Mosógép 2. rész

Csak ha valakit érdekelnének a fejlemények... :)

Mosógép szerelő bácsi tönkretette Szergejt, vehetünk új mosógépet!
1. Éjszaka kinn tárolták a hidegben, amitől teljesen átnedvesedett, bepárásodott.
2. Vezérlőpanel párásan nem világít, nem jelez vissza.
3. Hajszárítóval szárítja, majd világít, de sajnos hibaüzenettel.
4. A párás gépet áram alá próbálta tenni, így azonnal letiltott minden funkciót, panel megy a kukába.
5. Megjegyzem a dob tökéletesen működik...

Három és fél óra munka után verte a fejét a falba, hogy 20 éves pályafutása alatt ekkora hülyeséget még sose csinált. A végén két verziót vázolt fel:
1. Kifizetjük a nem kevés pénzt a csapágy cseréért, elviszi a panelt és saját költségén megjavíttatja, minimum plusz 2 hétig nem tudunk mosni!
2. Nem fizetünk semmit és előrehozzuk a mosógép vásárlást.
A második verziónál maradtunk. Bár nem így terveztük. Hurrá, holnap mehetünk új mosógépet nézni.

Úgy tűnik, nincs szerencsénk a szerelőkkel. A mosogatógép szerelő tönkretette a konyhabútorunkat, a mosógép szerelő meg a mosógépünket. Nem tudom, legközelebb bármihez merjünk-e szerelőt hívni egyáltalán...

Mosógép

Hát múlt héten még az ünnepek előtt elromlott a mosógépünk. Persze mikor romoljon el, ha nem fél évvel azelőtt, amikor egyébként is újat vettünk volna.... Ez Murphy.
Szóval elromlott a dobja, nem forgott rendesen. Mondták, hogy vagy beleakadt valami és akkor keveset kell fizetnünk érte, vagy csapágyas lett és akkor viszont sokat. Mondanom sem kell, hogy persze csapágyas lett. Egy hét mosás nélkül ma reggel végre meghozták Szergejt anya legnagyobb örömére, és kipróbálás után NEM MŰKÖDÖTT. Hurrá! A dob forog csodálatosan, a csapágyak rendben, viszont a kijelzője nem világít, a transzformátor kerreg-kattog. Úgy láttam a mosógép szerelő bácsi se értette igazán a helyzetet, szétszerelte és tanácstalanul üldögélt felette, majd közölte, hogy neki el kell rohannia egy másik nénihez, aki időre várja. Most itt hagyott minden szerszámot, a mosógép darabokban áll, és várjuk, hogy visszajöjjön, ha végzett a másik néninél. De legalább egyelőre nem fizettünk egy fillért sem....

Csupa élmény

Tegnap jöttek hozzánk Kispepóék, aminek irtóra örültem. Őt is és a nővérét is nagyon szeretem, és ha találkozom velük, akkor örömömben úgy felpörgök, hogy olyan vagyok, mint egy búgócsiga, amelyik sosem áll le. :) Szóval volt egy kis hancúrozás, mielőtt elindultunk volna Keresztanyáékhoz, akik végre hazajöttek! Nagyon jó volt a viszontlátás, tényleg hiányoztak nagyon, de amikor kimentünk hozzájuk, olyan volt, mintha el sem mentek volna. Jó érzés volt látni őket és most itthon lesznek két hétig, szóval van még esélyünk sokat látni egymást. Holnap meg is lesz a következő randi! :)

Ma itt volt nálunk Ica mama és jó szokásunkhoz híven ma is jó sokat játszottunk, szuperül eltelt a nap!

Dobogókő

Ma kirándulni voltunk Dobogókőn és nagyon tetszett! Sokat sétáltunk az erdőben, rugdostam az avart, szedtem sok makkot, futkároztam esztelenül, kutyákat simogattam, megnéztem a kilátóból a kilátást és mindeközben szuper jól éreztem magam!

Anya épp azt beszélgette a többiekkel, hogy az ő gyerekkorukban kicsit mást neveztek kirándulásnak, mint ami manapság. Most elmegyünk autóval egy szép helyre, kicsit sétafikálunk ott (nem túl meredek helyeken), aztán beülünk valahová megkajálni, kicsit megint sétálunk, forralt borozunk és teázunk, aztán hulla fáradtan beesünk a kocsiba és este úgy fekszünk le, mint akit agyoncsaptak. :) Ez napjaink kirándulása. Én azt sajnos nem ismerhettem, amikor busszal mentek Pilisszentkeresztig, vagy Dömösre, aztán 7 km fel gyalog Dobogókőre, majd a Rám-szakadékon keresztül végigtúrázva haza... Amikor reggeltől estig csak mész, és aztán este jogosan mondhatod, hogy úgy elfáradtál, mintha agyoncsaptak volna.
Anya szerint ma már sokkal puhányabban vagyuk... :)

Íme egy családi fotó is a kirándulásról.


Ma megint kimondtam végre egy csomó olyan szót, amit eddig csak az első két betűjével voltam hajlandó kimondani. Mostanság olyan vagyok, mint egy papagáj, mindenki után ismételgetek mindent, és legtöbbször most már sikerül is kimondanom a szavakat. A család szerint ügyes vagyok nagyon. :-)

U.i.: Ma este hazajöttek Keresztanyáék, szóval holnap ott a helyünk náluk és már nagyon várom, hogy lássam őket!!! :)

Másfél évesen

Igazából már vasárnap betöltöttem a másfél évet, de nem tudtam, mit is írjak róla. Nem tudom, hogy változott-e bármi a 17 hónapos helyzetjelentésem óta. :-) Fogam ugyanannyi, súlyom nagyjából szintén.
Egy picit megint nőttem (csak a ruháimon érezni a dolgot...), még többet beszélek, már mindent ki tudok fejezni, amit szeretnék, még ha néha csak tőmondatokban is.
Sok mindennek tudom az értelmét is. Felismerem a piros és sárga színt. Tudom, mi a különbség az "itt" és "ott" között. Tudom mi a szomorúság és mi a vidámság. Szóval most már az értelmem fejlesztésére hajoltam rá kicsit jobban. :)))

Várom a hétvégét, mert Patri végre hazajön látogatni és nagyon-nagyon várom!!! Meg persze keresztanyáékat is! :)))

Hisztéria

Ma "csodálatos", hisztis napom volt egész nap. Nem sűrűn fordul ez elő velem, és nem is igazán jellemző, de ma kitettem magamért rendesen. :)
Egy párszor földhöz csaptam magam, mindenért sírtam, ha nem úgy történt, ahogy szerettem volna, és érzékeny lelkem teljesen asszociális volt ma a szomszéd gyerekekkel is. Néhány anyuka próbálta enyhíteni a feszültséget, hogy az ő gyereküknek is hasonló napja volt ma, de azért lássuk be: felülmúlhatatlan alakítást nyújtottam. Nyilván az is lehetett az oka, hogy sikerült a mai alvásomat mindössze egy órásra korlátoznom, így este nyolckor ki is dőltem. Na de addig! :)
Azért remélem, nem valami betegség előjele volt ez...

Levegőn alvás

Anya mostanában ebéd után mindig kinn altat babakocsiban (vagy APA :) ), mert ha kinn alszom, akkor alszom 2-3 órát, ha meg benn, akkor max. másfelet. Valahogy a levegőn alvást jobban szeretem.
Anyával állandóan eljátszom, hogy nem engedem magam hátradönteni a babakocsiban, hanem elől kapaszkodok - olyan erővel, mintha az életem múlna rajta -, aztán egyszer csak előre esik a fejem is és úgy alszom. Ahogy itt láthatjátok is. :)
Ha már el is ájultam és megpróbál anya hátradönteni, akkor álmomból is rögtön kiabálom, hogy nem-nem-nem és szorítom a kapaszkodót. :)
Vicces, nem?

Nagybácsi és oltás

Ma itt voltak a nagybátyámék. A Papa után ő a második ember, akire Istenként tekintek, egyszerűen imádom. Ha ott van, akkor anyáékkal nem igazán foglalkozom, szeretek vele bohóckodni, játszani, szóval bármit csinálni. Sajnos most hazamentek, de remélem, hamarosan újra találkozunk!

Ma itt volt a doktornéni is és megkaptam a 18 hónapos oltásomat. Ez volt az első olyan oltás, amitől sírtam... :( Miután megkaptam a szurit, még sírva neki ajándékoztam a doktornéninek a gesztenyémet. Ő meg erre azt mondta, hogy ilyenkor szörnyű lelkiismeret furdalása van, hogy "bánt" engem, én meg ennek ellenére neki adom a gesztenyémet, tehát továbbra is kedvelem. Azt hiszem, igazán jó fej gyerek vagyok!!! :-)

Kupi

Némiképp eseménytelenül telnek a napok, azért nem is írtam, mert nem volt történés.
Reggel felkelünk, délelőtt kinn vagyunk és élvezzük ezt a nyárias időt, aztán ebéd, utána alvás, aztán megint kinn vagyunk és nagyjából ennyi. Fürdés, evés, alvás.
Tegnap mondjuk itt volt Ica mama, így anya tudott takarítani is, mert állítása szerint úgy nézünk ki állandóan, mintha valami atomrobbanás történt volna nálunk. Minden nap porszívózás, felmosás és 10 percen belül már semmi nem látszik belőle. Ma megnyugodtunk, hogy a szomszédainknál is mindenkinél így van ez. :-)

Ja! Már tudok egyedül is enni. Na még azért nem tökéletesen, de már egész jól megyeget!

