szerda, december 30, 2009

Máté + Bence, és Rebus

Meséltem, hogy hétfőn ellátogattunk Máté és Bence barátaimhoz, ahol aztán volt nagy ramazuri, rengeteg játszás, nagyon örültünk egymásnak, hogy végre találkoztunk. A sok betegség miatt úgy jött össze, hogy már majdnem fél éve nem láttuk egymást, úgyhogy most bepótoltunk mindent. "Rosszalkodtunk" sokat, rengeteget őrültködtünk és a végén anya megengedte, hogy meg is fürödjek a fiúkkal. Ezt aztán nagyon élveztem, mert van nekik olyan festékük, amit fürdésnél lehet használni és ecsetekkel összevissza festegettünk mindent. Nagy élmény volt a nap, kocsiban kidőltem és reggelig fel sem ébredtem. Remélem, most hamarabb fogunk újra találkozni!

Tegnap itt voltak Piri mamáék, aztán meg Irén mamáék és estefelé átjöttek Rebusék a szomszédból. Ez is vicces, hogy a szomszédainkat alig látjuk, pedig csak egy fal választ el minket egymástól. Most végre bepótoltuk az elmaradt hancúrozásokat, kivételesen megengedték, hogy jó sokáig fenn maradjunk. Nagyon jó volt!!!

hétfő, december 28, 2009

Karácsony minden mennyiségben

Lassan eltelik a karácsony, bár már vége van az ünnepnek, még nincs vége a jövés-menésnek, ez általában minden évben így van nálunk. Csuda sok minden történt az elmúlt napokban, nem is tudom, hol kezdjem.
Először is isteni lett a mézes sütink (vagyis Alexáé), csodájára járt mindenki!

24-én apa beletornászta a fát a tartójába, aztán kitartóan vártuk, hogy jöjjön a Jézuska és díszítse fel nekünk. Én akkora izgalomban voltam, hogy összevissza simogattam a fát és már azzal is elégedett lettem volna, ha úgy marad díszek nélkül. :)

Aztán apával elmentünk kenyérért, és mire hazajöttünk, csodaszép csillivilli fa várt itthon. Nagyon boldog voltam, gyönyörű fa!!! Onnantól kezdve ment az izgalom, hogy mikor lesz végre sötét és teszi oda a Jézuska a fa alá az ajándékainkat.
Délután szépen kirittyentettük magunkat, aztán elmentünk Ica mamához. Neki is volt szép fája, és ott is járt a Jézuska. Ott voltak Öcsiék is, volt nagy ajándékozás, örömködés, evés-ivás, úgyhogy jól telt az este.

Aztán hazajöttünk és a fánk alatt ott volt egy csomó ajándék!!! Jöhetett a kibontogatás és úgy tűnt, mindenki jól viselkedett, mert mindannyian kaptunk ajándékot. Kaptam mesekönyvet, verdás autókat többet is, vonatokat, verdás autópályát, ami kilövi az autókat (szuper jó!!!), gyurmakészletet, szóval gazdag karácsonyunk volt.

Másnap mentünk Piri mamáékhoz, ott is kaja-pia, karácsonyfa, ajándékok, ekkor már kész voltam a sok ajándéktól, de nagyon élveztem! Itt kaptam egy óriásdarut, ami magasabb, mint én és tud forogni, meg leengedni dolgokat és távirányítóval kell irányítani.

Aztán kaptam fa vasutat vonatokkal, itt is szuper karácsony volt. Innen aztán elmentünk Irén mamához és csak folytatódott az ajándékhalom, vonat, rajzolótábla, és még csak a második napja volt a karácsonynak. :)
26-án jöttek Sanyáék, az ő Jézuskájuk meg hozott nekem fúrógépet, hát ez is egy szuper találmány! Mondjuk a felnőtteknek már kicsit égnek állt a haja, amikor több órája csak nyomtam a fúrót. :)

Tegnap itthon pihiztünk, ma meg megyünk meglátogatni Bence és Máté barátomat, majd mesélek arról is!

szerda, december 23, 2009

Mézes süti

Tegnap Alexa kitalálta, hogy süssünk mézes sütit, úgyhogy meggyúrta a tésztáját, betettük éjszakára a hűtőbe és ma nekiestünk a sütésnek.
Ketten csináltuk, segítettem neki én is csinálni a formákat, aztán persze teletömni a hasunkat, mert mire anya kitette az ebédet, mi jól bezabáltunk belőle. :)
Isteni lett, jövőre is megpróbáljuk!!!

