kedd, szeptember 30, 2008

Játszóház

Tegnap voltam az állatkerti játszóházban! :-)
Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, mert igazán jó szórakozás minden gyereknek! Nem olcsó, de szuper jó. Rengeteg féle játék van, vár, lehet horgászni, társasozni, autókázni, lovagolni, homokozni, hintázni, kúszni, mászni, szóval mindent, ami egy gyereknek élmény lehet. Amikor Alexa kisebb volt, őt is sokszor vitte el anya oda és ő is nagyon szerette. Bár volt néhány dolog, amivel még nem játszhattam, de remélem, hamarosan azokhoz is elég NAGY leszek :-).

vasárnap, szeptember 28, 2008

Rosszaság

Igazi rossz fiú lett belőlem, kicsit öntörvényű vagyok és nem fogadok szót senkinek sem. A "NEM" és "NEM SZABAD" szavak jelentését nem értem. Vagy nem akarom... :)
Mindenki tépi a haját, én élvezem. Anya lehet, hogy felmond, legalábbis ilyeneket mond... Nem tudom, mire gondol. :)
Tegnap csavarogtunk, voltunk lovasáruházban, mert Alexa barátnője itt aludt nálunk. Nórinak hívják, de én csak Ninó-nak szólítom. Aztán voltunk háznézőben is, keresünk valami jót magunknak.
Ma pihi van, Alexával tanulás (ill. szenvedés), én meg élvezkedek a napsütésben.

péntek, szeptember 26, 2008

Agresszív kismalac

Tegnap megint belémszállt az ördög, legalábbis anya valami ilyesmit motyogott...
Mindenesetre kiborítottam magam körül mindenkit és leszívtam az egész család megmaradt energiaállományát. :)
Egész nap csak kézben akartam lenni, mindenért nyávogtam, mint egy kismacska, sírtam és hisztiztem, ha valami nem tetszett, sőt szabályosan hisztériáztam. Anya azt mondta, még nem is látott ilyennek sosem. Az alvás is rosszul sikerült, abból is sírva keltem, mert túl rövid volt, visszaaludni meg nem tudtam. Szóval túlpörögtem magam rendesen, aztán szerencsére mára elmúlt.
Bár azt mondják, mostanában sokkal erőszakosabb és akaratosabb vagyok, mint eddig voltam, dehát a szárnyaimat mégiscsak próbálgatnom kell, ha repülni akarok, nem?!?!? :-)

szerda, szeptember 24, 2008

17 hónaposan

Igen, tudom, hogy elmaradtam ezzel a beszámolóval, mert már pénteken betöltöttem a 17. hónapot és nem adtam helyzetjelentést magamról.
Először a számokról: 12 kg vagyok, 86-os ruhákat hordok, még mindig 16 fogam van és 23-as a lábam.
Nagyon sokat beszélek, igazából már mindent mondok mások után. Legtöbbször sikerül is kimondanom minden szót, de van amikor, csak az első két betűjét (ha lusta vagyok...). Rengeteget beszélek, nem is sorolom már fel, miket mondok, mert tényleg nagyon sok mindent. Aztán bővítem a tudásomat is rendesen, mert pl. az összes plüss állatomról tudom, hogy melyik micsoda. Tudom melyik a zsiráf, a maci, a sárkány és ezt mondom is. Tudom, hogy anyát Anitának hívják és apát Iminek, van amikor így szólítom őket. :) Ki tudom fújni egyedül az orromat, a popsitörlővel kitörlöm a fenekemet, a WC papírt a WC-be dobom és szólok, ha kakiltam, hogy tegyenek tisztába. A mesekönyvemből is felismerek minden állatot és szépen mondom is, hogy melyik a liba, a gólya, a varjú, stb. Tudom mindenkinek a nevét, mondom is nekik. Tudok hintalovazni, csúszdázni és motorozni egyedül. Már próbálkozom a kanállal egyedül evéssel, de anya utálja, ahogy a konyha kinéz utána. :) Pohárból már profi vagyok! :)
Pár hete már tudok puszit adni, bár nem osztogatom túl sűrűn, csak ha kiérdemlik az emberek és persze bírom, ha könyörögnek érte. :) Mondjuk a doktornéninek csak úgy adtam egyet a múltkor, amitől persze el is olvadt...
Még mindig imádom, ha altatáskor anya énekel nekem és meg is mondom neki, hogy melyiket énekelje, mert van egy kedvencem, a kenguru mamás. Ilyenkor befekszem anyához és szólok, hogy a "mama". Akkor anya tudja, mi a dolga. Van, amikor húszszor egymás után is el kell énekelnie és sose értem, miért mondja, hogy kezd unalmas lenni...
Van másik kedvencem is, de ezt inkább én éneklem "A part alatt, a part alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál....". Ilyenkor csak elkezdek dúdolni és mondom, hogy "A part alatt...", ezt többször egymás után. :)
Anyának is vannak kedvencei tőlem, pl. imádja, amikor azt mondom, hogy "hova tette?", mert szerinte ez irtó édes. (hóóóóó tetttte? - miközben szétteszem a két kezem és keresem az adott tárgyat).
Hát most más nem jut eszembe, de majd még bővítem, hogy ti is minden részletet megtudhassatok. :)

