok-e már teljesen, helyre jöttem-e a vírusfertőzésből. Először azt mondta, hogy majd jövő héten beolt, várjunk még egy hetet. Aztán anya figyelmeztette, hogy jövő héten már 5 hónapos leszek, ez meg ugyebár a 4 hónapos oltás, és hogy nincs semmi bajom, mire elgondolkodott, és azt mondta, tulajdonképpen semmi akadálya annak, hogy most oltson be. Én jóhiszemű vagyok, és azt feltételezem, hogy valószínűleg nem pénzéhes a doktornéni, amiért kétszer akart jönni feleslegesen, hanem csak többször akart engem látni. :)
Mindegy, két hét múlva úgyis jön megint, bárányhimlő ellen oltani...

kedd, szeptember 11, 2007

Fityisz

Figyeljetek csak! Fityiszt mutatok a világnak! :)