kedd, december 22, 2009

A gentleman

Anya szerint én egy igazi illedelmes, amolyan régimódi gentleman vagyok - aminek persze ő irtóra örül. :)
Pl. ma azt mondtam anyának, hogy ő egy szép királykisasszony! Aztán ha pl. tévé előtt ülünk és anya megborzong, akkor elrohanok egy takaróért, és betakarom, hogy ne fázzon. Alexának ha fáj a lába, vagy apán találok egy sebet, elfutok kenőcsért és segítek bekenni, miközben megsimogatom, hogy "semmi baj!". Tegnap pl. anya fürdött, én meg bementem hozzá a fürdőszobába, aztán egyszer csak gondoltam egyet és azt mondtam neki, hogy "becsukom inkább az ajtót, nehogy megfázzál!". A múltkor pl. köhögött, én meg hoztam neki a gyógyszeremet a konyhapultról. Ha cipekedik, azonnal rohanok és segítek neki cipelni. Ha takarít, törlöm a port én is, vagy ha virágot locsol, akkor segítek locsolni. Ha eszem valami kekszet, ropit, ilyesmit, mindig megkínálok mindenki mást is. Múltkor pl. mentünk ki a hóba és láttam, hogy apának nincs harisnyája, mint nekem. Erre mondtam anyának, hogy majd én veszek apának is egy harisnyát, nehogy megfázzon. Ha pl. anya, apa vagy Alexa felöltözik szépen, mindig megjegyzem, hogy milyen csinosak.
Anya reméli, hogy megmaradnak ezek a jó szokásaim, mert ő történetesen nagyon büszke rá, hogy ilyen vagyok! :)))

hétfő, december 21, 2009

Ho-ho-ho-hóóóóóóóóóó

Csodás fehér a kertünk, tiszta hó minden, legalább 20-25 cm hó esett és csuda jó élmény! Tegnap kinn voltunk megtaposni a szűzhavat, kicsit szánkóztunk is, megpróbáltunk hógolyózni, de sajnos nem igazán tapadt. Jó élmény, hogy az új házunkban most először látjuk a havat, ez is különleges dolog és szuper jó! Segítettem apának is sokat havat lapátolni, mert a házzal munka is van, és ugyebár abból én sose maradhatok ki! :)))

csütörtök, december 17, 2009

Karácsonyra készülve

Ez a hét a karácsonyi készülődés jegyében telik a bölcsiben is. Sütöttünk mézes sütit közösen, csináltunk ajándékokat, úgyhogy ez lesz az első karácsony, amikor már én is készülök valamivel a többieknek. :)
Egyre jobban várom, már van szép fánk is, és remélem a Jézuska szépen feldíszíti majd nekünk. Közben leesett az első hó is, tiszta fehér a táj nálunk és megvolt az első hólapátolásunk is az új házban, szóval csupa izgalom az élet így év vége felé! :)

kedd, december 15, 2009

Pál, Kata, Péter

Mostanában ez a kedvenc dalom, most kezdtem el tanulgatni és napjában többször is elénekeltetem anyával. Van, amikor már én is éneklem vele.
Tegnap pl. valahogy így:
"Pál, Kata, Péter jó reggelt! Már odakünn a nap felkelt! Szól a kakasunk.... az a kis... hülye..." :)))

vasárnap, december 13, 2009

Oltás és miegymás...

A hetem megint bölcsi nélkül telt, most kivételesen az óvonéni lett beteg és miatta nem tudtunk menni. Jövő hét után meg be is zár erre az évre, úgyhogy nem sokat fogok már menni.
Csütörtökön kaptam oltást. A doktornénink azt mondta, hogy eddig nem volt indokolt, most viszont már annak tartja, mi meg bízunk benne, úgyhogy anyáék beoltattak engem is három héttel utánunk. Burokban még sem lehet tartani, és a környezetünkben is állandóan mindenki beteg...
Persze volt nagy sírás, de nem is az oltástól, hanem már a vetkőzéstől és hallgatástól kiakadtam, amit sose szoktam. Utána már teljesen mindegy volt, hogy oltanak-e vagy sem. A lényeg, hogy ezen is túl vagyunk.
Tegnap mamáéknál aludtam, anyáék nagy bevásárlási körútra indultak a nagyvilágba. Mindjárt itt a karácsony és készülődni is kellene kicsikét. Ma elmegyünk fát venni, hogy a Jézuskának legyen mit feldíszítenie. Lázban vagyok, várom már nagyon a karácsonyt! :)

vasárnap, december 06, 2009

Alexa

Ezt már sokszor meg akartam mutatni nektek. Ilyen ügyes az én nővérkém, nagyon büszke vagyok rá!!! :)

Télapó 2.

Tegnap délután nyakunkba vettük a várost és kimentünk a szokásos éves sétánkra a Vörösmarty térre. Háááát, mit mondjak, annyira nem volt izgi. Iszonyat mennyiségű ember tülekedett jobbra-balra, még jó, hogy elvittük a babakocsimat és viszonylag kényelmesen tudtam közlekedni. Azért a fények és illatok, meg a sok csillogó dolog nagyon tetszett. Végigsétáltunk a Váci utcán is, itt be kellett térnünk egy parfümériába, mert lufit kellett szereznem valahogyan. Lufi megvolt, meg a büszkeség is hozzá, sőt, kaptam egy autós habfürdőt is, úgyhogy nekem jutott élmény most is gazdagon.

Apáék kaptak forralt bort és teát, aztán hazaindultunk, de útközben még beugrottunk a mamáékhoz is, mert a mama szólt, hogy nála is járt a Télapó és hagyott nekünk valami ajándékot. Alig vártam, hogy vajon mi lehetett, és kaptunk mindenféle csokikat, meg csomagokat és kaptam egy igazi nagy rajztáblát, amire lehet krétával mindenfélét rajzolni és szivaccsal letörölni. Rettenetesen élveztem és nem engedtem senki másnak, hogy rajzoljon, szóval jó irigy voltam és bárhogy próbáltak meggyőzni róla, hogy ez nem túl szép dolog, engem nem igazán érdekelt.
Sajnos a táblát nem tudtuk hazahozni, mert négyünk mellé már nem fért be a kocsiba, apa majd elmegy érte valamelyik nap a mamáékhoz.


Aztán reggel felébredtünk és szóltam anyának, hogy gyorsan menjünk ki, nézzük meg, hogy volt-e itt a Télapó és hozott-e valamit. Nagy volt az öröm, amikor láttuk, hogy tele vannak a csizmák mindenféle szuper dologgal. Volt abban sok kisautó, vonat, csoki és rénszarvas, szóval szuper volt. Boldog voltam igazán, és az is tetszett, hogy Alexának is tele volt a csizmája, segítettem neki is kicsomagolni.


Télapó-fronton volt jó sok élmény, ajándék és vidámság. Kár, hogy egy évben csak egyszer látogat el hozzánk. De sebaj, most majd várjuk a Jézuskát! :)

szombat, december 05, 2009

Mikulááááás!



Pénteken végre megint eljutottam a bölcsibe, hosszú kihagyás után. Bár a köhögésem még mindig nem múlt el teljesen, de nem is vészes, úgyhogy meglátogattam a pajtásokat! :) A legfontosabb persze az volt, hogy tegnap jött a Mikulás a bölcsibe. Egy igazi nagyszakállú, zsákos Mikulás, aki tudott rólunk mindent! Tudta, hogy szeretem a verdákat és azt is, hogy mostanában kevesebbet jártam a bölcsibe a mindenféle vírusok miatt. Nagyon szimpatikus Télapó volt és engem szólított ki legelőször. Kicsit bátortalanul, anya kezét szorongatva azért kimentem és elvettem az ajándékomat. Utána már felbátorodtam és többször megpróbáltam beszédbe elegyedni a Télapóval, de el volt foglalva a többi gyerekkel is. :)
Mikor vége volt a bulinak, a bölcsisekkel átmentünk Csömörre autókkal. Ott van minden évben Mikulás kisvasút, ami elvisz egy másik Télapó házához. Felültünk a kisvonatra és végigdöcögtünk a falun, aztán megérkeztünk a friss kürtőskalács illatú házikóhoz, ahol ott ült egy lustább és kevésbé szimpatikus Télapó. Adott ő is ajándékot, de a nevemet nem tudta és nem is volt igazán barátságos. Végül elpityeredtem és közöltem anyával, hogy a másik jobban tetszett, mert ennek nem jó a feje!!! :):):)
Hulla fáradtan értünk haza jó késő este, de tele voltam élményekkel és jól is éreztem magam. Aztán jöhetett a várakozás, hogy itthon vajon meglátogat-e minket a nagyszakállú.
A többiről majd később írok. :)

hétfő, november 23, 2009

Mama beszélgetni próbál

Mamáéknál ülünk a kanapén. Végre bekapcsoljuk a kedvenc mesémet, beültem a legtutibb helyre, teljesen átadva magam a mesenézés élvezetének. Mama eközben úgy döntött, csacsogni próbál velem, amit kissé hidegen elutasítottam, a következőkkel: "Csssss, mama, te nézzél arra (mutatok ki az utcára), és nézd a fákat!!"

vasárnap, november 22, 2009

Újra bölcsiben

A héten újra mehettem bölcsibe a hosszas hiányzás után és meg kell mondjam, már hiányzott nagyon. :) Jó volt újra látni a fiúkat, lányokat, meg persze Julcsit is. Annyira, hogy apa alig bírt délutánonként hazaimádkozni, nem volt egyszerű.
Pénteken mamáéknál aludtam, aztán tegnap meg voltunk Sanyáéknál, amit már nagyon vártam, mert nagyon szeretem őket.
Ma itthon pihiztünk, aztán holnap újra bölcsi. Reméljük, a betegségek elkerülnek, mert ma megint gyanúsan kisebb köhögésbe kezdtem alvás közben...
Anyáék ma megkérdezték, hogy mit mondjanak a Télapónak, mit hozzon majd nekem (ha jó leszek persze) és két buszt kértem, egy pirosat meg egy zöldet és egy traktort. Feladat letudva. :)
Egyébként ezt az év bármely napján megkérdezik, mindig ezt mondom, de ha játékboltban válogathatok, sose ezt választom. :))

csütörtök, november 12, 2009

Fodrásznál

Tegnap este lementünk Erikához, hogy apa is és én is megszépüljünk kicsit és megszabaduljunk a "hosszú" hajunktól. Az egyik ott dolgozó néninek ott volt a kislánya is, aki kisebb volt nálam magasságra, bár egy évvel idősebb volt. :) Katának hívták és tök jó volt, hogy ott volt, mert jókat játszottunk, amíg várni kellett, bebújtunk a székek alá, elbújtunk a farkasok elől a pult mögé, cukrot ettünk, játszottunk, szóval szuper volt. Katának is levágták a haját, én fogtam közben a kezét, aztán ő is akarta fogni az enyémet, amikor én szépültem, de azt nem akartam.
A legviccesebb anyáék szerint viszont az volt, hogy amikor találkoztunk, azonnal ezt kérdeztem Katától.
"Te tudsz táncolni? Elmegyünk buliba?"
Természetesen az egész fodrászüzlet ezen nevetett, amit én nem értettem igazán, mert ez valóban komoly kérdés volt. :)

szerda, november 11, 2009

Esősen, szürkén...

Az elmúlt hetek állandó betegségei kicsit elvették a kedvem az írástól, csak emiatt tűntem el átmenetileg. Vírusok, taknyosság, köhögés, csak valahogy irtó nehezen múlik mindannyiunknál. Egyébként a kedvem szuper, nem tűnök betegnek sem, az energiáim tombolnak, úgyhogy nagy baj nincs, csak kicsit már unalmas az egész. :)
Egyébként meg nem is történt sok minden, amiről írni tudtam volna, mert mostanában még az időjárás is olyan, hogy nagyon ki se tudtunk mozdulni itthonról, csak nézzük az esőt, ami úgy tűnik, már sosem akarja abbahagyni...
Múlt héten volt itt Ica mama és voltak Piri mamáék is, úgyhogy élveztem a kényeztetést. Hétvégén meg Piri mamáéknál aludtam, mert anyáéknak "kimenője" volt. Kaptam egy fotelágyat, úgyhogy papa visszamehetett mama mellé aludni, én meg saját ágyikómban nyomtam a szunyát és szuper volt!
Névnapoztunk is, mert apának is és papának is névnapja volt.
A héten még itthon vagyok, nem megyek bölcsibe. Reméljük, az idő is lassan jobb lesz és ki lehet mozdulni is végre levegőre. :)

péntek, október 30, 2009

Két és fél évesen

A múltkorában írtam egy bejegyzést a két és fél éves dolgaimról, de hogy, hogy nem, valahogy eltüntettem, amit írtam.
Az az igazság, hogy kicsit idősebbnek gondolnak a koromnál általában, egyrészt azért, mert tényleg nagy fiú vagyok, másrészt meg nagyon választékosan beszélek a koromhoz képest. Ez biztosan azért van, mert nagyon korán kezdtem beszélni, végülis másfél évesen folyékonyan beszéltem, azóta már csak fejlesztem. :) Élvezem is, ha tanulok új szavakat és úgy mondom a mondatokat általában, hogy mindig odatolok még a végére egy újabb toldalékszót, majd még egyet, majd még egyet, hogy minél hosszabb legyen a mondat. Ilyenkor irtó büszke vagyok magamra és mosolygok is, miközben anya arra gondol, hogy mi is lesz belőlem, ha nagy leszek. Lehet, hogy politikus???? Isten ments! :) Rengeteget beszélek, és szeretek is csak úgy beszélgetni, pedig azt mondják, a pasikra ez nem annyira jellemző. Hát én az átlagnál többet csacsogok, viszont vannak dolgok, amiket nem kedvelek annyira. Pl. továbbra sincs türelmem ahhoz, hogy mesét olvassanak, mondjanak nekem, inkább elveszem a könyvet és olvasok én belőle.
Már az éneklést se szeretem annyira, csak akkor, ha a zenebölcsiben együtt énekelünk a gyerekekkel. A zene a mindenem, állandóan mindenhol táncra perdülök, ha zenét hallok. Nagyon szeretek bulizni és imádom a társaságot is. A bölcsi nagyon jó hatással van rám, sok jó dolgot tanultam már ott, amik a hasznomra váltak. Anya szerint szocializálódom - bár én nem tudom, ez mit jelent, de olyan fontosan hangzik. Megtanultam elpakolni magam után, rendszereket betartani és szépen enni. Ez utóbbi mostanában kicsit nehézkesen megy.
Kb. másfél éves koromig egy zabagép voltam, aki folyamatosan evett. Még bébiételes korszakban is minimum két üveg volt az átlag kaja mennyiség. Aztán elmúltam kettő és meguntam az evést. Annyi minden más van, amihez idő kell, hogy erre már nem igazán jut. Vannak napok, amikor zabálok most is, de vannak napok, amikor alig lehet belémtömni két falat kaját. A baj az, hogy amennyire jó evő voltam, most annyira válogatós lettem, ha valami új kaját tesznek elém, meg sem kóstolom. A gyümölcsökkel továbbra is hadilábon állok, alma és banán, aztán ennyi. Más kizárva. Még jó, hogy legalább a zöldségeket megeszem. Aztán szendvicset csak úgy eszek, ha nincs rajta semmi. Külön eszem a kenyeret, a sajtot és a felvágottat. Szendvicsben kizárt. Pl. májkrém alatt lehet vaj, mert azt nem látom, de ha látom, hogy tesznek rá, azonnal hisztizek. Mindent villával eszek tányérból. A kiflin kívül semmit nem eszem kézzel, még a csokit is fel kell kockázni, tányérba tenni és villával megenni. :) Anyáék sose tanították ezt, valahogy így alakítottam, biztos az úri vérem... :)

Tegnap este

Anyaaaaa, ha nagyfiú leszek - illlllyen nagy (és mutatok az égig) - akkor majd elviszlek bulizni, jó? Örülsz neki? :))))
Az szuper lesz Levikém!!! :)))

vasárnap, október 25, 2009

Beszélgetés

Valamelyik nap éppen vérig sértődtem valamin, ezért "büntettem" a világot.

Anya: Levikém, megiszod a tejcsidet?
Levi: Nem! Vidd vissza a tejüzembe!

:):):)

"Nagy"-ok

A vírusok még mindig nem hagytak el minket, úgyhogy ez a hetünk ezzel telt. Felváltva köhögő rohamok, hol én, hol Alexa, hol anya, hol pedig egyszerre. Hétvégére már jobb lett, de mára megint olyan, mint mikor kezdtük. A környezetünkben egyre több embernek van ez a köhögős nyavalyája, a doki nénink is azt mondta, hogy csak a szokásos őszi vírusok, viszont sokáig tartanak. "Hurrá!" Pedig a hét vége felé már kimerészkedtünk kicsit többet is a levegőre, mert az is gyógyító ilyenkor, de nem sokat segít egyelőre semmi. Sajnos ezt a betegséget most nem sikerült megúsznunk antibiotikum nélkül, de reméljük, legalább használni fog...

Csütörtökön este vendégeink jöttek, apa keresztfia, illetve unokaöccsei, a "Nagy" fiúk. Ők már igazából felnőtt Nagy-ok, és nagyon-nagyon megszerettem őket. Olyan még sosem fordult elő velem, hogy valaki után sírtam volna, ha elment, de utánuk már kétszer is. Pénteken elmentek sétálni és nem voltak sehol, amikor felkeltem, szombaton szintúgy, mert anya bevitte őket kicsit Pestre. Mindkétszer kiakadtam rajta, és nem is tudom még mi lesz, ha ma tényleg haza is mennek. Jó volt velük lenni, mert iszonyú sokat játszottunk együtt.

Tegnap elmentünk az állatkertbe is, az is szuper program volt. Ez volt életem harmadik állatkerti látogatása. Az elsőnél 3 hónapos voltam, a másodiknál végigaludtam és most volt az első, hogy tényleg élveztem. Nagyon tetszett minden! A kedvenceim a zsiráfok voltak, akiket meg is etettem. Bementünk a játszótérre is, meg az állatsimogatóba és közben is rengeteg állatot láttam. Szuper volt!

Ma délelőtt meg kivittük Alexát a lovardába és ott hancúroztam egy jó másfél órát, az is jó élmény volt.

Sajnálom, hogy hazamennek a fiúk. Remélem, gyakrabban fognak jönni. :)

szombat, október 17, 2009

Daru-bolt

Sajnos megint megtaláltak minket ezek a fránya vírusok. Anya lebetegedett még a hét elején, aztán csütörtöktől már nem is dolgozott, én meg péntek délután kezdtem belázasodni és egyelőre még nem változott a helyzet. Kicsit köhögök is, de más tünetem nincs és hála istennek könnyű levinni a lázamat. A közérzetemen nem látszik semmi, pörgök ugyanúgy, csak kicsit többet alszom és kevesebbet eszem. Ma pl. 11-kor keltem reggel! :) Jó, mondjuk hajnalban fenn voltam vagy másfél órát, mert melegem volt, ment le a lázam és izzadtam. Aztán délután is aludtam egyet, viszont nem ebédeltem semmit. Anya is ugyanúgy van, egyelőre nem javul a dolog. Reméljük, a többiek nem kapják el és mi is megússzuk ennyivel.

Ma hajnalban, amikor felébredtem, közöltem anyáékkal, hogy el kell mennünk a daru boltba, mert nem vettük meg a darut és mindenképp vissza kell mennünk. Nekik fogalmuk se volt, miről beszélek, de hajnaltájt nem is izgatta őket a dolog különösebben. Aztán ma délután megint közöltem velük, hogy indulnunk kell a daruboltba daruért, apa vegye a cipőjét, anya is öltözzön és induljunk. Olyan voltam, mint egy kis tábornok. Beszabályoztam a családot és indulnunk kellett egy játékboltba, mivel fogalmuk se volt, hogy hová akarok menni. Én ugyan mondtam, hogy ki kell menni a kapun, de nem értették, hogy merre. :) Aztán persze darut nem vettünk, mert nem volt sehol, de egy olajszállító kamionnal beértem (egy kicsivel). :) Vicces kiruccanás volt így betegen.

hétfő, október 12, 2009

Komolyan

Beszélgetés Anyával.

- Anya, betakarsz a takaróddal? Én nagyon szeretem a te takaródat.
- Hát persze Levi, gyere ide.
- Anya, hol vetted ezt a takarót?
- A Kika-ban.
- Ezt nem mondod komolyan...... Isten bizony??? :))))

Repül az idő

Mostanában azt vettem észre, hogy úgy elrepülnek egymás után a napok, hogy alig tudjuk követni őket. Mindig van rengeteg történés körülöttünk, de nem mindig említésre méltó, így ritkábban is tudok írni. Meg tudjátok, a bölcsi is lefoglal. :)))
A múlt héten voltak itt Piri mamáék, nem volt bölcsi két napig, és ők vigyáztak rám. Jó volt kicsit papázni is, mert hiányoznak, hogy ilyen messze vannak. Persze most már jön az ősz, meg a hideg, úgyhogy hamarosan hazaköltöznek a tanyáról és tavaszig jó sokat fogom látni őket.
Pénteken meg Ica mama jött hozzánk, ő vigyázott ránk este, mert anyáék engedélyeztek maguknak egy kis kiruccanást.
Szombaton lovardában voltunk, aztán kertészetbe mentünk, délután meg nekiindultunk egy nagy bevásárlásnak, mert jön a hideg és kellenének a meleg cuccok. :) Hulla fáradtak voltunk, mire hazaértünk, és kb. annyian voltak minden üzletben, mint a karácsonyi nagy bevásárlásokkor, iszonyat tömeg és sorbanállás.
Vasárnap Ica mama szülinapját ünnepeltük, délután meg jöttek Keresztanyáék, mert hazaugrottak pár napra a messzi távolból. Végre láttam a csajokat és irtóra örültem nekik, mert mindig nagyon hiányoznak, ha Montenegróban vannak. Sajnos rövid látogatás volt ez is, de novemberben jönnek újra, és azt már nagyon várom!

hétfő, október 05, 2009

Betonkeverő

A múlt hét viszonylag eseménytelenül telt, csak pénteken voltam bölcsiben, addigra már csak kicsit voltam taknyos, így nem jelentettem nagy veszélyt a többiek egészségére. :)

Hétvégén kertészkedtünk kicsit, meg voltak itt Kispepóék, játszottunk sokat együtt, aztán meg élveztem anya társaságát is, amit mostanság igencsak hiányolunk mindketten apával. Amióta anya dolgozik, keveset látjuk egymást, reggel már elmegy, mire felkelek és délután már jó késő van, mire hazaér. Eléggé megviseli egyelőre a családi életünket anya munkája, de valahogy csak kénytelenek leszünk megszokni...
Viszont most sokat vagyok apával, amit élvezek nagyon és a bölcsibe is nagyon szeretek járni. Ma például elmentünk sétálni és megnéztünk közelről egy igazi betonkeverőt. Keverte a betont, beletette a talicskába és házat építettek belőle!!! Hűűűűű, nagyon szuper volt!

kedd, szeptember 29, 2009

Kicsit taknyosan

Sajnos megint kitört rajtam a nátha, csak most épp fogalma sincs senkinek, honnan szedhettem. Szenvedek az orrdugulástól és orrszívástól, köhögök is kicsit, de reméljük, nem lesz hosszú életű a megfázás...

Mostanában megint aktív napjaink voltak. Hétvégén elmentünk Alexa keresztszüleihez, akikkel a Balcsin is voltunk, ott jól lefárasztottam magam, mert nem aludtam egész nap, estére meg kidőltem a kocsiban hazafelé. Kb. 3/4 7-kor elaludtam és anyáék legnagyobb örömére már nem keltem fel éjfélkor kipihenten, hanem nyomtam reggelig a szunyát. :)
Vasárnap otthon voltunk, délután meg elmentünk vásárolni. Vettünk mindenféle ruhákat, kicsit rohangáltam az üzletekben, amit továbbra is nagyon szeretek. A legviccesebb az volt, amikor megláttam egy fagyizót és közöltem, hogy én kérek fagyit. Persze, ez önmagában még nem lenne vicces, de én eddig nem szerettem a fagyit! Összesen ettem vagy kétszer, akkor se ettem meg, csak beleettem, a többi esetben még megkóstolni sem voltam hajlandó. Most meg fagyit kértem!!! Anya azt hitte először, hogy viccelek, aztán adott az övéből kicsit, de persze így nem tetszett és kellett venni sajátot nekem is. Aztán leültünk egy padra, és mint aki világ életében ezt csinálta, szépen elnyalogattam, mint a nagyok. Nagy lépés volt, mert velem eddig sose kellett vitatkozni, hogy "elég már a fagyiból kisfiam, ma már nincs több, stb.", mivel eddig ha adták se kellett. Majd meglátjuk, mi lesz ezután... :)

Tegnap voltam bölcsiben, ma meg Ica mamával vagyok otthon. Majd meglátjuk, hogy alakul a taknyosságom, hogy mehetek-e még a héten, de nagyon örülnék neki, mert már hétvégén is mondtam, hogy szeretnék bölcsibe menni! :)

péntek, szeptember 25, 2009

Julcsi

Ma reggel megjelentem a bölcsiben és halkan így szóltam Julcsinak (óvónéni).
- zszszszdfjeori
- Hogy mondod Levi? Nem értem!
Még háromszor ugyanez a párbeszéd, majd orrom alatt mormogva halkan így szólok: "Julcsi, azért jöttem a bölcsibe, mert szeretlek."
Julcsi elolvad, úgy kell összemosni, majd válaszol: "Jaj, Levi én is nagyon szeretlek."
Erre Levi komolyan: "Jó. Akkor jövök máskor is!" :)))

kedd, szeptember 22, 2009

Komárno

A hétvégén Szlovákiában voltunk a barátainknál, akik pár hete jártak nálunk. Velük mindig új élményekkel gazdagodunk és ez most sem volt másképp. :)
Először is szombaton elmentünk egy messzi kirándulásra, megnéztünk egy igazi tigrisfarmot. Ezen a helyen olyan tigrisek élnek, akik már ide születtek, sosem éltek szabadon és nagyon szeretik őket. Nincs belépő, csak adományozni lehet és bármennyit fizetsz, kapsz egy plüss oroszlánt vagy tigrist, vagy párnát ajándékba, illetve egy dvd filmet a tigrisekről. A tigriseket az adományokból etetik, itatják. Van két kis oroszlán is és az egyik szabadon járkál a turisták között, meg is lehet simogatni. Sajnos kicsi gyerekeknek nem engedik, de anya és Alexa kipróbálták és azt mondják, isteni élmény volt. :)


Hazafelé elmentünk a bősi vízerőművet megnézni, ez is igazi látványosság. Nagyon izgi, ahogy működik az egész, az egyik oldalon kb. 30 méterrel magasabb a vízszint, mint a másik oldalon és amikor becsorog a hajó a dokkba, leengedik a vizet, hogy a másik oldalon ki tudjon menni. Szuper élmény volt!

Vasárnap elmentünk a western lovardába, ahol Alexa lovagolt, én meg etettem a kecskéket, rohangáltam le és fel, jól elfáradtunk mindannyian.


Ma újra kezdődött a bölcsi, ami a múlt héten (le kéne kopognom) már szuperül ment. Nem volt sírás egyszer sem, jól éreztem magam egész nap, ettem, mint a többiek és aludtam rendesen. Szeretek oda járni és amióta csak fiúk vagyunk, jobb lett a hangulat is. Rengeteget festünk, rajzolunk és kézműveskedünk és mindig nagy büszkeséggel mutogatom anyának, amikor hazajön, hogy miket csináltam aznap. Az a jó, hogy van kedvem ott lenni és ettől a család is nyugodtabb, hogy jó helyen vagyok. Tegnap történt egy kis incidens is, mert van egy új kisfiú, aki csak 18 hónapos, de nagyon rossz és összevissza harap mindenkit. Engem tegnap a hátamon és a kezemen is megharapott. Anya azt mondta, mondjam meg neki, hogy butaság ilyet csinálni és hogy anya nem fogja hagyni. Asszem, meg is fogom mondani neki, mert már anyának is mondtam, hogy ez tényleg butaság. :) Egyébként meg nem sírtam és nem árulkodtam óvónéninek, csak amikor megkérdezte, hogy mi az a kezemen, akkor mondtam el, hogy mi történt.

szerda, szeptember 16, 2009

Vidáman

Ma nagyon vidáman telt a nap a bölcsiben, reggel csak pici pityergés volt, aztán meg játszottam egész nap. Ma kivételesen még az asztalhoz is odaültem a többiekhez, sőt kézműveskedtem is Julcsival, aztán szépen ott aludtam, délután vidáman keltem, ettem és jókat játszottam. Ez így egy napra túl sok is a jóból. :) Azt még nem is meséltem, hogy eltűntek a lányok a bölcsiből, mert elmentek óvodába, úgyhogy úgy tűnik, standard-en csak fiúk maradtunk. Ma öten voltunk, ez pont jó létszám, jókat lehet hülyéskedni, nem vagyunk túl sokan, és szuper jó a hangulat! Szívesen megyek holnap is, aztán majd meglátjuk, hogy milyen napom lesz.

kedd, szeptember 15, 2009

Újrakezdés

Hát tegnap újrakezdtük a bölcsibe járást és félig-meddig sikerrel is jártunk. Apa elvitt, aztán "megszökött" és persze sírtam utána, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de egy idő után abbahagytam és játszottam a többiekkel. Aztán ebéd után jött apa, és kicsit gyorsan megint sajnáltattam magam neki, de mire anya hazaért, neki már teljesen lelkesen meséltem, milyen jó volt a bölcsiben! :)
Ma nem mentem, mert mindenkinek korán kellett elmennie itthonról reggel, így itt aludt Ica mama és ő vigyázott ma rám. Jókat játszottunk, meg elmentünk jó messzire motorozni, elfáradtam kellőképpen. Délután jöttek a nagybátyámék, vele fociztunk egyet, aztán hazajött a család is.
Holnap megint megpróbáljuk a bölcsit, apa úgy tervezi, hogy ott is hagy, én még nem tudom, hogy mennyire leszek együttműködő a dologban. :)

szombat, szeptember 12, 2009

Hétköznapok

Anya elkezdte a munkát a héten, úgyhogy sajnos el kell kezdenem nekem is megszoknom, hogy nincs egész nap mellettem. Ez egy kicsit mindkettőnket megvisel, anya kedvetlenül jár be - bár állítja, jó dolga van ott. Én meg hisztisebb vagyok az átlagnál és amikor apával vagyok, rákattanok, nehogy ő is elmenjen, ha meg hazajön anya, lógok rajta, mint egy kis csimpánz és mindent csak vele akarok csinálni. Az a baj, hogy nem volt átmenet nekünk ebben, hanem hirtelen vágással jött egy teljesen új élethelyzet, és ezt egyelőre még nehezen szokjuk.
A hét első három napját felváltva a mamákkal töltöttem, aztán az utolsó két nap apával voltunk itthon taknyosan, pénteken már Alexával is. Csak anya hiányzott a képből... Pénteken elmentünk apával a bölcsibe, egy órát ott maradtunk, de először nem akartam menni, utána meg ott csak apával voltam hajlandó játszani. Julcsi pedig nagyon várt és csinált minden gyereknek egy nyakláncot, amin agyagból van egy medál és benne mindenkinek a jele. Egy puszit azért adtam, de ott maradni nem akartam, és egy idő után mondtam apának, hogy menjünk haza. Kezdődhet a szoktatás elölről.
Most itthon telik a hétvége pihizve, program nélkül, bár ma elmentünk ide a szomszéd szabadidő központba, ami most nyitott, hogy megnézzük. Sajnos nem igazán gyerekeknek való hely, homokozáson kívül max. láthatunk néhány állatot, de ez inkább felnőtteknek van kitalálva, tenisz, foci, röplabda, stb. Azért legalább sétáltunk egyet ebéd után. :)