Azt nem meséltem még, hogy múlt héten pénteken eljött hozzánk a régi szomszédunkból Balázs, a barátom. Hozta anyukáját is, meg a hugicáját, aki icike-picike kis gombóc még és tündéri aranyos. Balázzsal már régen találkoztunk és nagyon jól éreztük magunkat együtt, nagyon örültem neki, hogy itt voltak. Azt is elfelejtettem mesélni, hogy az előtte lévő héten meg Esztike látogatott meg, szintén a régi szomszédból, igazából már hiányoztak nekem a régi barátok.
Szóval Balázzsal egész nap hancúroztunk, bedobáltuk a vonatokat a medencébe és csuromvizesen rohangáltunk, aminek az lett az eredménye, hogy jól megfáztunk mind a ketten, azóta taknyos vagyok és köhögök. Most már azért sokkal jobb a helyzet, de még nem tökéletes, úgyhogy nem megyek bölcsibe már a héten. A baj csak az, hogy kedvem sincs egyáltalán és ha szóba jön a bölcsi, akkor azonnal ellenállok, hogy én ugyan oda nem megyek.
Ma apa megkérdezte, miért nem akarok menni oda, én meg azt válaszoltam neki, hogy azért mert kicsik és buták a gyerekek. Most anyáék nem tudják, tényleg komolyan gondoltam-e, de lehet igazság alapja, mert a velem egykorúak éretlenebbek ott nálam, a többiek meg kisebbek és én világ életemben a nálam nagyobbakkal éreztem magam jobban. Jövő héttől viszont kéne járnom, de egyelőre rejtély, hogy fognak tudni ott hagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése