Hó-hó-hó

Tavaly imádtam a havat. Az idén anyáéknak könyörögni kell, hogy ki tudjanak vinni legalább pár percre a hóba. Ha már kinn vagyok, akkor élvezem a bohóckodást, meg a szánkózást, hógolyózást, de iszonyú nehéz rávenni, hogy kitegyem a lábam. Se apa, se anya nem értik, mi ütött belém, mert máskor ha meghallottam, hogy esik a hó, máris rohantam kifelé. Ma kb. 3 órás könyörgés után sikerült rávenniük, hogy kimásszak az odúból, de megérte, mert irtó muris volt!!!

Ovi karácsony

Az otthoni előtt még az oviban is volt karácsony, amire nagyon készültem!
Sajnos egy nappal előtte lebetegedtem, így nem mentem oviba, de azt mondták, ha nem vagyok lázas, az ünnepségre menjek be. Kicsit bágyadtan, de elmentünk anyával. Először volt egy óra közös kézműveskedés a szülőkkel, ami abból állt, hogy a szülők és néhány lány csinálta a dolgokat, a többi gyerek meg rohangált le és fel abban a csöpp kis teremben.

A buli második részében összenyitották a termet a másik csoport szobájával, ott meg volt nekünk terítve szépen, de mielőtt leültünk enni-inni, még elénekeltünk néhány dalt a szülőknek (én annyira azért nem voltam aktív, csak néha-néha kapcsolódtam be), aztán kaptak anyáék egy kis ajándékot is tőlünk.

Utána hullafáradtan hazamentünk kúrálni magam, mert picit kiütött a betegség, aminek a köhögős és orrfújós része még mindig nem igazán múlt el.

Karácsony

A Télapó után nem kellett sokat várni az újabb ajándékhalomra, mert eljött a karácsony is gyorsan! :)
Már pár nappal előtte megkezdtük az előkészületeket, feldíszítettük a lakást, megsütöttük a mézes sütit, és vettünk fenyőfát, hogy a Jézuskának és az angyalkáknak legyen mit feldíszítenie. Aztán karácsony előtt egy-két nappal elkezdtem pedzegetni anyáéknak, hogy mi lenne, ha az idén nem ők díszítenék a fát, hanem mi. A faállítás reggelén pedig már toporzékoltam, hogy én szeretném és ne a Jézuska! :) Így anyáék szóltak a Jézuskának, hogy menjenek más gyerekekhez, legalább több idejük lesz, mi meg megoldjuk az idén magunk. Valahogy így is lett, bár kb. a második dísz felrakása után meguntam a dolgot és hagytam, hogy a többiek csinálják, én csak néztem. :)

Nagyon tetszett, ahogy világított és annyira örültem neki, hogy folyamatosan csak azt kiabáltam, hogy milyen gyönyörű szép!
Délután átmentünk Ica mamához, mert először oda érkezett meg a Jézuska. Onnan hazajöttünk, és addigra a mi fánk alatt is tele volt ajándékokkal! Kaptam nagyon sok mindent, Chuggington vonatokat (Thomasból is kaptam, de abból már lassan nincs olyan, ami ne lenne meg, úgyhogy új kollekciót kellett kezdeni....), szerelőműhelyt a vonatoknak, mesefilmeket, úgyhogy volt nagy öröm.

Másnap mentünk Piri mamáékhoz, ott meg Verdás legó, karóra várt rám. Este Irén mamához mentünk, ahol megint új ajándékok jöttek, és ez még másnap se maradt abba, mert akkor meg Sanyáék jöttek hozzánk. Sajnos keresztanyáék kimaradtak tegnap a programból, mert Viki megbetegedett. Remélem, hogy hamar meggyógyul, mert már nagyon hiányzik!

Ismerkedünk

Ismerkedős beszélgetés a Télapóra várva:

- Szia, nekem Imre apukám van és neked?
- Nekem is, és én is Imre vagyok. És te ki vagy?
- Én Nagy Levente vagyok.
- Apukám barátja is Nagy Levente.
- Jó, akkor nézzük meg az ajándékokat a zsákban, amit a szék mögé dugtak el.
- Oké. :)

Ördögfióka

Az elmúlt pár napban belém bújt a kisördög. Hihetetlen módon rosszalkodok, igazából inkább csak eleven vagyok, de fáradhatatlan és nem mindig fogadok szót. Anya "megfenyegetett", hogy a Télapó virgácsot fog hozni nekem, de nem igazán izgatott fel a dolog. Sőt, még kicsit örültem is neki. Aztán jött is a Télapó vasárnap este hozzánk és kaptam is kis virgácsot, de persze ott voltak az ajándékok is. Sajnos nem találkoztam vele, de anya azt mondta, beleharapott a sütibe, amit az asztalon hagytunk neki és megitta a teát is a pohárból. :)

"Meglepő módon" vonatokat kaptam és mint mindig, most is rendkívül boldog voltam ettől. Most elkezdtük gyűjteni a Chuggington kollekciót, mivel Thomasból már nem nagyon van olyan, ami ne lenne meg nekem. :) Mindig vonatokat kérek minden alkalomból, gyakorlatilag mással nem is játszom. Úgyhogy most is volt nagy öröm, hogy a Télapó is tudta, mit szeretek! :)

Aztán tegnap délután elmentünk anyával egy szállodába, anya munkahelye megszervezte, hogy eljöjjön a Télapó a gyerekekhez, így sikerült élőben is találkoznom vele. A műsor nem igazán kötött le, le-fel rohangáltam folyamatosan és a Télapó olyan sokára szólított, hogy a végére már megsértődtem és nem is akartam kimenni hozzá. :) Egyébként szuper este volt, nagyon jól éreztem magam. A krampuszok kedvesebbek és viccesebbek voltak, mint a Télapó, úgyhogy inkább velük játszottam, megengedték, hogy megrángassam a farkukat és rálépjek, és ez nagyon tetszett.:)

Itt a hó

A hétvégén leesett az első hó. :) Már nagyon vártam, napok óta emlegettem, hogy ha állandóan azt mondják, hogy itt a tél, akkor miért nincs sehol a hó.
Aztán most végre megjött. Felkeltem korán reggel és azonnal fel kellett öltöztetni és kimenni a kertbe, ami fél nyolckor viszonylag korainak tűnt, de egy cseppet sem bántam. :) Hancúroztam egy nagyot, apával építettünk egy hóvonatot újra, mint tavaly.
Délutánra sajnos elolvadt, aztán estére újra esett, majd eső lett belőle, szóval nem sokáig élvezhettük a dolgot. Bár azért még mindenhol fehérség van a kertben. Állítólag éjszaka újra erre járnak a hófelhők, úgyhogy izgatottan várom!!! A Télapóval együtt... :)))

Mai gyöngyszem

Anya: "Légyszi, Levi, csináld már, amit kértem!"
Levi: "Anya, ezzel nem könnyíted meg a dolgomat és nem segítesz megoldani a problémát!"
Anya: "Jézusom...................."

"Férfi" lettem

Anya szerint nagyon fura, hogy a fiú gyerekek már milyen pici korban felveszik a jellegzetes "férfi" tüneteket, valahogy ez tanulás nélkül is belénk van kódolva. Most épp tipikus tünet, hogy beteg vagyok. Nem akarván megsérteni "férfi társaimat", lássuk be, hogy ha egy pasi beteg, akkor az TÉNYLEG NAGYON beteg. Ehhez persze elég egy szimpla orrfújás is, nem kellenek nagy dolgok. És persze lássuk be azt is, hogy ennek legfőbb okozói a csajok, mert szeretnek minket kényeztetni és anyáskodni felettünk, mi pedig kihasználjuk ennek minden előnyét. :)
Tudjátok, náthás vagyok. Tényleg folyik az orrom megállás nélkül és köhécselek, alig kapok levegőt, meg piros az orrom, de a doktornéni azt mondta, enyhe vírusfertőzés. Ha anya megkérdezi, hogy hogy vagyok, akkor a világ összes fájdalmával csak annyit mondok, hogy "Nem vagyok jól... beteg vagyok!".
Aztán tegnap pl. kértem ivójoghurtot, majd odaadtam anyának a dobozát. Erre anya szólt, hogy vigyem el a kukához és dobjam ki (ahogy szoktam). Mire én: "Nem tudom, anya, nagyon beteg vagyok, nincs erőm!" :)))

Elemlámpa és Sóbarlang

Ma volt itt a doktornéni is, akitől már akkor sokkot kapok, amikor még be sem lép az ajtón. Pedig szegény annyira kedves és türelmes velem, de általában nem túl kedvesen fogadom, pedig kedvelem őt. Azt hiszem, az a baj, hogy utálom, amikor kanalat dug a számba, hogy megnézze a torkomat. Most anyával kidolgoztunk egy új stratégiát: elemlámpa!!! Nagyra nyitom a számat, a doktornéni bevilágít és így nem kell kanál. :))) Ma nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült. :)

Miután elment a doktornéni, Alexával és anyával hármasban elmentünk egy igazi sóbarlangba, mert az állítólag jót tesz a légúti betegségeknek. Szuper volt, nagyon élveztem. Voltak játékok is gyerekeknek, lehetett a sóval "homokozni", lapát, teherautó, mesekönyvek, bábjátékok, a nagyoknak meg újságok olvasni, hangulat világítás és irtó tiszta, könnyű, sós, gyógyító levegő! :)

A kis Bob-mester

Hétvégén beöltöztünk apával munkásruhába és nekiálltunk lemosni az autókat. Anya szerint úgy néztem ki, mint a kis Bob mester és pózoltam a kamerába folyamatosan. Minden ruhámat alá kellett gyűrni, mert felülre nem voltam hajlandó felvenni semmit, mivel akkor nem látszik ki a gyönyörű gatyóm. :)

Vasárnapra sajnos tiszta taknyos is lettem, folyik az orrom megállás nélkül, köhécselek és kicsit levert is vagyok. Úgyhogy a héten kimarad az oviba járás, gyógyulgatok itthon. Pedig úgy volt, hogy ma Julcsihoz megyek, mert ott lesznek a "nagy" fiúk is, de sajnos ki kellett maradnom a buliból, amit nagyon sajnáltam. Mindegy, Julcsi megígérte, hogy csinál máskor is ovis napot nekünk. :)

Öcsi

Azt tudni kell, hogy imádom a nagybátyámat. És persze a párját is. És sajnos elég ritkán látom őket, sokkal kevesebbet, mint szeretném. Öcsivel olyan jókat lehet játszani, mindig viccelődik velem és imádom, ha ott vannak.
Vasárnap este gondoltam egyet este hétkor és közöltem anyával, hogy én át akarok menni Öcsiékhez. Hozzáteszem, nem épp a közelünkben laknak... :)
Anya mondta, hogy már késő van, blablabla, de ha akarom, felhívja nekem őket és beszélhetek velük. Így is lett. Aztán a többi már jött magától. Közöltem Öcsivel, hogy most öltözzön fel, üljön be az autójába és jöjjenek át. Nem kell sokat, elég egy kicsit, de induljon már és ne várjon. :) Nagyon vicces volt, ahogy kiosztottam az utasításokat, mint egy felnőtt, aki megtalálta a megoldást arra, hogyan tudjunk találkozni. Sajnos nem sikerült meggyőznöm őket, de megígérték, hogy a héten bepótoljuk a randit és mindenképp találkozunk. :)

Hosszú kihagyás

Hosszú kihagyás után újra itt vagyok! :)
Kicsit szétcsúsztam mostanában és nem volt időm írni, meg valahogy nem jött az ihlet sem. :)
Egy hónap minden napos sírás után most úgy tűnik, hogy talán megszoktam az ovit. :) Ez óriási dolog, mert nagyon nehézkesen ment az egész. Nem tetszett sem az ovi, sem az óvónénik, sem a társaság, Julcsi után ez egy borzalom volt... Anya úgy látta, hogy a vegyes csoport sem jött be nekem, mert bár szeretem a nagyobb gyerekeket, itt valahogy olyan furák voltak és nem találtam velük a közös hangot. Egyedül Zsófival voltam szívesen, Zalán tesójával, aki nagyon sokat foglalkozott velem és akit nagyon szeretek. Anyát nagyon megviselte, hogy engem ennyire megvisel az ovi, úgyhogy elhatározta, hogy megvárja, amíg Zalán is megérkezik hozzánk, hátha attól javul a helyzet, de ha mégsem, akkor elvisz másik csoportba. Aztán egy héttel ezelőtt már sírás nélkül mentem be és egészen jól elvoltam egész nap (sírás nélkül), úgyhogy felcsillant a remény, hogy talán mégsem kell váltani. Tegnap megérkezett Zalán is, végre ő is elkezdte az ovit és fülig érő vigyorral meséltem lelkesen anyának, hogy milyen jó volt vele játszani. Kellett nekem valami biztos pont, akihez kötődöm. Most talán így parkolópályára kerül a csoportváltás gondolata, de majd meglátjuk, egyelőre úgy tűnik, megoldódott a súlyos gond és kezdődnek a virágos, sírás nélküli hétköznapok. :)

Szülinap

Ma megünnepeltük Ica mama szülinapját és Rencsi névnapját!
Jó volt együtt lenni. :) Lepakoltam minden autót, ami még régen Öcsié volt és ott maradt a mamánál, aztán párnavárat építettem, amihez senki nem nyúlhatott, majd megmutattam a családnak a számítástechnikai tudásomat, amitől kicsit elhűlt mindenki. A számítógépet bekapcsolom egyedül, elindítom az internetet és megkeresem a kedvenc -Thomasos - oldalamat (otthon van hozzá ikon). Ott böngészek összevissza, mindent tudok, hogy hol lehet megtalálni. Pl. színezek, memória kártyázok, akadályversenyezek a vonatokkal, videókat nézek, vagy átbarangolok más mesés oldalakra. :) Anyáék kivannak teljesen, hogy hol tart a mai fiatalság és a világ... :)
A szülinapozás jól sikerült, ezúton is boldog születésnapot Ica mama és boldog névnapot Rencsi!!! :)

Vonattisztító

Alexa valamelyik nap tisztogatta a lovas felszereléseit, mire én elkezdtem apának nyafogni, hogy én is szeretnék olyat, amivel a vonataimat le tudom tisztítani. Apa megígérte, hogy vesz nekem, aztán anyának kellett beszereznie azt, amiről fogalma sem volt, hogy hogy néz ki, csak annyit tudott, hogy kéknek kell lennie. Úgy gondolta, az lesz a legegyszerűbb, ha velem együtt veszi meg. Bementünk a boltba, ahol anya észrevett egy kék körömkefét és ujjongva szólt nekem, hogy "Levi, itt van vonattisztító!" Én odamentem, aztán lesújtó pillantással csak ennyit szóltam: "Anya, ez egy KÖZÖNSÉGES SÚROLÓKEFE!!!" :))
Anya padlót fogott, hogy mennyire igazam van, majd rájött, hogy ez nem lesz egy egyszerű vállalkozás. Aztán eszébe jutott, hogy menjünk be a Decathlonba, ott van lovas részleg, hátha látok ott olyasmit, ami Alexának is van. És csodák csodájára találtunk igazi vonattisztítót! Ami mellesleg egy patakaparó kefe, de ezt nem tudom, miért mondják, mert szerintem vonattisztító a javából! A lényeg, hogy a problémát kipipálhattuk! :)

Lányt hoztam a házhoz... :)

Múlt héten hétvégén pénteken nagy volt az izgalom, mert Jázminnal kibuliztuk a szülőknél, hogy itt aludhasson nálunk. Julcsi elengedte, én meg hihetetlen boldog voltam. Megkaptuk a nappaliban a nagy ágyat, este csináltunk egy izgalmas pizsamapartit, párnacsatát, miegymás. Átjöttek Rebusék is Fruzsival, meg egy kicsit Zsombi is itt maradt, amíg Julcsiék bevásároltak, úgyhogy volt nagy hangzavar és felfordulás. Alapvetően mindenki élvezte, azért én néha behisztiztem, egy kicsit sok volt. Estére viszont jól elfáradtunk, apa olvasott nekünk mesét, meg nézhettünk dvd-t is, de természetesen jó sokáig fenn voltunk, mert nem sok időnk volt az alvásra. A kádban festettünk is, vonatoztunk, hancúroztunk jó sokat. Reggel, amikor felébredtünk, suttogva vihorásztunk, mert azt hittük, a többiek még alszanak. Anya szerint irtó édesek voltunk. :)
Jázminnal nagyon szeretek játszani és nagyon örültem, hogy itt volt. Remélem, hogy máskor is eljöhet!

Első napok az oviban

Folyamatos betegeskedések közben elkezdtük az ovit. Az első tapasztalatok nem voltak túl biztatóak, mert nem igazán éreztem jól magam. Nem tetszett a hely, nem játszottak velem a gyerekek és az egyik óvónéni egyáltalán nem szimpatikus.
Egy kicsit azóta normalizálódott a helyzet, már volt olyan nap, hogy nem sírtam. :) Anyának ez azért nagyon fura, mert a bölcsiben alig volt beszoktatás, rögtön imádtam az egészet, idegen gyerekekkel is azonnal barátkozom, most meg valahogy nem ment a dolog túl könnyen. Anya persze reméli, hogy kicsit jobb lesz és végül megszokom majd, de egyelőre még minden nagyon fura. Nagyon kevés velem korú gyerek van, mert itt csak vegyes csoportok vannak, de sajnos nem volt más választási lehetőség. Zalán barátom csak novemberben kezd, addig még ki kell tartanom és reméljük, szerzek addigra új barátokat is az új csoportomból. Csibe csoportba járok és ugyanaz lett a jelem, mint a bölcsiben volt, a kisautó.
Azért a bölcsi nagyon hiányzik... Volt olyan nap, hogy az ovi előtt virágot szedtem, aztán megkértem anyát, hogy menjünk be Julcsihoz, mert neki szedtem. Hazafelé megálltunk, odaadtam a virágot Julcsinak, játszottam a gyerekekkel, megebédeltem velük, aztán mentünk haza. A héten még egyszer voltam a bölcsiben, mert Julcsi szólt, hogy menjünk át délután, mert ott lesznek a barátaim és legalább tudnánk játszani egy jót. Hát az is szuper élmény volt, jó volt velük lenni újra együtt.

Duma, az van...

Apa figyelmeztetett valamire, mire én: "Úgy lesz apa, ahogy mondod. Szóról szóra!"

Anyával bementünk az új ágyamhoz, mire én: "Anyucikám, könyörgöm neked, ne törd össze az új ágyikómat!" :)

Elalvás előtt: "Anya, nekem nagyon fontos, hogy mindig simogasd a hátam!"

Julcsinál a munkagépek zajára: "Elképesztő, mit művelnek ezek a gépek!"

Kertben nézegettem a babérmeggyet: "Apa, ez olyan, mint az alma, csak teljesen más!"

Apával itthon szorgoskodtam, egyszer csak így szóltam: "Apa, én egy művész vagyok!"

Mamának telefonban: "Itt vagyunk Kistarcsán, csak még nagyon messze." :)

Köhögünk

Elmúlt a hasmenés, most jött a köhögés torokfájással tarkítva. Anyával ketten felváltva köhögünk, Alexa már kilábalóban van belőle, apa meg erős, ő nem kapta el. :) Taknyosak nem vagyunk, csak köhögünk. Viszont ez elég ahhoz, hogy anya ne akarjon bölcsibe engedni, mert nem szeretné, ha másokat is megfertőznék. Remélem, hogy pár nap alatt meggyógyulok, mert ez az utolsó hetem a bölcsiben, utána már kezdem az ovit. Ha minden jól megy... :)
Anya nem tudja eldönteni, hogy várom-e, mert egyelőre nem túl sok érdeklődést mutatok a dolog iránt... Rebus a szomszédból már elkezdte és nagyon tetszik neki, bár még nem aludt ott. A bölcsibe meg jöttek új "kis" gyerekek, a nagyok lassan elszállingóznak, úgyhogy előbb-utóbb engem is izgatni fog az ovi-dolog, mert mindenki ott lesz lassan. :)

Én és a kutyusok

Van még egy dolog, amiről nem tudom, hogy meséltem-e már. Félek a kutyáktól. Vagyis féltem.
Amikor pici voltam, minden kutyához oda akartam menni, megsimogattam és játszottam volna vele. Aztán tavaly nyáron Piri mamával elmentünk itthon sétálni és az egyik kertből egy vad kutya kidugta a fejét és beleharapott a mama oldalába. Ez volt az a pont, ahonnan engem egy kutya sem érdekelt többé, sőt teljes pánikrohamot kaptam, ha kutya közelbe kerültem. Aztán két hete elmentünk Nyékládházára a barátainkhoz, akiknek három kutyájuk is van és természetesen szabadon jönnek-mennek a házban. Az első pár óra sokkoló volt, állandóan felvetettem magam és ordítottam, ha csak a közelembe jöttek. De a legkisebb, az olyan tündéri volt, hogy irtó hamar összebarátkoztunk és onnantól kezdve folyamatosan ölelgettem, játszottam vele, sőt a kutyán kívül más nem is igazán érdekelt. Az élmény meghatározó lett, azóta újra érdekelnek a kutyák, bár egyelőre csak azok, amik nem akarnak fellökni, nem túl nagyok és békésnek tűnnek. :) Azóta már keresztapáék új kiskutyusával is játszottam, úgyhogy talán elmúlt a nagy kutyafélelmem.
És itt van ő, Marci, aki mindent megváltoztatott :)))

Ágyikó 2.

Először is azzal kezdem a hosszú kihagyás után, hogy kedden megérkezett a csodaszép, új ágyikóm és azóta abban alszom. Imádom, mert nagyon szép, kényelmes és végre nem kell félnem, hogy magas és le fogok esni. Anya még ott aludt mellettem egy picit, amíg el nem aludtam, aztán valahogy kislisszolt... Tegnap viszont ott maradt mellettem a szobában, mert sajnos elkaptam valami hasmenős vírust és rohangálás volt egész éjjel. Na mindegy, az ágyat imádom és egy percig sem kérdeztem meg, hogy miért nem alszom velük a régi helyen, teljesen természetes volt, hogy ott alszom az első naptól. Ráadásul kaptam hozzá gyönyörű autós ágyneműt is, mert mindig ilyet szerettem volna! Íme képekben:

Ágyikó

Van egy nagyon szép ágyikóm, ami félemeletes, csúszdás, vártornyos és az aljában bunker van. Imádtam, amikor kiválasztottuk, nagyon tetszett és borzasztó boldog voltam, amikor az új lakásban megkaptam. A probléma pusztán annyi vele, hogy nem alszom benne. Irtó jó ott játszani, csúszdázni, meg elbújni, csak aludni ne kelljen benne. Sok mindennel próbálkoztak már anyáék, eddig nem sok sikerrel. Azt szoktam mondani nekik, hogy túl magas és ezért nem alszom ott.

