kedd, szeptember 29, 2009

Kicsit taknyosan

Sajnos megint kitört rajtam a nátha, csak most épp fogalma sincs senkinek, honnan szedhettem. Szenvedek az orrdugulástól és orrszívástól, köhögök is kicsit, de reméljük, nem lesz hosszú életű a megfázás...

Mostanában megint aktív napjaink voltak. Hétvégén elmentünk Alexa keresztszüleihez, akikkel a Balcsin is voltunk, ott jól lefárasztottam magam, mert nem aludtam egész nap, estére meg kidőltem a kocsiban hazafelé. Kb. 3/4 7-kor elaludtam és anyáék legnagyobb örömére már nem keltem fel éjfélkor kipihenten, hanem nyomtam reggelig a szunyát. :)
Vasárnap otthon voltunk, délután meg elmentünk vásárolni. Vettünk mindenféle ruhákat, kicsit rohangáltam az üzletekben, amit továbbra is nagyon szeretek. A legviccesebb az volt, amikor megláttam egy fagyizót és közöltem, hogy én kérek fagyit. Persze, ez önmagában még nem lenne vicces, de én eddig nem szerettem a fagyit! Összesen ettem vagy kétszer, akkor se ettem meg, csak beleettem, a többi esetben még megkóstolni sem voltam hajlandó. Most meg fagyit kértem!!! Anya azt hitte először, hogy viccelek, aztán adott az övéből kicsit, de persze így nem tetszett és kellett venni sajátot nekem is. Aztán leültünk egy padra, és mint aki világ életében ezt csinálta, szépen elnyalogattam, mint a nagyok. Nagy lépés volt, mert velem eddig sose kellett vitatkozni, hogy "elég már a fagyiból kisfiam, ma már nincs több, stb.", mivel eddig ha adták se kellett. Majd meglátjuk, mi lesz ezután... :)

Tegnap voltam bölcsiben, ma meg Ica mamával vagyok otthon. Majd meglátjuk, hogy alakul a taknyosságom, hogy mehetek-e még a héten, de nagyon örülnék neki, mert már hétvégén is mondtam, hogy szeretnék bölcsibe menni! :)

péntek, szeptember 25, 2009

Julcsi

Ma reggel megjelentem a bölcsiben és halkan így szóltam Julcsinak (óvónéni).
- zszszszdfjeori
- Hogy mondod Levi? Nem értem!
Még háromszor ugyanez a párbeszéd, majd orrom alatt mormogva halkan így szólok: "Julcsi, azért jöttem a bölcsibe, mert szeretlek."
Julcsi elolvad, úgy kell összemosni, majd válaszol: "Jaj, Levi én is nagyon szeretlek."
Erre Levi komolyan: "Jó. Akkor jövök máskor is!" :)))

kedd, szeptember 22, 2009

Komárno

A hétvégén Szlovákiában voltunk a barátainknál, akik pár hete jártak nálunk. Velük mindig új élményekkel gazdagodunk és ez most sem volt másképp. :)
Először is szombaton elmentünk egy messzi kirándulásra, megnéztünk egy igazi tigrisfarmot. Ezen a helyen olyan tigrisek élnek, akik már ide születtek, sosem éltek szabadon és nagyon szeretik őket. Nincs belépő, csak adományozni lehet és bármennyit fizetsz, kapsz egy plüss oroszlánt vagy tigrist, vagy párnát ajándékba, illetve egy dvd filmet a tigrisekről. A tigriseket az adományokból etetik, itatják. Van két kis oroszlán is és az egyik szabadon járkál a turisták között, meg is lehet simogatni. Sajnos kicsi gyerekeknek nem engedik, de anya és Alexa kipróbálták és azt mondják, isteni élmény volt. :)


Hazafelé elmentünk a bősi vízerőművet megnézni, ez is igazi látványosság. Nagyon izgi, ahogy működik az egész, az egyik oldalon kb. 30 méterrel magasabb a vízszint, mint a másik oldalon és amikor becsorog a hajó a dokkba, leengedik a vizet, hogy a másik oldalon ki tudjon menni. Szuper élmény volt!