Más: Ma megvolt a blgomnak a tízezredik olvasója! Köszönöm! :)

szombat, szeptember 20, 2008

Lebetegedtem...

Hát tegnap este úgy volt, hogy anya és apa elmennek bulizni egyet, pontosabban keresztanya-keresztapa búcsúztató bulira, ahonnan sajnos másfél óra után haza kellett jönniük. Amikor elmentek, még semmi bajom nem volt, viszont ahogy kitették a lábukat a lakásból, elkezdett folyni az orrom. Mama itt aludt és ő vigyázott ránk. Aztán lefeküdtem aludni, majd felébredtem, hogy nagyon köhögök, aminek persze egy kis hányás lett a vége. :( Ezek után anyáék rohantak haza, mert hogy vígasztalhatatlanul sírtam és ez így is maradt hajnali fél háromig, hiába voltak már itthon. Aztán még éjjel belázasodtam, az hála istennek elmúlt, de már alig van hangom, teljesen berekedtem, nagyon köhögök, és ennyire taknyos még soha életemben nem voltam... Mindennek tetejébe még étvágyam sincs, ma csak tápszert ettem (!), és nyűgös vagyok rettenetesen. Szóval szép kis hétvége...

Viszont ki tudom fújni az orromat egyedül is! :-)


És hogy ne legyen elég a betegség, még amiatt is nagyon rossz a kedvünk és szomorúak vagyunk, hogy a keresztszüleim és a kereszttesóim holnap hajnalban elutaznak és karácsonyig valószínűleg nem is látjuk őket. :-((((
Patri nagyon fog hiányozni, mégiscsak ő az első igazi szerelmem! :-) De Keresztanya és Keresztapa is, és persze örülünk, hogy ilyen jó lehetőségük van, de azért szomorkodunk is, mert nagyon fognak hiányozni.
Siessetek haza!!! :-)

péntek, szeptember 19, 2008

A kapitány

Tegnap este meghívtak minket Keresztapáék egy esti dunai sétahajókázásra egy csomó más baráttal együtt. Gyönyörű szép volt a Duna, a kivilágított város és jó társaságban olyanok voltunk, mint egy nagy család. Az egész nagyon szép élmény volt és én eszméletlen jól éreztem magam. Rengeteget rohangáltam le és fel, néztem a hullámokat, a gyönyörű házakat, játszottam a gyerekekkel (persze inkább a csajokkal) és csak szívtam magamba a sok szépet.
Aztán megengedték, hogy bemehessünk a kapitány fülkéjébe, és képzeljétek, vezettem a hajót!!!
Egy kis ideig én voltam a kapitány, miközben a matrózok nyomták a dudát. Szuper volt!!! :-)

szerda, szeptember 17, 2008

Az első csók :-)

