Ma megint állatkertben voltam! :)
Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltuk a szomszédainkkal közösen, hogy ha már ilyen szép idő van, menjünk el sétálni valahová, hogy friss levegőn legyünk. Aztán valahogy jött, hogy legyen a budakeszi vadaspark, az mégsincs túl messze, egy kis délutáni kiruccanáshoz tökéletes lesz. Indulás háromkor, találka a ház előtt. Eddig így is alakult minden, aztán a szomszéd hercegnő (akinek a zsúrján voltam múltkor) apukája megszólalt, hogy mi lenne, ha Veszprémbe mennénk egy kocsival. Ettől persze anyáék kicsi bepánikoltak, mert szomszéd apuka őrült módon vezet és hát Veszprémig hallgatni, ahogy ordítok, azt nem kívánták senkinek.... Dehát szomszéd apukának nem lehet ellentmondani, úgyhogy elindultunk! Azt le sem merem írni, hogy mennyivel mentünk az autópályán, mert anya azt mondta, ő még életében nem ment ennyivel, de az biztos, hogy tényleg hamar ott voltunk. A történetben persze a legszebb az, hogy sem lefelé, sem hazafelé nem volt egyetlen hangom sem, egyáltalán nem sírtam, sőt még egy picit el is szundítottam. Ez persze nálunk tényleg nagy dolog, senki nem tudta mire vélni. Apa már azon gondolkodott, hogy lehet, hogy a francia autókkal van bajom, mert eddig csak abban ültem, és igazából a német autókat kedvelem, mert ebben semmi bajom nem volt. És hogy még hab is legyen a tortán, az állatkertben szinte végig babakocsiban gagyarásztam, szintén sírás nélkül! Na ezt kapjátok ki! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése