Hétköznapok

Anya elkezdte a munkát a héten, úgyhogy sajnos el kell kezdenem nekem is megszoknom, hogy nincs egész nap mellettem. Ez egy kicsit mindkettőnket megvisel, anya kedvetlenül jár be - bár állítja, jó dolga van ott. Én meg hisztisebb vagyok az átlagnál és amikor apával vagyok, rákattanok, nehogy ő is elmenjen, ha meg hazajön anya, lógok rajta, mint egy kis csimpánz és mindent csak vele akarok csinálni. Az a baj, hogy nem volt átmenet nekünk ebben, hanem hirtelen vágással jött egy teljesen új élethelyzet, és ezt egyelőre még nehezen szokjuk.
A hét első három napját felváltva a mamákkal töltöttem, aztán az utolsó két nap apával voltunk itthon taknyosan, pénteken már Alexával is. Csak anya hiányzott a képből... Pénteken elmentünk apával a bölcsibe, egy órát ott maradtunk, de először nem akartam menni, utána meg ott csak apával voltam hajlandó játszani. Julcsi pedig nagyon várt és csinált minden gyereknek egy nyakláncot, amin agyagból van egy medál és benne mindenkinek a jele. Egy puszit azért adtam, de ott maradni nem akartam, és egy idő után mondtam apának, hogy menjünk haza. Kezdődhet a szoktatás elölről.
Most itthon telik a hétvége pihizve, program nélkül, bár ma elmentünk ide a szomszéd szabadidő központba, ami most nyitott, hogy megnézzük. Sajnos nem igazán gyerekeknek való hely, homokozáson kívül max. láthatunk néhány állatot, de ez inkább felnőtteknek van kitalálva, tenisz, foci, röplabda, stb. Azért legalább sétáltunk egyet ebéd után. :)