Egész nap kinn

Ma alig voltam benn a lakásban. Fél tízkor elindultunk anyával a boltba, aztán kikötöttünk anya barátnőjének a festékboltjában. Irtó izgi volt, mert le lehetett pakolni mindenféle dolgokat a polcokról, találtam légycsapót és volt ott egy kismotor is, amivel mehettem körbe-körbe az üzletben.
Aztán hazaugrottunk ebédelni, majd kimentünk újra sétálni. Anya inkább altatásnak tervezte a babakocsiban, csak kicsit hosszúra sikeredett, mert nem akartam lefeküdni a kocsiban. Annyira kapaszkodtam a fogójába, nehogy hátradőljek. Végül előrecsuklott fejjel elaludtam, így tudott csak anya hátradönteni. :) Alvás után mentünk Alexáért, aztán megint ki az udvarra, addigra már kinn volt a sok gyerek és sötétedésig ment a hancúrozás. Anya erre azt gondolta, hogy este elájulok és úgy alszom majd, mint a bunda, de még csak a leghalványabb jele sem látszik rajtam az álmosságnak. Legalábbis egyelőre... :)

Ez is, az is...

Néha azért nem írok, mert nem történik semmi, néha meg azért, mert túl sok a történés. :-)
Szombaton voltunk Kispepóéknál, irtó ricsajt rendeztünk, mert nagyon örültünk egymásnak. Anyáék szerint tök édes, ahogy két egyforma típusú és korú picúr őrültködik egymással. Mindketten szőke, kék szeműek vagyunk és ugyebár 4 nap a korkülönbség köztünk. Azt hiszem, jó haverok vagyunk - vagy valahogy így mondják a felnőttek.

Vasárnap pihiztünk és újra taknyos lettem a család legnagyobb örömére. Alexával felváltva űzzük a dolgot. Kezdtem én, aztán ő, aztán szünet, utána megint ő, most meg megint én. Ez most nem annyira vészes, mint a múltkori, de azért porszívózunk rendesen, amit most meglepően jól tűrök!

Hétfőn doktornénivel randi, tegnap meg a védőnénivel randi. Csípem őket, mindkettő jó fej!

Tegnap itt volt Ica mama és órákon át bolondoztunk, szuperül éreztem magam. Anyáéknak kimenőt adtunk, mert elmentek lakásügyben ügyintézni és tárgyalni.
Ma meg Piri mamáék jöttek meg a tanyáról, szóval ma végre papázhatok egész nap! :-)

Mindig csak pedánsan...

Személyemben lett egy olyan tagja is a családnak, aki kínosan ügyel minden részletre és nem tűri a rendetlenséget (kivéve, ha a saját játékai szétpakolásáról van szó).
Annyira pedáns lettem, hogy néha már kikészítek magam körül mindenkit vele.

Ma reggel összeszedtem minden szöszt és morzsát a földről, mert azok nem oda valók. Ha valaki nem veszi fel a papucsát, akkor rászólok, hogy vegye fel (még vendégségben is.)
Ha vizes vagy koszos lesz a kezem, azonnal rohanok anyához és törlést kérek. Ha a ruhám lesz koszos, szólok, hogy vegyék le rólam. Irtó nehezen bírom, ha pl. felcsúszik a nadrágom szára és nem megy vissza magától. Ettől teljesen kikészülök. Azt meg végképp nehezen viselem el, ha a zoknim szára lecsúszik kicsit. Ilyenkor azonnal szólok, hogy csináljanak vele valamit.
Hát látjátok.... ilyen bogaras vagyok mostanság... :)

Hadirokkant

Hát pont úgy nézek ki, mint egy igazi hadirokkant...
Az egész úgy kezdődött, hogy két napja este megcsúsztam a fürdőkádban, amikor már szálltam volna ki. Beütöttem a fejem a semmibe, amitől belilult a szemem (a szemöldököm alatt) és seb is lett rajta, ami vérzett. Ismétlem, a semmitől, ugyanis semmivel nem ütköztem össze. Apa szerint Rocky Balboa kutyafüle volt hozzám képest. Nem tudom, ő kicsoda, de biztos igaza van...
Aztán hamar el is múlt, még picit látszott, de semmi vészes dolog nem volt.

Aztán tegnap indultunk anyával az udvarra játszani, majd az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy ráállok az üdítős üvegre, mert az mégiscsak jó móka. Az eredmény: lefejeltem a szék lábának az élét. Vérzett a szám, mivel ráharaptam és egy szép kis lila csík lett a homlokomon piros színnel körülvéve. Ezt is túléltem persze, mert ez sem volt igazán vészes, inkább csak ijesztő, de anyáéknak már kicsit sok volt így 2 nap leforgása alatt. Arra kértek, kicsit vegyek vissza a tempóból. Nem hinném, hogy ezt tudnám teljesíteni, de azért majd jobban vigyázok. Lehet, hogy mégiscsak meg kéne tanulnom a "nem szabad" szó jelentését, mert akkor talán elkerülhetném az ilyen baleseteket. :)))

U.i.: Azért még mielőtt bárki bepánikolna, megsúgom, hogy tényleg nem volt vészes egyik helyzet sem, de le kellett írnom, mert vicces, hogy így egyszerre történt minden. :)