Vásárlás

Gyerekek... ma annyit mentem, hogy csak na! Délelőtt elindultunk anyával vásárolni, mert hogy kinőttem megint a ruháimat, cipőimet, pizsamáimat, stb., és persze Alexa is kinőtt mindent, szóval volt mit venni.
Voltunk egy csomó üzletben, aztán hazajöttünk, aludtam kicsit, utána meg mentünk megint. Ahhoz képest, hogy babakocsiban ültem végig, hihetetlen türelemmel viseltem az egész napot. Még majdnem azt is mondhatnám, hogy élveztem. :-) Kaptam szép ruhákat, Alexának is sikerült venni szépeket, úgyhogy eredményesek is voltunk, bár még minden nincs meg, ami kellene. Anya viszont irtó büszke rám, hogy ilyen jó fiú voltam és ennyire okosan, türelmesen végigbírtam a mai napot. :-)

kedd, szeptember 16, 2008

Szuszóka

Ahogy megjött a hideg, megjött a napközbeni alvási kedvem is. Eddig egy óránál többet nem nagyon aludtam, de most 2-3 órákat szuszókázok. Anya szerint ez jó is, meg nem is. Sokkal nehezebben alszom el (ma pl. 3 órán keresztül próbálkoztam!!!), aztán a sok alvás után általában eléggé nyűgösen ébredek és este később fekszem a szokottnál, de az esti altatás is több órás kínlódás... Persze napközben van néhány nyugodt óra, amíg alszom. :)
Aztán az is lehet, hogy ha megszokjuk ezt a hirtelen jött hideget, akkor kialakul valami új rendszer, ami mindenkinek elviselhető lesz.

Ma délelőtt anyával vásárolgatni voltunk és az utolsó helyen már annyira fáradt voltam, hogy elaludtam ülve a bevásárlókocsiban, ahogy tolt anya. A pénztáros néni nagyon viccesnek találta, anya meg próbált ébren tartani, hogy bírjam ki azt az 5 percet, amíg hazaérünk. Így is lett, utána viszont 3 órán keresztül szenvedtem, mire hajlandó voltam elaludni.... Jól kicsesztem a világgal, hihi! :-) Vagy magammal?!?! :-)

vasárnap, szeptember 14, 2008

Vigyázzatok, alszom!

Ilyenkor még mutatom is a kis ujjammal, hogy "csssst!", mindenki maradjon csendben, mert Levi alszik. :-)))

Itt az ősz

Igazam volt, tényleg vége a nyárnak. A hidegfrontokat egyébként is nehezen viselem, ilyenkor kissé nyűgösebb vagyok az átlagnál, de az is eléggé zavar, hogy hosszú ujjú ruhát adnak rám. Még megint meg kell szoknom, de most, amikor anya felöltöztet, próbálom letépkedni a ruha ujját, mert nem értem, minek van az ott. A sapkát, kapucnit szintén nem tűröm, szóval bele kell még rázódnunk ebbe a rossz idő dologba. Bár még jön a vénasszonyok nyara állítólag, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent. Talán öreg nénik hoznak egy kis napsütést, vagy pancsit, csak ilyesmire tudok gondolni....

Tegnap lenn voltunk a tanyán papáéknál, aminek nagyon örültem. Már lehet, hogy meséltem, de én nagyon "papás" gyerek vagyok. A papa a minden, ha ő ott van, akkor senki és semmi nem érdekel. Vele jövök-megyek, játszok, stb. Amikor hazajöttünk, elaludtam a kocsiban, és amikor itthon felébredtem, rögtön a papát kerestem, de nem volt sehol. :-( Aztán, ha kopog valaki a lépcsőházban, rögtön rángatom anyát, hogy nyisson ajtót, mert jön a papa. Anya, kop-kop papa - így mondom! :-) Ha csöngetnek, akkor ugyanez. Azt hiszem, hozzászoktam "kiskoromban" hogy mindig jött a papa és elvitt sétálni, most meg hiába nem jön, őt várom. Na mindegy, egy hét múlva jönnek haza pár napra, úgyhogy már várom nagyon!

csütörtök, szeptember 11, 2008

Ez is, az is...

Tudom, kicsit megint elmaradtam az írással, de annyi minden dolgunk volt az elmúlt pár napban, hogy nem maradt időm írni. Először is itthon voltak mamáék, úgyhogy voltam náluk sokat, aztán meg gondolkodunk házikó vásárlásban, bár egyelőre úgy tűnik, nem nagyon akar összejönni, bármennyire is tetszik.
Tegnap itt voltak Keresztapáék, jókat hancúroztunk a csajokkal, jó volt velük megint nagyon.
Most jön néhány eseménytelenebb nap (bár ezt nálunk sose lehet határozottan kijelenteni előre!), úgyhogy talán több időm lesz írni.

hétfő, szeptember 08, 2008

Vége a nyárnak

A hétvégét kinn töltöttük Keresztanyáéknál egy utolsó nagy nyárbúcsúztató hosszú hétvége keretében. Vagyis nem csak a nyarat búcsúztatjuk, hanem sajnos őket is, mert két héten belül elutaznak messze-messze és nagyon sokáig nem fogjuk látni őket. Minimum 8 hónapig lesznek távol és lehet, hogy meglátogatjuk őket ott a messziben, meg ők is hazajönnek egyszer biztosan, de azért mégis szomorúak vagyunk, mert messze lesznek és hiányozni fognak nekünk nagyon!!! :-( Így most kinn voltunk péntektől már náluk és rengeteget szórakoztunk, pancsoltunk, gyönyörű szép idő volt. Sajnos ma meg megérkezett az ősz és esik az eső, ami kicsit lehangoló tud lenni...

csütörtök, szeptember 04, 2008

Lakópark

Arról még nem meséltem nektek, hogy milyen helyen lakunk és milyen itt nekünk. Ez egy nagyon szép lakópark, sorompóval elkerítve, portaszolgálattal, két szintes házakkal, nagy zöld területtel (egyelőre) és sok kicsi szép kerttel. Rengeteg fiatal család lakik itt, ami azt is jelenti, hogy nagyon sok a gyerek. Nekem szerencsémre a legtöbb gyerek az én korosztályom, úgyhogy van jó sok játszópajtásom. Van itt mindenféle korosztály, de talán a totyogós kicsikből van a legtöbb. Délelőtt és esténként együtt bandázunk kinn a többiekkel. Jó ez nagyon, mert van nagy helyünk, mégis biztonságos, lehet szaladgálnunk mindenfelé. Minden anya-apa hoz innivalót, ennivalót, amit aztán közösen megdézsmálunk, miközben locsolunk, macskát kergetünk, kutyázunk, kavicsozunk, motorozunk, hintázunk, vagy homokozunk. Szóval van itt nagy élet és kezdünk nagyon összeszokni, szeretünk nagyon együtt lenni. Egy kicsit sajnálnánk is, ha elköltöznénk, hogy ettől meg kellene válni... :-)

kedd, szeptember 02, 2008

Már megint vírusok

Vagy valami ilyesmi... Vasárnap belázasodtam, tegnap semmi bajom nem volt, ma reggel megint lázas vagyok. Ezen kívül semmi bajom, bár a doktornéni szerint icipicit piros a torkom is, de nem köhögök, nem vagyok taknyos, szóval igazából nincs más bajom, mint a láz. Lehet meghűlés, de lehet vírus is. Tegnap örültünk, hogy egy nap alatt át is ment rajtam, de ma reggel megint kicsit lázas lettem. Majd holnap kell konzultálni újra a doktornénivel, hogy mi legyen a teendő. Hála istennek a kedvem tökéletes, ugyanúgy vigyorgok egész nap, és eszem is rendesen nem keveset, csak még jobban igénylem anya társaságát, mint máskor. :-)