hétfő, május 31, 2010

Gyereknap

Azt még el is felejtettem, hogy a bölcsiben is volt gyereknap pénteken, ami igazán jó muri volt. Volt egy csomó gyerek és Julcsi rengeteg játékot és elfoglaltságot talált ki nekünk. Ettünk perecet, meg édességet, voltak mindenféle közös játékok a kertben, aztán voltak találós kérdések, amin lehetett nyerni mindenfélét. Anya nagyon örült és büszke volt rám, amikor délután hazajöttem egy csomó matricával és Thomas-os nyaklánccal, amiket ott nyertem, mert ügyesen tudtam válaszolni a kérdésekre. Nagyon elfáradtunk estére, de szuper nap volt, még sokáig fogom emlegetni!!!
Ja, és persze a nyakláncomat büszkén viselem azóta is. Az állatkerti fotómon is láthatjátok! :)

Állatkert

Szombaton délelőtt találkoztunk Sanyival és Danival a városban, aztán Alexa elment velük sétálni a Váci utcába, mi meg anyával és apával nekilendültünk az Állatkertnek. Gyereknapi hétvégén gondolhatjátok, mennyire "nem voltak sokan". Voltak állatok, amik nagyon izgattak és volt, ami egyáltalán nem érdekelt. Viszont anya megállapította, kicsit félősebb lettem, mint a tavalyi látogatásunkkor, mert néhány állattól azért összerezzentem és megijedtem, a simogatóban se akartam simogatni. Ha megtetszett egy kiskecske, akkor anyának szóltam, hogy simogassa meg. :) Jó muri volt az Állatkert, nagyon jól éreztem magam, úgyhogy a hőség és a tömeg ellenére jó kis program volt. Utána mentünk mi is Alexáék után, és Sanyáéknál találkoztunk, akit végre felköszöntöttünk a 18. szülinapjára, mivel azóta sajnos még nem találkoztunk.

Vasárnap délelőtt pihi volt itthon, anyát elkísértem bevásárolni, mert nem szeretem, ha egyedül megy. :) Ilyenkor azért csurran-cseppen nekem is valami. :))) Most épp egy vonat, mivel állítólag gyereknap volt. Nem tudom mi az, de a rádióban is mondták és kiabáltam anyának, hogy "TÉNYLEG gyereknap van, anya!". Akkor jöttem rá, hogy nem viccelt. :)
Délután családos plaza-túrára indultunk, mivel néhány ruhánkból kifogytunk. Viszonylag jól viseltem az egészet, bár néha kicsit untam, azért nem volt olyan nehéz dolguk velem.

csütörtök, május 27, 2010

Vihar után a kertben



Nem igazán félek a vihartól, de nem szeretem. Amikor jött ez az őrült idő és hirtelen leszakadt az ég, akkor elkezdtem kiabálni anyának, hogy "Meghalnak a rózsáink!" Ezt valószínűleg tőle szedhettem valahogy, de nagyon vicces volt, ahogy ilyet kiabálok, csak mert láttam, hogy a szél nem volt túl kedves a rózsafákhoz. :) Aztán kiálltam a terasz ajtóba és hangosan ordítoztam kifelé, hogy "Állítsák már le!" Ezt elmondtam jó párszor, de nem hallgattak rám. :( Aztán bánatosan megkérdeztem anyát, hogy "Miért nem állítják már le?" És persze nem értettem, hogy miért mosolyognak annyira ezen... :)))

Ja, az eső utáni gumicsizmában tocsogást a vízben viszont imádom!!! :)

hétfő, május 24, 2010

Gigivel

Hétvégén itt voltak a szlovák barátaink és végre újra láttam Gigit, akinek irtóra örültem!!! Nagyon sokat játszottunk, csak sajnos tegnap este már haza is kellett menniük, mert náluk munkanap a pünkösd hétfő.

Aznap, amikor megjöttek, elmentünk egy lovasáruházba, mert Gigi is lovagol Alexához hasonlóan és kellett venni neki gerincvédőt. Onnan még elmentünk növényeket venni, aztán kimentünk a "Kistarcsa Napok" rendezvényre itt nálunk, ahol sok mindent csinálhattunk volna, ha nem szakad ránk az ég és a vihar nem küld be minket a cukrászdába "túlélni". :) Viszont még előtte ettem egy fagyit! Ez azért nagy dolog, mert eddig kb. kétszer ettem életemben fagyit, nem voltam hajlandó belekóstolni sem, mert hideg. De most láttam, hogy Gigi is eszi, aztán kértem én is és halálosan komoly arccal nyaltam, mintha iszonyú nehéz feladatot végeznék, miközben le és fel járkáltam komolyan. :) Anyáék szerint vicces volt nagyon. Aztán jött az eső, majd gyorsan el is ment, mi meg jöttünk haza hancúrozni a kertben. Apát kergettük és birkóztunk vele állandóan.

