A kapitány

Tegnap este meghívtak minket Keresztapáék egy esti dunai sétahajókázásra egy csomó más baráttal együtt. Gyönyörű szép volt a Duna, a kivilágított város és jó társaságban olyanok voltunk, mint egy nagy család. Az egész nagyon szép élmény volt és én eszméletlen jól éreztem magam. Rengeteget rohangáltam le és fel, néztem a hullámokat, a gyönyörű házakat, játszottam a gyerekekkel (persze inkább a csajokkal) és csak szívtam magamba a sok szépet.
Aztán megengedték, hogy bemehessünk a kapitány fülkéjébe, és képzeljétek, vezettem a hajót!!!
Egy kis ideig én voltam a kapitány, miközben a matrózok nyomták a dudát. Szuper volt!!! :-)