hétfő, június 29, 2009

:-)

Hogy mivel nem hülyítik az embereket! Ezt sikerült megvetetnem ma anyával! :)

vasárnap, június 28, 2009

Homokozó

Hurrá, elkészült a homokozóm! :)

Tegnap az esővíz elvezető csatornának a szerelése folyt az udvaron és persze nekem ebbe is be kellett segítenem. :)

csütörtök, június 25, 2009

Nagyon sok a dolgom :)

Ma megint eseménydús nap volt, délelőtt hivatalos ügyeket intéztünk (gázóra átírás, stb.), bevásároltunk, aztán lefestettük, összeszereltük a homokozómat, holnapra lesz benne homok is.

Délután meg elkezdtük a füvesítést a kertben, még nem lett kész teljesen, mert elfogyott a fűmag, úgyhogy holnap folytatjuk, de aktívan kivettem én is a részem a munkákból. :)

kedd, június 23, 2009

Első napjaink

Gondoltam, megosztok pár gondolatot az új életről. Először is rengeteg az előnye, mert imádom a kertet! Ez egy megfizethetetlen élmény. Kicsit fura, hogy ha esik, ha fúj, mindig kinn akarok lenni, sőt ki is szökök állandóan. Egy társasházban ilyenkor bezárkózik az ember és ki sem moccan. Itt meg kinn ülünk a teraszon akkor is, ha rossz idő van, csak kicsit jobban felöltözünk az átlagnál.
A környéken lehet jókat sétálni, isteni a levegő, van egy csomó lovarda (Alexa legnagyobb örömére), rengeteg az új állat, amivel ismerkedem. Ma csiga hegyeket láttunk, kb. minden centin volt egy, amikor kimentünk sétálni.

A bogarakkal bajban vagyok, lévén városi gyerekként ebből se sokat tapasztaltam eddig (na jó, azért nem teljesen ismeretlenek). Valamelyik este kiabáltam a kertben és egy cserebogár nekirepült a nyelvemnek. Ettől olyan sokkot kaptam, hogy ordítva rohantam anyához. Azóta minden bogártól rettegek, ha légy van a lakásban, pánikolok és kérem, hogy tüntessék el azonnal. :) Márpedig légyből aztán van elég.... A nappali ajtónkon még nem volt kész a szúnyogháló, holnapra érkezik, ezért eddig szabad útja volt a legyeknek, muslicáknak, szúnyogoknak, stb. Van sok hangyánk, akiknek különböző csapdákat már felállítottunk, de még nem fogytak jelentősen.
Ezen kívül volt egy vakondunk, aki rendszeresen látogatta a kertünket, de az utóbbi egy hétben hála az égnek nem adott életjelet magáról. Most kezdjük a trágyázást és füvesítést, úgyhogy jó lenne, ha átvándorolna végleg más tájakra. :)

Aztán van két nagyon furcsa dolog, amit még szoknunk kell. Például, hogy annyira jó a hőszigetelése a háznak, hogy egyáltalán nem melegszik fel. Ha kánikula van, akkor kicsit melegebb és olyan a lakás, mintha légkondis lenne, ez tényleg szuper. De ilyen rossz időben kihűl teljesen, és sokszor csak 19-20 fok van benn. A társasházban ilyen hőmérsékletkor már fűteni szoktunk. Itt meg kinyitjuk az ajtót szellőztetni, hogy jöjjön be egy kis meleg. :)

A másik furcsa érzés az volt, hogy itt mindig koszos az ember és esténként fürdetéskor valóban tisztálkodás van, ami azt jelenti, hogy kosz van a kád alján!!! :) Nekünk, született városiaknak ez még nagyon furcsa érzés. A kertünk még csak föld, amíg nem nő ki a fű, addig ez így is lesz, mert minden homokos, vagy ha esik, akkor épp saras. Én mondjuk imádom!!! Amikor jó idő volt, anya megengedte, hogy zokniban is rohangálhassak a kertben, de én magamról megfeledkezve ezt rossz időben is szívesen űzöm. Ma csak bokáig süllyedtem a sárba, amikor kirohantam zokniban a kertbe eső után. Épp szökésben voltam, mint mindig. :)
Ehhez tartozó új megállapítás, hogy itt sokkal több ruhára és cipőre van szükségünk, mint a társasházban. Itt állandóan cserélni kell a nyakig vizes, saras cipőt, melegítő nadrágot, stb. Két-három garnitúra ruha naponta minimum, még ez is fura kicsit. :) Be kell szereznünk plusz egy-két olyan göncöt, ami inkább praktikus, mint jól néz ki.

Egyébként teljesen otthon érzem magam, és már mondom is, hogy mi Kistarcsán lakunk, úgyhogy a megszokással nem volt gond. Egy kis változás azért lett velem is, mert egy hete olyan vagyok, mint egy ördögfióka. Anya szerint én kifejezetten a jó gyerekek táborát erősítem, aki szófogadó, illedelmes, segítőkész, kedves, türelmes, stb. Hát az elmúlt egy hétben kicsit megingott ebbéli hite, mert kifordultam magamból teljesen. Ráadásul úgy rosszalkodom, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy rossz, amit csinálok és ettől csak még élvezetesebb a dolog. Direkt provokálom a szülőket. Ha azt mondják, rácsapnak a kezemre, ha nem fogadok szót, akkor odanyújtom a kezem előre és nevetek. Aztán csinálom, amit nem szabad. Ha kérnek valamit, hogy ne csináljak, garantáltan csinálom. A boltban vásárláskor le és fel rohangálok, anya nem tud megtalálni a sorok között, így egy átlag bevásárlás (még egy kis boltban is) dupla annyi idő lett. Bármit mondanak, süket fülekre talál és direkt csinálok mindent, amit tudom, hogy nem szabadna. Anya még reménykedik, hogy ez csak valami gyorsan múló dackorszak, mert kettőjük energiáit is ki tudom meríteni 5 perc alatt, ami nem kis teljesítmény. Azért vannak jobb időszakok is, pl. sokat tudok játszani benn a szobámban úgy, hogy semmi gond nincs velem közben. Csak azért fura ez anyáéknak, mert eddig semmikor se voltam ilyen, most meg még a néha is sok. :)

Viszont továbbra is segítőkész vagyok mindenben. Ha apa, vagy anya csinál valamit, azonnal megyek és segítek. Mondjuk ez mindig így volt, takarítani szeretek (a képen épp máshol takarítok), csak a játékaim összepakolásával állok hadilábon. Ma pl. segítettem apának felgereblyézni a kertet, anyával meg összebarkácsoltunk egy kincsesládát a teraszra a játékoknak. Ha kell, kiviszem a szemetet, sepregetek, törölgetek, szóval tényleg segítőkészen kiveszem a részem a munkákból, majd fáradt arccal közlöm velük, hogy "Jajj, de sok a dolgom nekem!" Hát nem vagyok édes??? :)))

Szóval így telnek az első napjaink, de összességében imádjuk mindannyian és szuper itt az élet! :)

szombat, június 20, 2009

Beköltöztünk!

Sikeresen lezajlott a költözés, délután négyre itt volt minden cuccunk, este tízre már minden bútorunk a helyére került összeszerelve és másnap estére már az összes doboz is zsák ki lett csomagolva, minden bekerült a helyére. Jó gyorsak voltunk, ki is tikkadtunk rendesen, de megérte, mert gyönyörű szép lett minden és már nincs más dolgunk, mint élvezni az új otthont. Nekem nagyon tetszik, hogy kinn a kertben lehet rohangálni, pedig még csak egy nagy földes terület a kert, de ez is nagyon izgi. A mai nap kivételével (ma esik az eső), egész nap kinn vagyok az udvaron vagy a teraszon. Van kinn kis székem, asztallal, úgyhogy elkezdtem kipakolni a játékok egy részét is. :) Már tollasoztam is és fociztunk párszor, jó dolgunk lesz itt nekünk, azt hiszem. A szobám nagyon szép lett, kaptam egy csúszdás ágyat, ami alatt bunker van és szuper az egész. Sajnos (anyáék szerint sajnos) nem alszom még benne, de a bunkerjába jókat lehet játszani, ezt nagyon élvezem. A csúszda is tetszik, meg az egész szoba, talán egyszer majd alszom is benne. :)
Így néz ki:

kedd, június 16, 2009

Költözünk

Ez az utolsó írásom Gergelyhonból. Holnap költözünk!!! :)
Kicsit sajnálkozunk is a nagy örömben, mert irtó jó helyen laktunk eddig, rengeteg barátunk volt és az egy hatalmas dolog volt nekem, hogy minden nap egy csomó gyerekkel lehetek együtt. Most egy kicsit más életforma lesz, kicsit elszigeteltebben, de legalább saját kerttel, ahol állandóan hancúrozhatok és levegőn lehetek. Reméljük, az itteni barátaink majd meglátogatnak minket ott is, mert nagyon fognak hiányozni.
Mindenki nagy izgalomban van és leginkább arra kíváncsiak, vajon nekem hogyan fog tetszeni ez az új lakás dolog, de majd beszámolok részletesen az élményekről.
Egyelőre mindenki hulla a rengeteg pakolástól, dobozolástól és takarítástól, nekem meg erős anya-hiányom van, mert a költözés miatt most sokat voltam nagyszülőkkel. Jó lesz, hogy holnap végre minden visszatér a régi kerékvágásba, csak már egy új helyen és teli új élményekkel.
Ha lesz internetünk, azonnal írom az élménybeszámolót! :)

csütörtök, június 11, 2009

Kisregény....

A tegnapi nap annyira kusza volt, hogy hullák voltunk estére mindannyian. Muszáj mesélnem róla, és hosszú is lesz, úgyhogy előre is bocsánat a terjengősségért, de ez csak egy "szimpla" nap volt.
Reggel arra ébredtünk, hogy vérzik a fülem. Belül. Ettől anya bepánikolt, vajon honnan jött ki, és persze folyamatosan vakartam. Ez lehet bőrbetegség is, de lehet hallójárat gyulladás is. Mi legyen?! Irány a Heim Pál. A kedves néni a bejelentkező ablaknál viccesen megkérdezte, hoztunk-e 3 napi hidegélelmet, annyian várnak. Majd közölte, hogy a sok beteg miatt a szakrendelő már nem fogad, menjünk át a kórházi részlegbe, ott is lesz rendelés. Hurrá! Egy ember volt előttünk összesen. Ugyanaz a doktornéni nézte meg, aki Alexának a középfülgyulladását anno. Tatjana a neve és erősen töri a magyart. Mindegy, megnyugtatott, hogy nem fülbaj van, hanem bőrbaj, másszunk át a bőrgyógyászatra. A bőrgyógyászat a gégészeti szakrendelő mellett volt, ahol valóban ötszázan ültek kb. a folyóson. Mekkora szerencsénk volt, hogy már nem tudtak fogadni minket és át kellett menni a szomszédos épületbe! :) Bőrgyógyász néni egy tündér volt, adott mindenféle kenceficét, ő is megerősítette, hogy ekcémára hajlamos, érzékeny bőrű gyermek vagyok, kenegessük, ha van mit.

Közben anyát felhívta a burkoló, hogy most meg a teraszcsempe fogyott el az építkezésen. Még jó, hogy közel volt a fürdőszoba szalon a kórházhoz, így hazafelé útba ejtettük. Megrendeltük, volt is nekik raktáron. Mondta az eladó, hogy szóljunk a raktárosnak, hogy az előző gyártásból adjon, mert az lesz színben ugyanaz. Mindezt tolmácsoltuk a cseppet sem kedves raktáros bácsinak, aki kihozott egy totálisan más színű burkolatot. Anya persze szóvá tette, és megmutatta, ő melyik polcról szeretne. Mi ugyanis láttuk, hogy az lesz a mi színünk. A bácsi ennek nem örült annyira, közölte, hogy ez ugyanaz a polc. Mire anya - már cseppet sem türelmesen - szólt neki, hogy az ugyan nem érdekli ugyanaz a polc volt-e, de hogy nem ugyanaz a szín, az biztos. Az egyik vajszín, a másik barna. Megkérte szépen a bácsit, hogy ne nézze hülyének, hogy nem látja, mert azért ez árnyalatban igen nagy különbség, még csak össze sem téveszthető... A lényeg, hogy a végére meglett a csempe, aztán rohanás haza, hogy valami ebédet is kaphassunk végre. Addigra már kicsit elegem volt a napból, pedig a java még hátravolt. Elrohantunk pénzt felvenni, közben az ebéd készült, kicsit kivitt még anya játszani, aztán kaja után irány a lovarda. Ott kidobtuk Alexát, mi megy anyával mentünk Kistarcsára csempét szállítani. Közben elaludtam, a ház előtt meg sikeresen felébredtem, így a napi három órás alvásomból szerény fél óra sikeredett.
Kistarcsán megállapítottuk, hogy óriási a házunk és anyáéknak igencsak fel kell kötniük a gatyájukat, ha egész nap rohangálni akarnak utánam, mert megállás nélkül futásban és szökésben voltam. Mindezt 30 fokban, izzadva, mint a ló. Ja, a munkások előtt meg is jegyeztem anyának, hogy "anya, te ragadsz!". Mire anya "igen drágám, izzadok, mint a ló". Majd hangos röhögés a hátunk mögött...
Kistarcsa után vissza a lovardába, ott pacikat nézegettem, rohangáltam, aztán elmentünk fagyizni, irány haza és még le sem vettük a cipőnket, már követeltem, hogy menjünk ki, mert az összes gyerek kinn volt persze. Ekkor, azaz este hétkor ült le anya először, amikor a padon babázott a szomszéd gyönyörűséggel (Danival) és közben arra gondolt, milyen jó is volt, amikor még velem is lehetett egy helyben ülni akár egy órán keresztül is szimplán megpihenve... nézelődve... hmmm.... de rég is volt.... :)

szerda, június 10, 2009

A mi házunk

Elnézést, ha mostanában kicsit ritkábban írok, de a költözés előtti utolsó hetek miatt folyamatos rohanásban vagyunk állandóan. Szinte minden nap reggeltől estig "menés" van, legalább 3-5 helyre minden nap. Én néha egyik mamával vagy másik mamával vagyok, hogy nekem könnyebb legyen, de azért néha én is jövök. Viszont ez arra jó, hogy kezdem szokni a gondolatát, hogy az az új ház is a mi házunk lesz. Először csak kategórikusan közöltem mindenkivel, hogy "ez nem a mi házunk, menjünk haza", de most már, ha kimegyünk, azt mondom, hogy "ez a mi házunk". :) Szóval fejlődök. Furcsa lesz biztosan, mert lesz saját szobám, meg új ágyam, helye a sok játéknak és egy nagy kert, ahol végre egész nap kinn lehetek. Jövő héten költözünk, úgyhogy emiatt ritkábban írok és utána is nehézkes lesz, amíg nem kötik be az internetet... Addig is szorítsatok, hogy minden rendben legyen és ha "letelepedtünk", jelentkezem! :)))

szerda, június 03, 2009

Beszélgetés

"Én egy pasi vagyok, anya".
"Tényleg? És jó pasi vagy?"
"Hát igen, anya!"
:)))

kedd, június 02, 2009

Kenguru mama

Amikor kisebb voltam, - talán írtam is róla -, ez volt a kedvenc énekem, anyának állandóan ezt kellett énekelnie nekem. Aztán "leszoktam" róla és már nem akartam, hogy ezt énekelje. Mostanában valami okból kifolyólag megint rákattantam és van úgy, hogy ötször egymás után el kell anyának énekelnie. Semmi más nem jöhet ilyenkor, csak ezt kérem, valahogy így:

"Adok puszit, anya!" - és vigyorgok, mint a tejbetök.
"Szeretnél valamit, Levi?" - anya gyanakszik... :)
"Hát kenguru mamát!"

Eddig még nem volt az ismerőseink között olyan, aki ismerte volna a dalt, úgyhogy most megosztom veletek (bár dallam nélkül azért nem az igazi).

"Volt egyszer egy kenguru mama
messzi földön, nagy pusztákon át.

Erszényében hordta,
úgy ahogyan szokta
hat kislányát, s egyetlen fiát.
Egyszer egy nap,

kenguru mama nagyon megszomjazott.

Besétált a Pálma eszpresszóba,

s ott egy málnát megivott.

Utána fizetett, utána távozott,

otthon várta, kenguru papa és a gyerekek:

Tercsi, Juli, Sára, Mari, Kata, Klára és a kis Benedek.

De jajj! Hol van Benedek?

Benedek nincs!
Benedek elveszett!

Ugrált vissza, kenguru mama

messzi földön, nagy pusztákon át.

Visszament a Pálma eszpresszóba,

s megkérdezte, nem látták-e az ő kisfiát.
A kasszából, megszólal egy hang:

Mama, itt vagyok!

Hogy lehet az kérem,

hogy aprópénz fejében
a mamácska engem itt hagyott?"

Aztán, ha vége van a dalnak, akkor anyának mese formájában is el kell mondania, hogy minden rendben, mert kenguru mama végül megtalálta a kisfiát. Ilyenkor boldogan mosolygok én is, mert olyan mégsem lehet, hogy egy kisfiú ne legyen a mamájával. :)

Remélem, nektek is tetszik. :)

hétfő, június 01, 2009

Gyereknap

Az idei gyereknapunk is jó eseménydúsra sikeredett.
Délelőtt elmentünk Napsugárral és Bendegúzzal (na meg a szüleikkel) a Nemzeti Vágtára, meg egy kicsit gyereknapozni a Városligetbe.
Bendegúzzal pecáztunk

Napsugárral körhintáztunk

Láttunk igazi huszárokat a Nemzeti Vágtán és egy csomó szép pacit.

Aztán sajnos elkezdett esni az eső, úgyhogy iszkoltunk hazafelé és kicsit még Bendegúzéknál vonatoztunk.

Utána mentünk Keresztanyáékhoz, ahol végre találkozhattam a csajokkal, mert végre itthon vannak és most jó sokáig maradnak is. Remélem, sokat fogunk találkozni, mert imádok velük lenni! :)
Ott voltak Kispepóék is, itt épp a két "művészlélek" fest. :)

Hazafelé a kocsiban már keresztanyáék utcájának a sarkánál elaludtam és reggel nyolcig fel sem keltem. Aztán ma már a nagy dolgok is bekerültek a wc-be, szóval megint sokat fejlődtem és éjszaka is száraz maradt a pelus!!! :)