Vasárnap itthon voltunk és egész nap játszottunk, aztán este sajnos elmentek haza. Giginek szeptemberben kistestvére születik, de remélem, még a nyáron azért tudunk találkozni legalább egyszer! :)

Ma meg itthon pihizős napunk volt, sütött a nap, élveztük a kertet, nagyon szép volt!

szerda, május 19, 2010

Végre itt :)

Tudom-tudom, most valóban megint elmaradtam a hírekkel, de valahogy úgy adódott, hogy..... nem is tudom.... csak nem jött össze az írás. :)
Mostanában mindig volt valami itthon is, amikor itthon voltunk, rengeteget kertészkedtünk, szépítgettük az udvart és ilyenkor én is sokat segítek apának és anyának. Most már kinn lehet lenni akár egész nap, homokozok, csúzdázok, hintázok, kapálok, gazolok, futkosok, szóval minden jót, amit egy kertben csak csinálni lehet.

Most ugyan egy hete kicsit beszorultunk a lakásba, mert olyan rossz idő lett, hogy rég volt már ilyen hideg, szeles és esős május közepén. Ráadásul anyáék a hétvégén elutaztak repülővel Nápolyba - vagyis ahogyan én mondom - "a felhők közé" :). Mama és a papa átjöttek hozzánk és itt aludtak, hogy ne kelljen 4 napig nekem távol lennem itthonról, legalább ennyivel kevesebb legyen a változás. Persze így is nagyon hiányoztak anyáék, de nem sírtam, csak sokat emlegettem őket és számoltam minden nap, hogy már csak kettőt, egyet kell aludni és jönnek haza! :) Viszont olyan rossz idő volt, hogy mamáékkal nem tudtunk sétálgatni és csavarogni, mert olyan viharok voltak, hogy kétszer még az áram is elment. Mama megtanította a "Kell egy kis áramszünet" dalt és ma azt énekeltem Julcsiéknak a bölcsiben, hogy ők is megismerjék.

Amikor anyával meg apával beszéltem telefonon, mindig megkérdeztem tőlük, hogy a felhőkben is esik-e az eső, merthogy ők ugyebár ott voltak. :)) Anyával megbeszéltük, hogy majd integetek a repülőknek, de a rossz idő miatt nem igazán sikerült.

Végül hamar eltelt a pár nap és persze volt nagy öröm, amikor hazajöttek, le sem bírtak vakarni magukról, annyira örültem nekik. És mielőtt elmentek, kértem egy zöld autót tőlük, amit meg is vettek nekem, szóval tökéletes volt a boldogság. Ebéd után, mikor lefeküdtem aludni anyával, ébredéskor azt vettem észre, hogy anya nincs sehol és elkezdtem sírni, mert azt hittem, megint elmentek. :( Aztán megnyugodtam, hogy csak kiment a szobából, de reggel se örültem túlzottan, hogy elment dolgozni. Persze amikor megtudtam, hogy én meg megyek bölcsibe, akkor minden gond megoldódott, mert már hiányzott Julcsi és a gyerekek! :)))

hétfő, május 03, 2010

Majális

Szombaton Ica mamánál voltunk anyák napozni, utána meg Irén mamánál, aztán kicsaltuk magunkkal a ligetbe a majálisra. Megállapítottam, hogy ez a majális dolog jó muri, nekem nagyon tetszett minden. :) Apa és anya már nem voltak ennyire elragadtatva, rengeteg ember, hatalmas zaj, stb., de nekem tetszett a nyüzsi, a zene, a tánc, a játékok, az ugrálók, lufik, pecázás, perecek, stb. Jó sok mindent kipróbáltam, csak a körhintákra nem ültem fel. Azaz felültem többször is, de az utolsó pillanatban mindig leugrottam, hogy mégsem megyek. Három helyen ki is fizettük, aztán a pénzt visszakértük, mert megfutamodtam. :) Először az ugrálóba sem akartam bemenni, onnan is kijöttem vagy háromszor, de aztán a végén belejöttem és alig akartam kijönni. :) Kár, hogy anyáék szerint csak ritkán van ilyen majális és nem lehet többször elmenni ide.



Vasárnap Piri mamát köszöntöttük, aztán elmentünk cipőt venni és úgy elfáradtam, hogy a délutáni alvásom majdnem négy óra hosszúra sikeredett, este fél hétkor keltem fel és még csak utána kezdődött az este! :)

Anyák napja

Pénteken volt a bölcsiben anyák napi ünnepség. Nagyon készültem rá, mert ez volt az első igazi "anyák napjám". Már előtte elkészítettük az ajándékokat Julcsival és egyik nap ki is borultam, hogy nem vihetem haza anyának, amikor neki csináltam. Aztán a próbákon max. egyszer voltam hajlandó próbálni, mondván, hogy ezt már csináltuk. :) Pénteken délután viszont tele lett a bölcsi gyerekekkel, anyukákkal és én nem voltam igazán jó kedvemben, úgyhogy teljesen ki is vontam magam a forgalomból. Nem voltam hajlandó odaállni a gyerekek közé énekelni és verset mondani, hanem félrevonultam egyedül autózni és sztrájkoltam. Pedig anyának megígértem, hogy fogok énekelni és készültem is nagyon, de aztán a nagy pillanatban meggondoltam a dolgot. Csináltunk mindenféle szép ajándékot anyának és a mamáknak, meg Julcsival gyúrtunk kókuszgolyót, ami igaz, hogy nem nagyon hasonlított golyóra, de anya szerint nagyon fincsi lett. :)
Miután hazajöttünk, itthon elmondtam minden verset és éneket anyának kettesben, így mégiscsak más volt... :)