Igazam volt, tényleg vége a nyárnak. A hidegfrontokat egyébként is nehezen viselem, ilyenkor kissé nyűgösebb vagyok az átlagnál, de az is eléggé zavar, hogy hosszú ujjú ruhát adnak rám. Még megint meg kell szoknom, de most, amikor anya felöltöztet, próbálom letépkedni a ruha ujját, mert nem értem, minek van az ott. A sapkát, kapucnit szintén nem tűröm, szóval bele kell még rázódnunk ebbe a rossz idő dologba. Bár még jön a vénasszonyok nyara állítólag, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelent. Talán öreg nénik hoznak egy kis napsütést, vagy pancsit, csak ilyesmire tudok gondolni....Tegnap lenn voltunk a tanyán papáéknál, aminek nagyon örültem. Már lehet, hogy meséltem, de én nagyon "papás" gyerek vagyok. A papa a minden, ha ő ott van, akkor senki és semmi nem érdekel. Vele jövök-megyek, játszok, stb. Amikor hazajöttünk, elaludtam a kocsiban, és amikor itthon felébredtem, rögtön a papát kerestem, de nem volt sehol. :-( Aztán, ha kopog valaki a lépcsőházban, rögtön rángatom anyát, hogy nyisson ajtót, mert jön a papa. Anya, kop-kop papa - így mondom! :-) Ha csöngetnek, akkor ugyanez. Azt hiszem, hozzászoktam "kiskoromban" hogy mindig jött a papa és elvitt sétálni, most meg hiába nem jön, őt várom. Na mindegy, egy hét múlva jönnek haza pár napra, úgyhogy már várom nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése