szerda, szeptember 26, 2007

A második

Tegnap kijött a második fogam! Megint nem vette észre senki, hogy bármi bajom lenne, merthogy nem is volt. :) Anya folyton "túrkál" a számban, hogy megnézze, pontosabban nyitogatja a számat és nézi, hogy mi a helyzet, csak így sikerült észrevenni. Semmi fájdalom, semmi sírás, semmi nyűgösség. Nem is olyan nagy dolog ez, nem tudom, miért mondják! :)

vasárnap, szeptember 23, 2007

Vasárnap

Ma - úgy, ahogy egy vasárnap azt illik - sokáig aludtam, hogy tudjon pihenni a család is. :)
Aztán egész napomat az erkélyen töltöttem ma a járókában, mert irtó szép idő van. Ebédnél ittam pohárból vizet, ez nagy szám, mert eddig semmit nem voltam hajlandó inni. Egy-két kanál víz lement kanállal, de ma ment pohárból is és élveztem. :)
Most várom Alexát, mert mindjárt jön haza!

szombat, szeptember 22, 2007

Megint állatkert

Ma megint állatkertben voltam! :)
Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltuk a szomszédainkkal közösen, hogy ha már ilyen szép idő van, menjünk el sétálni valahová, hogy friss levegőn legyünk. Aztán valahogy jött, hogy legyen a budakeszi vadaspark, az mégsincs túl messze, egy kis délutáni kiruccanáshoz tökéletes lesz. Indulás háromkor, találka a ház előtt. Eddig így is alakult minden, aztán a szomszéd hercegnő (akinek a zsúrján voltam múltkor) apukája megszólalt, hogy mi lenne, ha Veszprémbe mennénk egy kocsival. Ettől persze anyáék kicsi bepánikoltak, mert szomszéd apuka őrült módon vezet és hát Veszprémig hallgatni, ahogy ordítok, azt nem kívánták senkinek.... Dehát szomszéd apukának nem lehet ellentmondani, úgyhogy elindultunk! Azt le sem merem írni, hogy mennyivel mentünk az autópályán, mert anya azt mondta, ő még életében nem ment ennyivel, de az biztos, hogy tényleg hamar ott voltunk. A történetben persze a legszebb az, hogy sem lefelé, sem hazafelé nem volt egyetlen hangom sem, egyáltalán nem sírtam, sőt még egy picit el is szundítottam. Ez persze nálunk tényleg nagy dolog, senki nem tudta mire vélni. Apa már azon gondolkodott, hogy lehet, hogy a francia autókkal van bajom, mert eddig csak abban ültem, és igazából a német autókat kedvelem, mert ebben semmi bajom nem volt. És hogy még hab is legyen a tortán, az állatkertben szinte végig babakocsiban gagyarásztam, szintén sírás nélkül! Na ezt kapjátok ki! :)

csütörtök, szeptember 20, 2007

5 hónaposan

Rövid helyzetjelentés arról, mi mindennel jár, hogy 5 hónapos lettem.
Először is: 8120 gramm vagyok és 67 centi (bár ezt a centis dolgot anya sose tudja pontosan megmérni).
Eszek mindenféle ételt, zöldségeket, húsokat, gyümölcsöket, nagyon sok félét. Nem vagyok válogatós - bár a répa nem a kedvencem, de megeszem azt is. Inni nem igazán vagyok hajlandó a tápszeren kívül semmit. Nem izgat sem a víz, sem a gyümölcslevek, sem a tea. Bár tegnap kanállal ittam pár korty vizet (először sikerült belémtömni!), de nem igazán jött be.
Meg tudok fordulni, stabilan tartom magam ülve is és állva is egészen sokáig. Imádok repülni (látjátok?), szeretem a járókámat, még mindig utálom a babakocsit és gyerekülést. Minden után nyúlok, megfogom a tárgyakat (most már ügyesen és tudatosan), persze mindet megpróbálom megenni. Ja, és van egy fogam! :) Fel tudok ülni hasizomból fekvő helyzetből. Sokat sikongatok és a legújabb szokásom az, hogy a saját kornyikálásomra alszom el. Ezt úgy képzeljétek el, hogy már csukva a szemem, kornyikálok, vagy nyikorgok, nem is tudom... és egyszer csak paff, kidőlök. A család szerint nagyon vicces, de tényleg, élvezem én is! :)
A kádban fürdésen is újítottam kicsit, mert nem igazán fekszem már háton, hanem rögtön fordulok hasra, ami a vízben persze sokkal könnyebb. Alig lehet megfürdetni, mert pörgök-forgok, mint egy búgócsiga és rettenetesen tetszik a dolog! :)
Hát röviden ennyi a legfontosabb 5 hónapos dolgokról. Ma jön a doktornéni, megint meg akar szúrni :(. Tegnap szegény Alexa is kapott szurit, most meg fáj a karja. :(

szerda, szeptember 19, 2007

Fog!

Tegnap reggelre kijött az első fogam! Semmi sírás, semmi nyűgösség, észre se vette senki, hogy úton van, egyszer csak ott volt! Azt hiszem, minden szülő ilyen fogzásról álmodik, így senkit nem viselt meg a dolog a családban. Remélem, a többi is így jön majd!
Nemsoká indulok, mert útlevelet kell csináltatnom, hogy én is mehessek majd Szlovákiába, amit már nagyon várok.

Ma vagyok öt hónapos! :-)

vasárnap, szeptember 16, 2007

Állatkert

Tegnap voltam az Állatkertben! Nagyon jól éreztem magam, bár nem sokat láttam az állatokból, mert vagy aludtam (a babakocsiban!!!!!!), vagy sétáltam valakinek a kezében, vagy játszottam a játékaimmal a kocsiban. Az állatok szépek voltak, az idő gyönyörű volt, csak kicsit felháborító, hogy amilyen drága a jegy, elfelejtik közölni mellé, hogy a fél állatkert le van zárva átalakítás miatt, így az állatok vagy máshol vannak, ahol nem találod meg, vagy keveregsz, hogy eljuthass hozzájuk, vagy egyáltalán nincsenek is az állatkertben. Ez igazábólinkább apáékat idegesítette, nekem mindegy volt, mik vannak ott, én így is, úgy is jól éreztem magam. :)
Szlovák barátainkkal voltunk, akik meglátogattak minket és itt voltak egész hétvégén. Őket apa és anya még 7 évvel ezelőtt, az első közös nyaralásukon, Korfun ismerték meg. Azóta is tartják a kapcsolatot, már nekik is van egy tündéri kislányuk. Én most találkoztam velük először, és nagyon kedvesek, igazán tetszettek nekem. Októberben mi is meglátogatjuk őket, úgyhogy anyáék jövő héten mennek útlevelet csináltatni nekem! Hurrá!:)

péntek, szeptember 14, 2007

Bankoltam

Tegnap voltam anya munkahelyén, egy igazi bankban. Érdekes élmény volt, annyi embert láttam egy rakáson, hogy csuda, persze mindenki körülzsongott és "ügyürü-bügyürözött" nekem, amitől azt se tudtam, hová kapkodjam a fejem. Mindenkinek el kellett mondani, hogy anya szeret itthon lenni, nincs kedve dolgozni (bár sajna fog) és hogy sokat eszem, nyugodt vagyok, alszom éjjel, stb. blablabla....
Anya beszélgetett a főnökével is, én meg már kicsit meguntam a dolgot, úgyhogy elaludtam a vállán az étteremben. Mikor felkeltem, jajgatott, hogy leszakad a dereka, amit egyáltalán nem értek, mert CSAK 8 kiló vagyok, és az Alexa sokkal nehezebb nálam. Na jó, ő mondjuk már nem aludhat anya vállán... :)
Ja! A bankhoz odafelé nem sírtam a kocsiban! Anya nagyon büszke volt rám, mert csendben el voltam egyész úton. Aztán hazafelé ordítottam kicsit záporozó könnyekkel, csak úgy megszokásból.

U.i.: Mégsem jön a fogam! :)

csütörtök, szeptember 13, 2007

Fog??

Ma éjjel felkeltem háromszor sírva. Vissza is aludtam, nem volt vészes, de valamiért felébredtem. Reggel meg már hatkor kukorékoltam. Ömlik a nyálam és nyakig eszem meg az ökleimet... Lehet, hogy jön a fogam? :)

szerda, szeptember 12, 2007

Oltás

Ma megkaptam a 4 hónapos oltásomat. Megkésve ugyan, de legalább túl vagyunk rajta végre. Kicsit megsértődtem a doktornénire, amiért megszúrt, sírtam is, hogy ő is vegye észre. Anya persze megölelgetett, az jó volt nagyon, de azért tudtukra adtam, hogy nem tetszett az egész dolog.

A doktornéni meg is vizsgált, hogy rendben vagyok-e már teljesen, helyre jöttem-e a vírusfertőzésből. Először azt mondta, hogy majd jövő héten beolt, várjunk még egy hetet. Aztán anya figyelmeztette, hogy jövő héten már 5 hónapos leszek, ez meg ugyebár a 4 hónapos oltás, és hogy nincs semmi bajom, mire elgondolkodott, és azt mondta, tulajdonképpen semmi akadálya annak, hogy most oltson be. Én jóhiszemű vagyok, és azt feltételezem, hogy valószínűleg nem pénzéhes a doktornéni, amiért kétszer akart jönni feleslegesen, hanem csak többször akart engem látni. :)
Mindegy, két hét múlva úgyis jön megint, bárányhimlő ellen oltani...

kedd, szeptember 11, 2007

Fityisz

Figyeljetek csak! Fityiszt mutatok a világnak! :)

hétfő, szeptember 10, 2007

Babakocsi

Ez a másik olyan négykerekű dolog, amit nem bírok elviselni. Egyszerűen nem szeretem a babakocsit. Úgy tűnik, az autókkal bajban vagyok...
Ha kivisznek az erkélyre babakocsiban levegőzni, az elmegy egy darabig, úgy eljátszogatok. Azt nem szeretem, ha tologatnak és aludni végképp nem tudok benne. Ha elaltatnak és letesznek a babakocsiba, azonnal felébredek. Elaludni nem tudok benne, csak nyűglődök.

Szombaton elment a család a parkba sétálni (Alexa persze nem négy, hanem két keréken gurult!). A sétálásnak az lett a vége, hogy Anya sétáltatta a babakocsit, Apa meg engem, mert nem maradtam meg benne. Amikor elaludtam, letettek és tologattak, de kb. fél percen belül már ébren voltam és kezdődött előlröl a nyűglődés. Ezt egy párszor eljátszottam, úgyhogy ez volt még egy utolsó kísérlet arra, hogy érdemes-e engem sétálni vinni, vagy sem... Azt hiszem, maradunk annál, ami eddig is volt, hogy az erkélyen levegőzünk, vagy kimegyünk játszani a gyerekekhez, engem meg fog valaki. A járókát majd ki tudjuk tenni a teraszra és akkor tudok majd aludni is rendesen, mert ez babakocsiban számomra lehetetlen. :)

Azért volt jó is a játszótérben, most először hintáztam és nagyon jó volt, majdnem belealudtam! :)

péntek, szeptember 07, 2007

Járóka

Tegnap Apa és Anya összeszerelte végre a járókámat, ami már pár hónapja az erkélyen figyelt a dobozában. Először sikerült nekik összeszerelni rosszul, aztán kezdték előröl az egészet. Utána rájöttek, hogy a magasított verzió nem túl jó, mivel alacsony a szekrénysorunk és a teljes szobát letakarja. Akkor egy szinttel lejjebb tettek mindent, de még így sem volt jó. Végül lekerült a legaljára a fekvőfelület, amiben csak az a rossz, hogy irtó kényelmetlen engem betenni és kivenni. Nekem jó nagy a helyem, élvezem is, csak nem tudnak velem így játszani, mert nem érnek el hozzám... Aztán az is baj, hogy akkora a járóka, hogy elfoglalja az egész szobát. Most a nappaliban egyáltalán nincs hely és kicsit bele is lóg a tévébe, amitől mondjuk a család nem igazán tud tévézni. Jó-jó ez a járóka, de egyelőre még mindenkit idegesít. Kíváncsi vagyok, meddig bírják...


A tesóm megírta tegnap a matek dogáját, mert hogy az év elejét rögtön ezzel kezdték. Mégse irígylem a suli miatt, úgy döntöttem. Viszont tök jó volt, amikor hazajött, mert sokat játszott velem. Azt mondja, olyan cuki vagyok. Na jó, ő is az ám!!!

Komment a tegnaphoz

Gyakorlatilag 6 órát voltam ébren összesen egész nap a 24 órából. Az nem rossz, nem? :)

csütörtök, szeptember 06, 2007

Álmosság

Ma kicsit aluszékony vagyok. Talán az idő miatt is, vagy nem is tudom... Este lefeküdtem már 3/4 7-kor és reggel 10-ig fel sem keltem. Aztán másfél óra múlva már megint aludtam...
Megyek, mert pihennem kell... :)

szerda, szeptember 05, 2007

Öltözködök

Amikor Anya megtudta, hogy fiú leszek, azon kezdett gondolkodni, hogy lehet-e majd egy pasigyereket is olyan szépen öltöztetni, mint egy lánygyereket. Hát persze, hogy nem! - gondolta akkor. Aztán rájött, hogy igenis lehet, és azóta csak élvezkedik, hogy minél többször vegyen "jópasis" ruhákat nekem.
Nem vagyok az a klasszikus rugdalózós baba, inkább valami felső és vagány gatya zoknival. Anya szerint már nem vagyok csecsemő, hanem igazi fiúgyerek, úgyhogy inkább vagány, "nagyfiús" cuccokat vesz nekem. A dolgot csak azért hoztam ma fel, mert ma nagy bevásárláson volt és olyan szép dolgokat hozott haza, hogy csak na! Most azt se tudom, melyikbe bújjak először! :)

hétfő, szeptember 03, 2007

Motorverseny

Tegnap megnéztem Talmácsit a motorversenyen. Rájöttem, hogy a motorverseny legalább annyira színes és izgi, mint a Tour de France. Tetszett nagyon, sok színes, zúgó-búgó, guruló valami :). Aztán volt egy baleset (ami miatt Talmácsi 2. lett) és anya akkorát sikított, hogy majdnem infarktust kaptam, de egy picit el is pityeredtem. Szegény anya nagyon tud izgulni, ha sportot néz és szurkol valakinek, de aztán gyorsan felkapott és megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, Talma bennmaradt. Akkor meg minek sikongat?! Ki érti ezt?

Ma elkezdődött Alexának a suli, még nem tudom, hogy ezért irigyelnem kell-e vagy sem. De ma még korán hazajött a suliból, aztán leült mellém és zenét hallgattunk jó sokáig a telefonján. Tetszik az ízlése! :)

vasárnap, szeptember 02, 2007

Ülök

Azért nem írtam pár napig, mert nem sok említésre méltó dolog történt az elmúlt napokban. Kihevertük a betegséget, újra minden a régi és éjjel is alszom, szóval a család megnyugodhatott.

Múltkor írtam, hogy már sikerült megfordulnom hasról hátra és hátról hasra is tudok, de nem igazán preferelálom ezt a fajta mozgást. :) Meg tudom csinálni mindkettőt, már többször is megmutattam, de nem forgok igazán sokat és csak akkor izgat a dolog, ha játékból csináljuk a családdal. Ennél viszont sokkal jobban izgat az, hogy állandóan üljek. Néha annyira, hogy képtelenek még félig fekvő helyzetben is megtartani, mert én mindig ülnék. Ha valakinek a kezében vagyok, akkor hasizomból akár segítség nélkül is előre hajtom magam és egyedül ülök. Ha elfáradok, akkor meg eldőlök, mint egy Keljfeljancsi. Akkor is nagyon szeretem, és állni is imádok. Ha kézben vagyok vállon és ülnek velem, akkor kitolom magam és egy picit se hajlítom be a lábam, hanem kinyomom és állok, mert nagyon erős vagyok ám! :)

Ma délután megyek életem első babazsúrjába a szomszéd kislányhoz, aki nagyon szép és ma két éves. Majd elmesélem, milyen volt!
U.i.: Lehet, hogy udvarolni fogok neki, már az apukája is beleegyezett! :)