vasárnap, július 24, 2011

Na, akkor nézzünk egy kis mesét! :)

Elmaradásaim

Hát mostanában nem sok időnk volt írni, úgyhogy jó sok kihagyás után próbálom összeszedni, mi is történt azóta. :)

Először is vége lett az ovinak, úgyhogy élvezzük a nyarat, bár már pár hete elég összevissza jártam enélkül is. Egyszer anya itthon volt egy hétig, ami nagyon szuper volt, mert rengeteg időnk volt egymásra, császkáltunk mindenfelé, pancsoltunk itthon sokat, amolyan aktív pihenés volt az az egy hét. Voltunk Gödöllőn, ahol egy üzletet kerestünk és anyával nyomozást indítottunk, hogy megtaláljuk. Ennek hatására észre sem vettem, hogy másfél órát voltam képes sétálni (a lábamon és nem kézben, karon, nyakon, stb...), annyira élveztem. Megmondtam anyának, kitől kérdezzük meg, hogy merre kell menni és kitől ne. Aztán megmondtam, hogy az adott illetőnek lehet-e hinni, vagy sem. Nagyon vicces volt az egész. :) Az expedíciónk sajnos kudarcba fulladt, mert nem találtuk meg az üzletet, de így is nagyon jól éreztük magunkat.
Másik nap fodrászhoz mentünk, kivételesen hiszti nélkül sikerült végigülnöm a hajvágást, de ennek valószínűleg az volt az oka, hogy gyorsan akartam menekülni, hogy minél előbb kiérjünk keresztanyáékhoz, ahol Patri már várt rám. :) Huhh, nagyon jót játszottunk, egész nap pancsoltunk, legóztunk, kutyáztunk, nagyon szomorú voltam este, amikor haza kellett mennünk.


Aztán voltam egy pár napot Fényszarun is a mamáéknál, ami szintén eseménydús volt és nagyon élveztem. Papával kertészkedtünk sokat, hol borsót, hol almát szedtünk, elmentünk bevásárolni sokszor, játszótérre és csavarogni. Vettünk deszkát nekem reggelihez, mert a papa is mindig arról eszik és én sem maradhattam le tőle! :)
Most úgy volt, hogy pénteken is lemegyek velük pár napra, de rejtélyes módon belázasodtam, így maradtam itthon. A lázon kívül nem volt semmi bajom, így nem derült ki, mi lehetett a gond, viszont így részt vehettem apa meglepi szülinapi partiján, amit persze nagyon élveztem. Nagy volt a nyüzsgés, apa nagyon meglepődött és itt volt egy csomó ember, akiket szeretünk. Jól sikerült tényleg!

Két hete pedig lenn voltunk Julcsiékkal Agárdon strandolni és az is egy nagy élmény volt. Anyáék valami Velencei-tóról beszélnek állandóan, de én nemes egyszerűséggel csak "Medencei-tónak"neveztem el. Szóval voltunk a "Medencei-tónál", ami pont olyan, mint a Balaton, úgyhogy nagyon élveztem. Iszonyú meleg volt, állandóan kenegettük magunkat, hogy le ne égjünk, de szuper nap volt, nagyon élveztük.


Elsejétől, ha minden jól megy, itthon lesz az egész család és nyaralunk egy kicsit, ezt már nagyon várom és majd részletesen be is számolok róla! :)

vasárnap, június 12, 2011

Levi és Angie

Anya bejegyzése

Levi este lefekvés előtt pizsiben kiment Angie-hez, mert szerinte nagyon egyedül érezte magát. :) Leült mellé és így szólt: "Ne félj kicsi szívem, ne aggódj kiskomám! Itt van a családod, nem vagy egyedül! Ne legyél szomorú, én vigyázok rád!" Ezután elkezdett énekelni neki: "Álmodj, hintát, homokozót, álmodj rétet, kispatakot......"
Tündéri volt!!! :)))

péntek, június 10, 2011

Angie megérkezett! :)

