szerda, február 25, 2009

Gyógyultan

Sokan aggódtatok miattam, így örömmel jelentem: Meggyógyultam! :) Ma már tökéletes volt az étvágyam is, bepótoltam egy nap alatt a kimaradt kaját. Az energiám kifogyhatatlan, szóval minden rendben.
Viszont azt még nem meséltem (anya szerint le kéne kopogni), hogy úgy tűnik, visszaállt a régi rend az alvásommal kapcsolatban. Most újra 7 körül kelek reggel és este 9 körül legkésőbb alszom. Nagy dolog ez nálunk, már rég nem fordult elő ilyesmi, viszont most már legalább másfél hete tart az új szokás. :) Persze nálam sose lehet tudni, hogy meddig lesz ez így. Anyától néha kérdezik más gyerekes anyukák, hogy mikor alszom (mihez igazítsuk a közös programokat), és sosem értik, hogy miért nem tudja megmondani pontosan. Mindig csak hebeg valami olyan, hogy az elmúlt héten így volt, de hogy jövő héten hogy lesz, még senki nem tudja... :) Na jó, azért nem vagyok teljesen kiszámíthatatlan, mert a program mindig ugyanaz, de az időt lazán kezeljük. Ha csúszik, csúszik, ha nem, nem. Itt nincs katonás rend, a lényeg, hogy nekem jó legyen. :)

kedd, február 24, 2009

Étvágytalanul

Jelentem, jobban vagyunk. Mármint mindannyian túl vagyunk a nehezén. Az étvágyam továbbra sem a régi - ami nálam némiképp meglepő és furcsa -, de legalább már eszem valamit és nincs egyéb bajom.
A hétvégén anyáék elmentek moziba, én addig mamáéknál voltam. Kérték, írjam meg nektek, hogy aki csak teheti, nézze meg a Gettómilliomost! Megérdemelte az Oscart, csúcsszuper film!

Szóval a hétvége azzal telt, hogy kúrálgattuk magunkat itthon. Voltunk kinn sokat szánkózni meg hógolyózni, amit annyira élvezek, hogy naponta többször is kirángatom a családot - "Menjünk a hóba!" felkiáltással. Tegnap pl. anyának szóltam, hogy menjünk ki, ő meg mondta, hogy rendben, kérdezzük meg apát is. Erre én odamentem apához és azt mondtam neki (állítólag tágra nyílt szemekkel, édes tekintettel): "Apa, lenne- e kedved kimenni?" Ettől elolvadt az egész család és persze senki nem tudott nemet mondani. :)))

péntek, február 20, 2009

Fodrász után betegen

Tegnap voltam Maja néninél és levágta a hajamat. Meg apáét is. :) Szeretek fodrászhoz járni, mert kicsit birizgálják a fejemet, ez nem tart sokáig, aztán elővehetem Maja néni titkos szekrényéből azt a nagy dobozt teli játékkal, amit nekünk, gyerekeknek tart ott. Én meg már ismerem a programot, sose kérem előbb, csak ha kész a hajam. Aztán amíg apa készül, én játszok, meg fel szoktam takarítani az üzletet a különböző nyeles dolgokkal (felmosó, partvis). :)

Sajnos úgy tűnik, hogy én is és apa is elkaptuk ezt a "csudajó" vírust anyától. Mindketten szenvedünk, bocsánat, hogy így írom, de ez egy fosós-hányós vírus. Ma látott a doktornéni is - biztos, ami biztos -, de sokat nem tudott mondani. Át fog menni rajtunk, aztán elmúlik. Étvágyam nincs, nem igazán eszek, fáradékonyabb vagyok, de legalább iszom sokat.

Ja, és épül végre az új házikónk! :)

szerda, február 18, 2009

Mindenütt hó

Tegnap óta rengeteg hó esett, minden gyönyörű szép fehér és jókat lehet kinn hancúrozni. Voltunk kinn szánkózni sokat, építettünk hóembert, meg hógolyóztunk is. Mondjuk az úgy működik, hogy anya gyúrja a golyót nekem, én meg jól eldobom. De azt már értem, hogy egymást kell dobálni és vicces is nagyon az egész. Viszont azt nehezen viselem, ha víz éri a kezemet, kicsit talán kényes vagyok... :) Kesztyűben persze minden rendben. Egy dolgot nem szeretek csak ebben a hóban, hogy nem mindenhol tudok motorozni, mert a havon valahogy nem igazán megy a motorom, és ez nagyon nem tetszik. Egyébként azt is imádom, hogy rengeteg gyerek van kinn ilyenkor, mert félelmetesen "gyerekfüggő" vagyok. Ha csak meghallok egy gyerekhangot, már rohannék oda játszani. Mindegy, hogy ismerem, vagy nem, az is mindegy, hogy fiú vagy lány, csak gyerek legyen. Egy kicsit jobban kedvelem az idősebbeket, mert azokkal már lehet beszélni, de igazából mindegy. :) Tegnap volt is egy kislány a játszótéren, aki annyi idős mint én, és még nem beszél. Én meg ugyebár már folyékonyan, és a kislány anyukája nagyon meg volt lepve rajta. Azért beszéd nélkül is jókat játszottunk együtt. :)

péntek, február 13, 2009

Pilla

Tegnap itt volt nálunk az egyik barátnőm, Pilla, akinek annyira örültem, hogy oda voltam meg vissza. Pillával sokat játszottunk, azért persze elő kellett vennünk egy-két lányos játékot is neki, mert a kukásautóm, meg a kamionom annyira nem izgatta fel. Nem is értem, miért... :)

Ma mamáéknál voltam, meg holnap is napközben ott leszek, mert anya összeszedett valami szörnyű vírust és jobb szeretnék, ha én nem kapnám el. Reméljük, megúszom. Mamáéknál mondjuk jól szórakoztam, doboltunk, zenéltünk, énekeltünk sokat, mama olvasott nekem mondókákat, és még mesét is nézhettem. Ilyenkor mindig átjön Teca néni is, ő mama szomszédja és vele is irtó jókat szoktam játszani. Szóval, már várom a holnapot is. :)

szerda, február 11, 2009

Marsupilami

Gondolom, sok velem egykorú baba ismeri ezt a mesét, ami mostanában délelőttönként fut az egyik csatornán. Annyira szeretem, hogy állandó bulizás van itthon rá. Igazából nem is a mese érdekes, hanem a zenéje, amit Lou Bega énekel. Igazi pörgős... olyan, hogy rögtön benne lesz a bugi a lábadban tőle. Ha nem ismernétek, íme:
Itt!

vasárnap, február 08, 2009

Meglepetés :)

Pénteken meglepiből hazajöttek Keresztanyáék, úgyhogy tegnap kimentünk hozzájuk meglátogatni őket. Ott voltak Kispepóék is, végre találkozhattam a csajokkal, nagy volt a boldogság. Ez most egy nem várt, meglepetés látogatás volt tőlük, de nagyon örültünk nekik. Sajnos nem sokáig maradnak, de azért jó volt így is, hogy legalább láthattuk őket!
Holnap mamáéknál leszek, ma pihizős napunk van itthon négyesben. Megyek is aludni, majd még írok!

péntek, február 06, 2009

Itt a tavasz

Amikor elmentünk, Sümegen még minden tiszta hó volt, most meg itthon vagyunk és itt a tavasz! :) Ma 10 fok volt és holnapra még melegebb lesz. Délelőtt kinn voltam papával a parkban, megetettük az állatokat a vadasparkban, meg találkoztunk néhány barátommal, akik ott laknak, ahol én. Így együtt motoroztunk haza és nem nagyon volt kedvem bejönni. :)

Fura volt visszaállni a hétköznapokra, mert ott azért kicsit másképp teltek a napjaink. Délelőtt kirándulás-csavargás, ebéd valahol, aztán hazafelé elalvás, délután pancsizás, vacsora, hancúrozás. A nagyoknak egy kis szaunával, masszázsokkal megspékelve. Ki lehet bírni! :) Egyébként folyamatosan csak ettünk, úgyhogy ma alig tudtunk valamit magunkba tömni. Szerintem mindenki tele lett az öt nap alatt annyira, hogy ma már a kaja gondolatától is rosszul voltunk. Mondjuk Alexának, meg apának egész nap fájt a gyomra is, nem voltak a helyzet magaslatán...

csütörtök, február 05, 2009

Hazajöttünk!

Inkább képekben mesélek, ezek úgyis beszédesebbek. :)

Ilyen volt a kilátás a szobánkból. Ez itt a sümegi vár.


Volt sok hó, amikor megérkeztünk és első pár nap még hógolyózni és szánkózni is tudtunk.


Fürödtünk sokat lenn a nagy pancsiban. Szerintetek élveztem? :)


Elmentünk egy indiai kávézóba is, ahol aztán irtó szuper volt minden. Lehetett nagy párnákon ülni, meg pakolászni jobbra-balra a gyertyákat! :)


Voltunk egy igazi malomban, ami már több, mint 100 éves. Sajnos már nem működik, bár olyan állapotban van, hogy bármikor beüzemelhető.


Elemér bácsi, aki igazi molnár családból származik, körbevitt minket a malomban, aztán megmutatta hátul az állatokat, amiket meg is etethettünk. Volt ott kecske, barika, meg egy óriási szürkemarha, amit én csak fekete bocinak hívtam. :)


Az istállóban voltak tehenek, csacsik meg egy igazi őzike. Mikor indultunk haza, még gyorsan kitakarítottam. :)


Másnap voltunk egy Tavas-barlangban, amiben végig kellett csónakáznunk. Ez egy igazi rémálom volt, de túléltük szerencsére. A barlang viszont gyönyörű!!!


Utána megnéztük az ottani tavat is, bár kicsit esett az eső, azért nagyon élveztük. A tó tele volt mindenféle aranyhalakkal, meg sok kacsával és volt ott is egy nagy malomkerék. :)


Este lovagi torna bemutató volt és középkori lakoma a vacsora. A bemutató nagyon tetszett, folyamatosan tapsoltam és kiabáltam, hogy tetszik. :) A vacsi része már nem volt annyira izgalmas, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt ez a pár nap pihi, de azért jó is volt hazajönni, mert itthon várt a kamionom, meg a kukásautóm, meg a bunker, szóval sok-sok minden, amit nagyon szeretek!