kedd, február 23, 2010

Tavasz és egy kis köhögés

Kicsit taknyos lettem és köhögök, de most tényleg csak kicsikét, úgyhogy reméljük, így is marad. Hétfőn voltam bölcsiben, de ma Ica mamával voltam itthon, holnap meg Piri mamáékkal leszek, aztán csütörtökön újra bölcsi. Most jó, mert Zalán is visszajött végre a síelésből és újra játszhatunk sokat együtt. Ő az egyik legjobb barátom a bölcsiben, és mostanában nagyon durcás voltam, ha nem volt ott véletlenül, amikor én mentem.
Ma attól is boldog voltam, hogy megtudtam, jönnek haza a kereszttesómék jövő héten és ez tényleg egy szuper hír, mert a csajok már nagyon hiányoznak! :)

Közben fura dolgok történnek, mert elolvadt az összes hó, ami még nem lett volna nagy gond, de "Nagy Gordon" is elolvadt a kertben. Ezt azért kicsit nehezebben viseltem. Először csak összement, eltűntek a kerekei, aztán szépen lelapult. :) Megkérdeztem anyától, hogy hova tűnt Gordon, mire ő mondta, hogy elolvadt. Erre én: "Miért, mert eljött a tavasz?" :)))

csütörtök, február 18, 2010

Hurrá, farsang!

Ma volt életem első farsangja, szuper buli volt! :)
Először is az történt a héten, hogy anya megkérte Irén mamát, varrjon nekem a kalapomhoz egy fekete "lepelt", hátha azt felveszem. Aztán Irén mama csinált nekem egy gyönyörűséges Zorro kollekciót! :) Volt benne lepel, felső és nadrág is, apától meg kaptam hozzá egy kardot. Amikor anya hazahozta, fel is próbáltam szépen és innentől kezdve 2 napig csak szurkolt a család, hogy a mai farsangon is hajlandó legyek felvenni. Félsiker volt, ugyanis a nadrág és a felső jöhetett, a kalap és a lepel viszont nem. De így is nagy szó volt, hogy felöltöztem egyáltalán. Először sokkot kaptam, amikor megláttam a rengeteg gyereket a bölcsiben, voltunk vagy 22-en, pedig általában 5-6 gyerek van együtt. Mindenkinek mindenféle szuper jelmeze volt! Jázmin cicának öltözött, Zalán sárkány volt, Zsombi mackó és Julcsi egy igazi túrórudi volt! :) Egész nap ettünk, táncoltunk, buliztunk, nagyon elfáradtunk, de szuper nap volt! Azt hiszem, mégiscsak szeretem ezt a farsang dolgot! :)

szombat, február 13, 2010

Farsangra "készülünk"

Igen, készülnénk, de nem könnyű velem. Csütörtökön lesz a bölcsiben a farsang és már mindenki nagy izgalommal várja, kivéve engem. Na jó, lehet, hogy csak azért, mert fogalmam sincs, mi az a farsang, de azt már határozottan kijelentettem, hogy semmi jelmezt nem vagyok hajlandó felvenni. Anya elvitt jelmezt vásárolni, de egyelőre sikertelen a vállalkozás. Kerek-perec megmondtam, hogy NEM. :) Julcsival pedig csináltunk már a bölcsiben álarcokat és az vicces is, és tetszik is. Sőt, ma vettünk egy Zorro kalapot, ezt lehet, hogy felveszem egy álarccal, de ruhát nem húzok magamra, az biztos! :):):)

vasárnap, február 07, 2010

Hó-vonat

A hétvégén újra leesett a hó, úgyhogy lassan már tényleg térdig ér mindenhol, és még állítólag fog esni a héten. Szeretem a havat, jókat lehet bohóckodni benne és ma délelőtt meg is adtuk a módját rendesen apával és anyával. Kimentünk a kertbe, lapátoltunk, csináltunk angyalkát a hóba, aztán építettünk egy igazi nagy Gordont hóból, méghozzá pótkocsival együtt. Anya szerint alig vagyok "vonatfüggő", ha még a hóember helyett is hóvonatot kell nekem építeni. :) A végeredmény viszont tökéletes lett! Aztán Apa csinált nekem bunkert hóból, ami alatt át tudok mászkálni négykézláb és ezt is élveztem nagyon. Hógolyóztunk sokat, ami persze azt jelenti, hogy engem nem dobhat senki, én viszont mindenkit. A legviccesebb pont persze az volt, hogy Apát belelöktük a hóba, aki nagyokat esett annak érdekében, hogy mindannyian jól mulassunk. :) Sajnos Alexa nem volt most itthon, amit kivételesen nehezen tudtam megemészteni. El szokott menni Irén mamához, de most nem tetszett, hogy nincs itthon és egész hétvégén hangot is adtam ennek a dolognak.
Íme a műveink:


Dél körül elmentünk az IKEA-ba, mert "szükségem volt" néhány vonatsín kiegészítőre. Az igazság az, hogy amióta az első Thomasomat megkaptam, azóta teljesen a vonatok rabja lettem. Gyakorlatilag alig játszom mással, mindig csak a vonatok, bárhol és bármikor. Gyűjtöm őket és van jó néhány már a készletemben, de még mindig van olyan, ami nincs meg. :) Ez az egyetlen kedvencem, rettenetesen ragaszkodom hozzájuk, nem szeretem, ha más gyerek is akar játszani vele.
Vásárlás után aztán ellátogattunk Esztike barátnőmhöz, ahol szuper jó kis délutánt töltöttünk el. Persze volt néha egy-egy összeveszésünk, ami sírásba fulladt, de sose hinnétek el, mi volt az oka! Hát persze, hogy a vonatok! :) Esztikének is vannak vonatai és nem nagyon akartam megérteni, miért nem csak én játszhatok velük. Aztán Esztike anyukája úgy döntött, hogy a vonatok visszavonulnak pihenni a fűtőházba, mindenkinek így lesz a legjobb. Persze utána kitartóan kerestem a fűtőházat a lakásban. :):):)
Vonatok nélkül viszont jól elvoltunk, építettünk állatkertet, játszottunk memóriával, meg dominóval, jó kis délután volt!

csütörtök, február 04, 2010

"Szerelem" :)

1.
- Levikém, mi vagy te anyának?
- Hááááát, a szerelme! :)))

2.
- Levi, ki tetszik neked a legjobban? Melyik a legszebb kislány?
- Hát anya! :)))

szerda, február 03, 2010

Pepónál

Vasárnap voltunk kis Pepóéknál, aki anya szerint már nem is kicsi, hanem igazi nagyfiú lett, amióta nem láttuk őt. Utoljára nyár volt, amikor találkoztunk, úgyhogy jó volt végre velük lenni. Jól éreztük magunkat nagyon, jól ott is ragadtunk estig náluk.

Hétvégén annyi hó esett nálunk, amennyit már régen nem láttunk (legalábbis én még biztosan nem). :) Anyáék megpróbáltak kicsalni szánkózni, de könyörögni kellett, mire rá tudtak venni, hogy kimoccanjak és azt is csak úgy, hogy visszük a motort is. Így anya jobb híján húzta maga a szánkót, én meg próbáltam motorozni, ami nem volt egyszerű mutatvány a hatalmas hóban. Ettől persze kicsit dühös is voltam, de a sétából hazafelé végre rávettem magam, hogy anyával felüljek a szánkóra. Apa futott és húzott minket, bár nem voltunk túl könnyűek... :)

A héten még nem megyek bölcsibe, mert inkább kúrálunk engem itthon. A bölcsiben is mindenki betegeskedett, úgy látszik, ez egy ilyen időszak. Most apa oktatásra jár, így mamáék jönnek papával minden reggel és ők vigyáznak rám. Mondjuk én ezt nagyon élvezem, mert ilyenkor minden úgy van, ahogy én szeretném és rengeteget játszunk. :)