Vasárnap elmentünk a western lovardába, ahol Alexa lovagolt, én meg etettem a kecskéket, rohangáltam le és fel, jól elfáradtunk mindannyian.


Ma újra kezdődött a bölcsi, ami a múlt héten (le kéne kopognom) már szuperül ment. Nem volt sírás egyszer sem, jól éreztem magam egész nap, ettem, mint a többiek és aludtam rendesen. Szeretek oda járni és amióta csak fiúk vagyunk, jobb lett a hangulat is. Rengeteget festünk, rajzolunk és kézműveskedünk és mindig nagy büszkeséggel mutogatom anyának, amikor hazajön, hogy miket csináltam aznap. Az a jó, hogy van kedvem ott lenni és ettől a család is nyugodtabb, hogy jó helyen vagyok. Tegnap történt egy kis incidens is, mert van egy új kisfiú, aki csak 18 hónapos, de nagyon rossz és összevissza harap mindenkit. Engem tegnap a hátamon és a kezemen is megharapott. Anya azt mondta, mondjam meg neki, hogy butaság ilyet csinálni és hogy anya nem fogja hagyni. Asszem, meg is fogom mondani neki, mert már anyának is mondtam, hogy ez tényleg butaság. :) Egyébként meg nem sírtam és nem árulkodtam óvónéninek, csak amikor megkérdezte, hogy mi az a kezemen, akkor mondtam el, hogy mi történt.

szerda, szeptember 16, 2009

Vidáman

Ma nagyon vidáman telt a nap a bölcsiben, reggel csak pici pityergés volt, aztán meg játszottam egész nap. Ma kivételesen még az asztalhoz is odaültem a többiekhez, sőt kézműveskedtem is Julcsival, aztán szépen ott aludtam, délután vidáman keltem, ettem és jókat játszottam. Ez így egy napra túl sok is a jóból. :) Azt még nem is meséltem, hogy eltűntek a lányok a bölcsiből, mert elmentek óvodába, úgyhogy úgy tűnik, standard-en csak fiúk maradtunk. Ma öten voltunk, ez pont jó létszám, jókat lehet hülyéskedni, nem vagyunk túl sokan, és szuper jó a hangulat! Szívesen megyek holnap is, aztán majd meglátjuk, hogy milyen napom lesz.

kedd, szeptember 15, 2009

Újrakezdés

Hát tegnap újrakezdtük a bölcsibe járást és félig-meddig sikerrel is jártunk. Apa elvitt, aztán "megszökött" és persze sírtam utána, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de egy idő után abbahagytam és játszottam a többiekkel. Aztán ebéd után jött apa, és kicsit gyorsan megint sajnáltattam magam neki, de mire anya hazaért, neki már teljesen lelkesen meséltem, milyen jó volt a bölcsiben! :)
Ma nem mentem, mert mindenkinek korán kellett elmennie itthonról reggel, így itt aludt Ica mama és ő vigyázott ma rám. Jókat játszottunk, meg elmentünk jó messzire motorozni, elfáradtam kellőképpen. Délután jöttek a nagybátyámék, vele fociztunk egyet, aztán hazajött a család is.
Holnap megint megpróbáljuk a bölcsit, apa úgy tervezi, hogy ott is hagy, én még nem tudom, hogy mennyire leszek együttműködő a dologban. :)

szombat, szeptember 12, 2009

Hétköznapok

Anya elkezdte a munkát a héten, úgyhogy sajnos el kell kezdenem nekem is megszoknom, hogy nincs egész nap mellettem. Ez egy kicsit mindkettőnket megvisel, anya kedvetlenül jár be - bár állítja, jó dolga van ott. Én meg hisztisebb vagyok az átlagnál és amikor apával vagyok, rákattanok, nehogy ő is elmenjen, ha meg hazajön anya, lógok rajta, mint egy kis csimpánz és mindent csak vele akarok csinálni. Az a baj, hogy nem volt átmenet nekünk ebben, hanem hirtelen vágással jött egy teljesen új élethelyzet, és ezt egyelőre még nehezen szokjuk.
A hét első három napját felváltva a mamákkal töltöttem, aztán az utolsó két nap apával voltunk itthon taknyosan, pénteken már Alexával is. Csak anya hiányzott a képből... Pénteken elmentünk apával a bölcsibe, egy órát ott maradtunk, de először nem akartam menni, utána meg ott csak apával voltam hajlandó játszani. Julcsi pedig nagyon várt és csinált minden gyereknek egy nyakláncot, amin agyagból van egy medál és benne mindenkinek a jele. Egy puszit azért adtam, de ott maradni nem akartam, és egy idő után mondtam apának, hogy menjünk haza. Kezdődhet a szoktatás elölről.
Most itthon telik a hétvége pihizve, program nélkül, bár ma elmentünk ide a szomszéd szabadidő központba, ami most nyitott, hogy megnézzük. Sajnos nem igazán gyerekeknek való hely, homokozáson kívül max. láthatunk néhány állatot, de ez inkább felnőtteknek van kitalálva, tenisz, foci, röplabda, stb. Azért legalább sétáltunk egyet ebéd után. :)

csütörtök, szeptember 10, 2009

Takonykórral küzdve

Azt nem meséltem még, hogy múlt héten pénteken eljött hozzánk a régi szomszédunkból Balázs, a barátom. Hozta anyukáját is, meg a hugicáját, aki icike-picike kis gombóc még és tündéri aranyos. Balázzsal már régen találkoztunk és nagyon jól éreztük magunkat együtt, nagyon örültem neki, hogy itt voltak. Azt is elfelejtettem mesélni, hogy az előtte lévő héten meg Esztike látogatott meg, szintén a régi szomszédból, igazából már hiányoztak nekem a régi barátok.
Szóval Balázzsal egész nap hancúroztunk, bedobáltuk a vonatokat a medencébe és csuromvizesen rohangáltunk, aminek az lett az eredménye, hogy jól megfáztunk mind a ketten, azóta taknyos vagyok és köhögök. Most már azért sokkal jobb a helyzet, de még nem tökéletes, úgyhogy nem megyek bölcsibe már a héten. A baj csak az, hogy kedvem sincs egyáltalán és ha szóba jön a bölcsi, akkor azonnal ellenállok, hogy én ugyan oda nem megyek.

Ma apa megkérdezte, miért nem akarok menni oda, én meg azt válaszoltam neki, hogy azért mert kicsik és buták a gyerekek. Most anyáék nem tudják, tényleg komolyan gondoltam-e, de lehet igazság alapja, mert a velem egykorúak éretlenebbek ott nálam, a többiek meg kisebbek és én világ életemben a nálam nagyobbakkal éreztem magam jobban. Jövő héttől viszont kéne járnom, de egyelőre rejtély, hogy fognak tudni ott hagyni.

Jópofi

Ma reggel az alábbi beszélgetés folyt apával, amikor felébredtem és nem találtam sehol anyát.

"Hol van anya?"
"Elment dolgozni."
"És miért ment dolgozni?"
"Hogy pénzt keressen."
"Miért, apa? Elfogyott a pénzetek?" :)))

vasárnap, szeptember 06, 2009

Vág az agyam

A minap anyáék azon gondolkodtak apával, hogy vajon én okos gyerek vagyok-e. Nyilván, ha bárki kérdezi őket, ők azt fogják mondani, hogy nagyon is az vagyok, de vajon így látják-e olyanok is, akik értenek is a dologhoz. :) Aztán mentünk a bölcsibe és a dadusnéni egyik nap azt mondta anyának, hogy ennek a gyereknek úgy vág az esze, mint a borotva és olyan logikai összefüggéseket képes levezetni pillanatok alatt, amire még a nála nagyobb gyerekek is csak ritkán képesek. :)))) Gondolhatjátok, anyának hogy dagadt a melle a büszkeségtől!!!
Kép hozzáadása
Aztán tegnap este pl. odaszóltam apának, hogy "Apa, melyik a bal kezed?" Apa csak nézett, miféle kérdés ez, aztán megmutatta. Majd visszakérdezett, hogy "És neked melyik a bal kezed?". Erre én teljes meggyőződéssel felmutattam a bal kezemet, majd felemeltem a másikat és azt mondtam: "ez meg a jobb kezem!". Apa-anya leesett állal ült a fotelban, nem akarták elhinni, ugyanis ők állításuk szerint nem emlékeznek rá, hogy valaha is tanították volna ezt nekem, ráadásul két és fél évesen ez elég korai tudás lenne. Aztán még háromszor kipróbálták, hogy nem csak blöfföltem-e, de mindháromszor sikeresen megmutattam. :)

Aztán még arról nem meséltem, hogy nagyon szeretek mesélni. Ezt úgy értsétek, hogy nem nekem mesélnek, hanem én mesélek másoknak. Előveszek egy könyvet - teljesen mindegy, hogy milyet - és felolvasást tartok. Halandzsázok mindenféle történeteket, miközben lapozok. Mindig van eleje és vége a mesének, van csattanó és humor benne, úgyhogy a kreatív elmém dolgozik rendesen. :) Érdekes módon ahhoz viszont egyáltalán nincs türelmem, hogy nekem meséljenek...

Bölcsiről

Az első hét pozitív tapasztalatai után a második hét már nem ment olyan zökkenőmentesen. Másfél hétig semmi gond, aztán anya szerint valószínűleg rájöttem, hogy ez már nem csak játék, hanem véresen komoly, kötelező dolog, azaz minden nap menni kell és ott kell maradnom. Így már elvesztette a varázsát.... Szerdán kezdődött mindenféle sírással, amikor is anya háromszor ment át a bölcsibe hozzám (még jó, hogy itt van 2 percre), mert nem tudtak megvígasztalni, annyira sírtam. Ilyenkor csak azt hajtogattam, hogy "haza akarok menni Kistarcsára". Nekem a ház jelenti Kistarcsát. :) Csütörtökön csak rosszabb lett a helyzet, mert nem tudott ott hagyni anya, folyamatosan sírtam, hogy haza akarok menni.... Másfél óráig bírtuk, aztán anya úgy döntött, ennek sok értelme nincs, így hazamentünk. Amikor hazaértem, leültem a nappaliba a vonataimmal és három és fél!!!! órán keresztül játszottam velük, vihogtam, csacsogtam, tologattam és minden szuper volt. Lehet, hogy hiányzott már kicsit itthon lenni és a saját játékaimmal játszani, vagy csak besokalltam a bölcsitől, de jól esett itthon lenni. Most majdnem egy hétig nem megyek, mert óvónéni is szoktatja a kislányát oviba, meg hozzánk is vendégek jöttek, úgyhogy jövő héten apa kezdheti elölről a szoktatást, valószínűleg nem lesz egyszerű. Anya már hétfőtől dolgozik, egy pár napig a mamákkal leszek felváltva, aztán csütörtök-péntek bölcsi. Apa felkötheti a gatyáját. :)
Azért mutatok néhány képet, hogy egyébként milyen szuper hely is a bölcsi, és bármennyire is nyüszögök most, egyáltalán nincs nekem ott rossz dolgom. :)
Itt épp táncolunk és viháncolunk:

Itt egy kis játék még ebéd előtt:

Itt meg elefántos ceruzatartót készítünk éppen: