Tegnap voltam anya munkahelyén, egy igazi bankban. Érdekes élmény volt, annyi embert láttam egy rakáson, hogy csuda, persze mindenki körülzsongott és "ügyürü-bügyürözött" nekem, amitől azt se tudtam, hová kapkodjam a fejem. Mindenkinek el kellett mondani, hogy anya szeret itthon lenni, nincs kedve dolgozni (bár sajna fog) és hogy sokat eszem, nyugodt vagyok, alszom éjjel, stb. blablabla....
Anya beszélgetett a főnökével is, én meg már kicsit meguntam a dolgot, úgyhogy elaludtam a vállán az étteremben. Mikor felkeltem, jajgatott, hogy leszakad a dereka, amit egyáltalán nem értek, mert CSAK 8 kiló vagyok, és az Alexa sokkal nehezebb nálam. Na jó, ő mondjuk már nem aludhat anya vállán... :)
Ja! A bankhoz odafelé nem sírtam a kocsiban! Anya nagyon büszke volt rám, mert csendben el voltam egyész úton. Aztán hazafelé ordítottam kicsit záporozó könnyekkel, csak úgy megszokásból.
U.i.: Mégsem jön a fogam! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése