Dobogókő

Ma kirándulni voltunk Dobogókőn és nagyon tetszett! Sokat sétáltunk az erdőben, rugdostam az avart, szedtem sok makkot, futkároztam esztelenül, kutyákat simogattam, megnéztem a kilátóból a kilátást és mindeközben szuper jól éreztem magam!

Anya épp azt beszélgette a többiekkel, hogy az ő gyerekkorukban kicsit mást neveztek kirándulásnak, mint ami manapság. Most elmegyünk autóval egy szép helyre, kicsit sétafikálunk ott (nem túl meredek helyeken), aztán beülünk valahová megkajálni, kicsit megint sétálunk, forralt borozunk és teázunk, aztán hulla fáradtan beesünk a kocsiba és este úgy fekszünk le, mint akit agyoncsaptak. :) Ez napjaink kirándulása. Én azt sajnos nem ismerhettem, amikor busszal mentek Pilisszentkeresztig, vagy Dömösre, aztán 7 km fel gyalog Dobogókőre, majd a Rám-szakadékon keresztül végigtúrázva haza... Amikor reggeltől estig csak mész, és aztán este jogosan mondhatod, hogy úgy elfáradtál, mintha agyoncsaptak volna.
Anya szerint ma már sokkal puhányabban vagyuk... :)

Íme egy családi fotó is a kirándulásról.


Ma megint kimondtam végre egy csomó olyan szót, amit eddig csak az első két betűjével voltam hajlandó kimondani. Mostanság olyan vagyok, mint egy papagáj, mindenki után ismételgetek mindent, és legtöbbször most már sikerül is kimondanom a szavakat. A család szerint ügyes vagyok nagyon. :-)

U.i.: Ma este hazajöttek Keresztanyáék, szóval holnap ott a helyünk náluk és már nagyon várom, hogy lássam őket!!! :)