kedd, június 23, 2009

Első napjaink

Gondoltam, megosztok pár gondolatot az új életről. Először is rengeteg az előnye, mert imádom a kertet! Ez egy megfizethetetlen élmény. Kicsit fura, hogy ha esik, ha fúj, mindig kinn akarok lenni, sőt ki is szökök állandóan. Egy társasházban ilyenkor bezárkózik az ember és ki sem moccan. Itt meg kinn ülünk a teraszon akkor is, ha rossz idő van, csak kicsit jobban felöltözünk az átlagnál.
A környéken lehet jókat sétálni, isteni a levegő, van egy csomó lovarda (Alexa legnagyobb örömére), rengeteg az új állat, amivel ismerkedem. Ma csiga hegyeket láttunk, kb. minden centin volt egy, amikor kimentünk sétálni.

A bogarakkal bajban vagyok, lévén városi gyerekként ebből se sokat tapasztaltam eddig (na jó, azért nem teljesen ismeretlenek). Valamelyik este kiabáltam a kertben és egy cserebogár nekirepült a nyelvemnek. Ettől olyan sokkot kaptam, hogy ordítva rohantam anyához. Azóta minden bogártól rettegek, ha légy van a lakásban, pánikolok és kérem, hogy tüntessék el azonnal. :) Márpedig légyből aztán van elég.... A nappali ajtónkon még nem volt kész a szúnyogháló, holnapra érkezik, ezért eddig szabad útja volt a legyeknek, muslicáknak, szúnyogoknak, stb. Van sok hangyánk, akiknek különböző csapdákat már felállítottunk, de még nem fogytak jelentősen.
Ezen kívül volt egy vakondunk, aki rendszeresen látogatta a kertünket, de az utóbbi egy hétben hála az égnek nem adott életjelet magáról. Most kezdjük a trágyázást és füvesítést, úgyhogy jó lenne, ha átvándorolna végleg más tájakra. :)

Aztán van két nagyon furcsa dolog, amit még szoknunk kell. Például, hogy annyira jó a hőszigetelése a háznak, hogy egyáltalán nem melegszik fel. Ha kánikula van, akkor kicsit melegebb és olyan a lakás, mintha légkondis lenne, ez tényleg szuper. De ilyen rossz időben kihűl teljesen, és sokszor csak 19-20 fok van benn. A társasházban ilyen hőmérsékletkor már fűteni szoktunk. Itt meg kinyitjuk az ajtót szellőztetni, hogy jöjjön be egy kis meleg. :)

A másik furcsa érzés az volt, hogy itt mindig koszos az ember és esténként fürdetéskor valóban tisztálkodás van, ami azt jelenti, hogy kosz van a kád alján!!! :) Nekünk, született városiaknak ez még nagyon furcsa érzés. A kertünk még csak föld, amíg nem nő ki a fű, addig ez így is lesz, mert minden homokos, vagy ha esik, akkor épp saras. Én mondjuk imádom!!! Amikor jó idő volt, anya megengedte, hogy zokniban is rohangálhassak a kertben, de én magamról megfeledkezve ezt rossz időben is szívesen űzöm. Ma csak bokáig süllyedtem a sárba, amikor kirohantam zokniban a kertbe eső után. Épp szökésben voltam, mint mindig. :)
Ehhez tartozó új megállapítás, hogy itt sokkal több ruhára és cipőre van szükségünk, mint a társasházban. Itt állandóan cserélni kell a nyakig vizes, saras cipőt, melegítő nadrágot, stb. Két-három garnitúra ruha naponta minimum, még ez is fura kicsit. :) Be kell szereznünk plusz egy-két olyan göncöt, ami inkább praktikus, mint jól néz ki.

Egyébként teljesen otthon érzem magam, és már mondom is, hogy mi Kistarcsán lakunk, úgyhogy a megszokással nem volt gond. Egy kis változás azért lett velem is, mert egy hete olyan vagyok, mint egy ördögfióka. Anya szerint én kifejezetten a jó gyerekek táborát erősítem, aki szófogadó, illedelmes, segítőkész, kedves, türelmes, stb. Hát az elmúlt egy hétben kicsit megingott ebbéli hite, mert kifordultam magamból teljesen. Ráadásul úgy rosszalkodom, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy rossz, amit csinálok és ettől csak még élvezetesebb a dolog. Direkt provokálom a szülőket. Ha azt mondják, rácsapnak a kezemre, ha nem fogadok szót, akkor odanyújtom a kezem előre és nevetek. Aztán csinálom, amit nem szabad. Ha kérnek valamit, hogy ne csináljak, garantáltan csinálom. A boltban vásárláskor le és fel rohangálok, anya nem tud megtalálni a sorok között, így egy átlag bevásárlás (még egy kis boltban is) dupla annyi idő lett. Bármit mondanak, süket fülekre talál és direkt csinálok mindent, amit tudom, hogy nem szabadna. Anya még reménykedik, hogy ez csak valami gyorsan múló dackorszak, mert kettőjük energiáit is ki tudom meríteni 5 perc alatt, ami nem kis teljesítmény. Azért vannak jobb időszakok is, pl. sokat tudok játszani benn a szobámban úgy, hogy semmi gond nincs velem közben. Csak azért fura ez anyáéknak, mert eddig semmikor se voltam ilyen, most meg még a néha is sok. :)

Viszont továbbra is segítőkész vagyok mindenben. Ha apa, vagy anya csinál valamit, azonnal megyek és segítek. Mondjuk ez mindig így volt, takarítani szeretek (a képen épp máshol takarítok), csak a játékaim összepakolásával állok hadilábon. Ma pl. segítettem apának felgereblyézni a kertet, anyával meg összebarkácsoltunk egy kincsesládát a teraszra a játékoknak. Ha kell, kiviszem a szemetet, sepregetek, törölgetek, szóval tényleg segítőkészen kiveszem a részem a munkákból, majd fáradt arccal közlöm velük, hogy "Jajj, de sok a dolgom nekem!" Hát nem vagyok édes??? :)))

Szóval így telnek az első napjaink, de összességében imádjuk mindannyian és szuper itt az élet! :)

Nincsenek megjegyzések: