péntek, október 30, 2009

Két és fél évesen

A múltkorában írtam egy bejegyzést a két és fél éves dolgaimról, de hogy, hogy nem, valahogy eltüntettem, amit írtam.
Az az igazság, hogy kicsit idősebbnek gondolnak a koromnál általában, egyrészt azért, mert tényleg nagy fiú vagyok, másrészt meg nagyon választékosan beszélek a koromhoz képest. Ez biztosan azért van, mert nagyon korán kezdtem beszélni, végülis másfél évesen folyékonyan beszéltem, azóta már csak fejlesztem. :) Élvezem is, ha tanulok új szavakat és úgy mondom a mondatokat általában, hogy mindig odatolok még a végére egy újabb toldalékszót, majd még egyet, majd még egyet, hogy minél hosszabb legyen a mondat. Ilyenkor irtó büszke vagyok magamra és mosolygok is, miközben anya arra gondol, hogy mi is lesz belőlem, ha nagy leszek. Lehet, hogy politikus???? Isten ments! :) Rengeteget beszélek, és szeretek is csak úgy beszélgetni, pedig azt mondják, a pasikra ez nem annyira jellemző. Hát én az átlagnál többet csacsogok, viszont vannak dolgok, amiket nem kedvelek annyira. Pl. továbbra sincs türelmem ahhoz, hogy mesét olvassanak, mondjanak nekem, inkább elveszem a könyvet és olvasok én belőle.
Már az éneklést se szeretem annyira, csak akkor, ha a zenebölcsiben együtt énekelünk a gyerekekkel. A zene a mindenem, állandóan mindenhol táncra perdülök, ha zenét hallok. Nagyon szeretek bulizni és imádom a társaságot is. A bölcsi nagyon jó hatással van rám, sok jó dolgot tanultam már ott, amik a hasznomra váltak. Anya szerint szocializálódom - bár én nem tudom, ez mit jelent, de olyan fontosan hangzik. Megtanultam elpakolni magam után, rendszereket betartani és szépen enni. Ez utóbbi mostanában kicsit nehézkesen megy.
Kb. másfél éves koromig egy zabagép voltam, aki folyamatosan evett. Még bébiételes korszakban is minimum két üveg volt az átlag kaja mennyiség. Aztán elmúltam kettő és meguntam az evést. Annyi minden más van, amihez idő kell, hogy erre már nem igazán jut. Vannak napok, amikor zabálok most is, de vannak napok, amikor alig lehet belémtömni két falat kaját. A baj az, hogy amennyire jó evő voltam, most annyira válogatós lettem, ha valami új kaját tesznek elém, meg sem kóstolom. A gyümölcsökkel továbbra is hadilábon állok, alma és banán, aztán ennyi. Más kizárva. Még jó, hogy legalább a zöldségeket megeszem. Aztán szendvicset csak úgy eszek, ha nincs rajta semmi. Külön eszem a kenyeret, a sajtot és a felvágottat. Szendvicsben kizárt. Pl. májkrém alatt lehet vaj, mert azt nem látom, de ha látom, hogy tesznek rá, azonnal hisztizek. Mindent villával eszek tányérból. A kiflin kívül semmit nem eszem kézzel, még a csokit is fel kell kockázni, tányérba tenni és villával megenni. :) Anyáék sose tanították ezt, valahogy így alakítottam, biztos az úri vérem... :)

Tegnap este

Anyaaaaa, ha nagyfiú leszek - illlllyen nagy (és mutatok az égig) - akkor majd elviszlek bulizni, jó? Örülsz neki? :))))
Az szuper lesz Levikém!!! :)))

vasárnap, október 25, 2009

Beszélgetés

Valamelyik nap éppen vérig sértődtem valamin, ezért "büntettem" a világot.

Anya: Levikém, megiszod a tejcsidet?
Levi: Nem! Vidd vissza a tejüzembe!

:):):)

"Nagy"-ok

A vírusok még mindig nem hagytak el minket, úgyhogy ez a hetünk ezzel telt. Felváltva köhögő rohamok, hol én, hol Alexa, hol anya, hol pedig egyszerre. Hétvégére már jobb lett, de mára megint olyan, mint mikor kezdtük. A környezetünkben egyre több embernek van ez a köhögős nyavalyája, a doki nénink is azt mondta, hogy csak a szokásos őszi vírusok, viszont sokáig tartanak. "Hurrá!" Pedig a hét vége felé már kimerészkedtünk kicsit többet is a levegőre, mert az is gyógyító ilyenkor, de nem sokat segít egyelőre semmi. Sajnos ezt a betegséget most nem sikerült megúsznunk antibiotikum nélkül, de reméljük, legalább használni fog...

Csütörtökön este vendégeink jöttek, apa keresztfia, illetve unokaöccsei, a "Nagy" fiúk. Ők már igazából felnőtt Nagy-ok, és nagyon-nagyon megszerettem őket. Olyan még sosem fordult elő velem, hogy valaki után sírtam volna, ha elment, de utánuk már kétszer is. Pénteken elmentek sétálni és nem voltak sehol, amikor felkeltem, szombaton szintúgy, mert anya bevitte őket kicsit Pestre. Mindkétszer kiakadtam rajta, és nem is tudom még mi lesz, ha ma tényleg haza is mennek. Jó volt velük lenni, mert iszonyú sokat játszottunk együtt.

Tegnap elmentünk az állatkertbe is, az is szuper program volt. Ez volt életem harmadik állatkerti látogatása. Az elsőnél 3 hónapos voltam, a másodiknál végigaludtam és most volt az első, hogy tényleg élveztem. Nagyon tetszett minden! A kedvenceim a zsiráfok voltak, akiket meg is etettem. Bementünk a játszótérre is, meg az állatsimogatóba és közben is rengeteg állatot láttam. Szuper volt!

Ma délelőtt meg kivittük Alexát a lovardába és ott hancúroztam egy jó másfél órát, az is jó élmény volt.

Sajnálom, hogy hazamennek a fiúk. Remélem, gyakrabban fognak jönni. :)

szombat, október 17, 2009

Daru-bolt

Sajnos megint megtaláltak minket ezek a fránya vírusok. Anya lebetegedett még a hét elején, aztán csütörtöktől már nem is dolgozott, én meg péntek délután kezdtem belázasodni és egyelőre még nem változott a helyzet. Kicsit köhögök is, de más tünetem nincs és hála istennek könnyű levinni a lázamat. A közérzetemen nem látszik semmi, pörgök ugyanúgy, csak kicsit többet alszom és kevesebbet eszem. Ma pl. 11-kor keltem reggel! :) Jó, mondjuk hajnalban fenn voltam vagy másfél órát, mert melegem volt, ment le a lázam és izzadtam. Aztán délután is aludtam egyet, viszont nem ebédeltem semmit. Anya is ugyanúgy van, egyelőre nem javul a dolog. Reméljük, a többiek nem kapják el és mi is megússzuk ennyivel.

Ma hajnalban, amikor felébredtem, közöltem anyáékkal, hogy el kell mennünk a daru boltba, mert nem vettük meg a darut és mindenképp vissza kell mennünk. Nekik fogalmuk se volt, miről beszélek, de hajnaltájt nem is izgatta őket a dolog különösebben. Aztán ma délután megint közöltem velük, hogy indulnunk kell a daruboltba daruért, apa vegye a cipőjét, anya is öltözzön és induljunk. Olyan voltam, mint egy kis tábornok. Beszabályoztam a családot és indulnunk kellett egy játékboltba, mivel fogalmuk se volt, hogy hová akarok menni. Én ugyan mondtam, hogy ki kell menni a kapun, de nem értették, hogy merre. :) Aztán persze darut nem vettünk, mert nem volt sehol, de egy olajszállító kamionnal beértem (egy kicsivel). :) Vicces kiruccanás volt így betegen.

hétfő, október 12, 2009

Komolyan

Beszélgetés Anyával.

- Anya, betakarsz a takaróddal? Én nagyon szeretem a te takaródat.
- Hát persze Levi, gyere ide.
- Anya, hol vetted ezt a takarót?
- A Kika-ban.
- Ezt nem mondod komolyan...... Isten bizony??? :))))

Repül az idő

Mostanában azt vettem észre, hogy úgy elrepülnek egymás után a napok, hogy alig tudjuk követni őket. Mindig van rengeteg történés körülöttünk, de nem mindig említésre méltó, így ritkábban is tudok írni. Meg tudjátok, a bölcsi is lefoglal. :)))
A múlt héten voltak itt Piri mamáék, nem volt bölcsi két napig, és ők vigyáztak rám. Jó volt kicsit papázni is, mert hiányoznak, hogy ilyen messze vannak. Persze most már jön az ősz, meg a hideg, úgyhogy hamarosan hazaköltöznek a tanyáról és tavaszig jó sokat fogom látni őket.
Pénteken meg Ica mama jött hozzánk, ő vigyázott ránk este, mert anyáék engedélyeztek maguknak egy kis kiruccanást.
Szombaton lovardában voltunk, aztán kertészetbe mentünk, délután meg nekiindultunk egy nagy bevásárlásnak, mert jön a hideg és kellenének a meleg cuccok. :) Hulla fáradtak voltunk, mire hazaértünk, és kb. annyian voltak minden üzletben, mint a karácsonyi nagy bevásárlásokkor, iszonyat tömeg és sorbanállás.
Vasárnap Ica mama szülinapját ünnepeltük, délután meg jöttek Keresztanyáék, mert hazaugrottak pár napra a messzi távolból. Végre láttam a csajokat és irtóra örültem nekik, mert mindig nagyon hiányoznak, ha Montenegróban vannak. Sajnos rövid látogatás volt ez is, de novemberben jönnek újra, és azt már nagyon várom!

hétfő, október 05, 2009

Betonkeverő

A múlt hét viszonylag eseménytelenül telt, csak pénteken voltam bölcsiben, addigra már csak kicsit voltam taknyos, így nem jelentettem nagy veszélyt a többiek egészségére. :)

Hétvégén kertészkedtünk kicsit, meg voltak itt Kispepóék, játszottunk sokat együtt, aztán meg élveztem anya társaságát is, amit mostanság igencsak hiányolunk mindketten apával. Amióta anya dolgozik, keveset látjuk egymást, reggel már elmegy, mire felkelek és délután már jó késő van, mire hazaér. Eléggé megviseli egyelőre a családi életünket anya munkája, de valahogy csak kénytelenek leszünk megszokni...
Viszont most sokat vagyok apával, amit élvezek nagyon és a bölcsibe is nagyon szeretek járni. Ma például elmentünk sétálni és megnéztünk közelről egy igazi betonkeverőt. Keverte a betont, beletette a talicskába és házat építettek belőle!!! Hűűűűű, nagyon szuper volt!