Két és fél évesen

A múltkorában írtam egy bejegyzést a két és fél éves dolgaimról, de hogy, hogy nem, valahogy eltüntettem, amit írtam.
Az az igazság, hogy kicsit idősebbnek gondolnak a koromnál általában, egyrészt azért, mert tényleg nagy fiú vagyok, másrészt meg nagyon választékosan beszélek a koromhoz képest. Ez biztosan azért van, mert nagyon korán kezdtem beszélni, végülis másfél évesen folyékonyan beszéltem, azóta már csak fejlesztem. :) Élvezem is, ha tanulok új szavakat és úgy mondom a mondatokat általában, hogy mindig odatolok még a végére egy újabb toldalékszót, majd még egyet, majd még egyet, hogy minél hosszabb legyen a mondat. Ilyenkor irtó büszke vagyok magamra és mosolygok is, miközben anya arra gondol, hogy mi is lesz belőlem, ha nagy leszek. Lehet, hogy politikus???? Isten ments! :) Rengeteget beszélek, és szeretek is csak úgy beszélgetni, pedig azt mondják, a pasikra ez nem annyira jellemző. Hát én az átlagnál többet csacsogok, viszont vannak dolgok, amiket nem kedvelek annyira. Pl. továbbra sincs türelmem ahhoz, hogy mesét olvassanak, mondjanak nekem, inkább elveszem a könyvet és olvasok én belőle.
Már az éneklést se szeretem annyira, csak akkor, ha a zenebölcsiben együtt énekelünk a gyerekekkel. A zene a mindenem, állandóan mindenhol táncra perdülök, ha zenét hallok. Nagyon szeretek bulizni és imádom a társaságot is. A bölcsi nagyon jó hatással van rám, sok jó dolgot tanultam már ott, amik a hasznomra váltak. Anya szerint szocializálódom - bár én nem tudom, ez mit jelent, de olyan fontosan hangzik. Megtanultam elpakolni magam után, rendszereket betartani és szépen enni. Ez utóbbi mostanában kicsit nehézkesen megy.
Kb. másfél éves koromig egy zabagép voltam, aki folyamatosan evett. Még bébiételes korszakban is minimum két üveg volt az átlag kaja mennyiség. Aztán elmúltam kettő és meguntam az evést. Annyi minden más van, amihez idő kell, hogy erre már nem igazán jut. Vannak napok, amikor zabálok most is, de vannak napok, amikor alig lehet belémtömni két falat kaját. A baj az, hogy amennyire jó evő voltam, most annyira válogatós lettem, ha valami új kaját tesznek elém, meg sem kóstolom. A gyümölcsökkel továbbra is hadilábon állok, alma és banán, aztán ennyi. Más kizárva. Még jó, hogy legalább a zöldségeket megeszem. Aztán szendvicset csak úgy eszek, ha nincs rajta semmi. Külön eszem a kenyeret, a sajtot és a felvágottat. Szendvicsben kizárt. Pl. májkrém alatt lehet vaj, mert azt nem látom, de ha látom, hogy tesznek rá, azonnal hisztizek. Mindent villával eszek tányérból. A kiflin kívül semmit nem eszem kézzel, még a csokit is fel kell kockázni, tányérba tenni és villával megenni. :) Anyáék sose tanították ezt, valahogy így alakítottam, biztos az úri vérem... :)