Lili vendégeskedése után eldöntöttük, hogy nekünk is lesz kutyánk. A hétvégén ki is néztünk egy kutyust, akibe első látásra beleszerettünk és pont olyan volt, amilyet szerettünk volna: kölyökkutya és befogadható, azaz megmenthető a menhelytől. :) A kis foltoska a képek alapján rögtön a szívünkbe lopta magát, úgyhogy kedden este már el is hoztuk és már nálunk is aludt! :) Adtunk neki egy nevet, ami Angie lett, mert olyan, mint egy angyalka.
Elvittük az állatorvoshoz, kapott oltást és azóta családunk boldog tagja lett a kis hét hetes gyönyörűség. Rengeteget játszom vele és nagyon megszerettük, sose akartunk kutyát, most meg már úgy meg is szoktuk, hogy olyan, mintha mindig is itt lett volna. Azt hiszem, Alexánál és nálam nincs most boldogabb gyerek a világon! :)

A kis napos

Hivatalosan - mivel már volt ballagás -, középsős lettem. Ugyan csak szeptemberben kezdődik az új ovi év, de Erika néni és Zsuzsa néni azt mondták, most már mi, a kicsik lettünk a középsősök. Ez azt is jelenti, hogy most már én is lehet napos az oviban! Tegnap volt az első nap és irtó büszkén meséltem anyának és apának, hogy én segítettem mindenkinek, vittem vizet és kenyeret, megterítettem az asztalt. :) Anyáék nagyon büszkék voltak rám, csak azt bánja, hogy ilyen hamar megnőttem. :)

Lili és a túraautók

Hétvégén itt volt nálunk vendégségben Lili, Öcsiék kiskutyája. Amíg ők elutaztak külföldre, két napig nálunk volt ez a kis tündéri rosszcsont. Azt tudni kell, hogy amióta a mamát megharapta egy kutya, azóta én minden kutyától félek és nem szeretek barátkozni velük. Lili még kicsi, így volt rá esély, hogy talán tőle nem fogok félni. Hát így is lett. Tündéri volt, nagyon jól érezte magát nálunk, én meg nagyon sokat játszottam vele. A vége az lett a két napnak, hogy a családi kupaktanács úgy döntött, nekünk is kell egy kutya!

Hétvégén még kikönyörögtük apától, hogy állítsa fel a medencét is, én már napok óta a pancsolásra vágytam. Szombaton felállítottuk és olyan jó idő volt, hogy vasárnapra már fürödni is tudunk.

Vasárnap délelőtt még kimentünk Heniékkel és Rebusékkal a Hungaroringre megnézni a túraautó versenyt. Sajnos én nem sokáig bírtam, mert irtó hangos volt az egész, úgyhogy egy óra múlva hazajöttünk apával és a tévében néztük utána. Persze, akkor már mindenkinek büszkén mondtam, hogy én ott voltam és láttam azokat az autókat! :)

Évzáró az oviban

Múlt héten megvolt a hivatalos évzáró az óvodában. Már nagyon készültünk rá, de sajnos a szervezés nem volt tökéletes. :( Az volt a baj, hogy az óvónénik megkérték a szülőket, hogy már délben vigyék haza a gyerekeket és négy órára érkezzenek vissza szülőkkel. Mondanom sem kell, addigra már semmi kedvem nem volt visszamenni és kicsit sem érdekelt az egész évzáró. Ennek fényében nem voltam hajlandó szerepelni a többiekkel, inkább végignyüszögtem az egész programot anya ölében, aki nem volt túl vidám a helyzettől... Nem szavaltam el a versemet se és az ajándékozásra sem mentem ki. :( Persze otthon minden verset elmondtam anyáéknak. :)
A szereplés után volt egy kis kaja-pia még a termünkben, ehhez már több kedvem volt, jót mulattam a barátokkal, aztán elmentünk haza.