Emiatt úgy döntött a család, hogy bár szép állapotban van és teljesen használatlan még - azaz nem szorulna cserére -, mégis kapok egy új ágyat. Tegnap délelőtt el is mentünk az "ágyboltba", hogy kiválasszuk az új szerzeményt. Nekem két kikötésem volt, ne legyen magas és legyen fiók az aljában. Anya meg nagy méretűt akart, hogy ne kelljen már cserélni és az oldalára valami védőt, hogy ne essek le -amit persze később le lehessen venni. Végül persze mindehhez egyedit kellett gyártatni, de egy ágyboltban mindent meg lehet oldani. :) A jövő héten megkapjuk az árajánlatot és állítólag két hét múlva meg is lesz az új ágy. Most mindannyian kíváncsian várjuk, de legfőképp anyáék, hogy vajon ebben fogok-e majd aludni... Reméljük a legjobbakat. :)

Búcsúbuli a bölcsiben

Pénteken délután Julcsi tartott nekünk - óvodába ballagóknak - egy búcsúbulit. Eljöhettek a szülők is, volt előadás nekik, ajándékozás, aztán hamburgerparti. :)
A teraszon bábszínház volt és közösen előadtunk a Kiskakas gyémánt félkrajcárját. A közösen persze kicsit túlzás, mert én megint kivontam magam a forgalomból és nem akartam szerepelni. Julcsi persze megoldotta a helyzetet. :)

Az előadás után Julcsi mindenkinek adott egy személyre szabott ajándékot, amit hosszú ideje készített mindenkinek emlékbe. Csodaszép könyvecske, ami a bölcsiben készült fényképeinkkel van tele, mindenkinek saját magára vonatkozó bejegyzésekkel és üzenetekkel, amivel útra enged minket. Persze volt sírás, Julcsi és az anyukák sírtak, mi meg nem igazán értettük, hogy mi a bajuk.

Anya egész nap csak azt mondogatta, hogy Julcsi nagyon fog hiányozni és szokatlan lesz ehhez képest az ovi, de mindenképpen ellátogatunk még hozzá sokszor és szeretnénk bölcsin kívül is találkozni majd velük.
Én még nem igazán értem, hogy másik oviba megyek, még három hétig maradok itt, úgyhogy van időm még megérteni. :)
Az ajándékok után jött evés-ivás, Tomi hamburgert sütött, ami istenire sikeredett. Mi meg rohangáltunk, bohóckodtunk, ugráltunk, motoroztunk, úgyhogy mindenki hulla fáradtan esett haza. Köszönjük Julcsi, szuper buli volt!!! :)

Családlátogatás

Kedden volt anya az első szülői értekezleten az új ovimban, vagyis az első ovimban. :)
Anyáék nagyon próbáltak emlékeztetni arra, hogy voltam már ott (amikor beiratkoztunk), de nem emlékszem persze semmire.
A szülői értekezlet maratonira sikeredett és aznap reggel derült ki - persze teljesen véletlenül, mert minket senki nem tájékoztatott semmiről -, hogy áttettek egy másik csoportba és Zalánnal mégiscsak egy csoportba fogunk járni. Én persze ettől nagyon boldog vagyok, bár Zalán kicsit később fogja kezdeni, mint én, de ez nem olyan nagy baj. A bölcsiből sokan jönnek ide az oviba, de csak hárman leszünk egy csoportban, a többiek máshová lettek besorolva sajnos.

A szülőin szóltak, hogy másnap már jönnének is családlátogatásra az óvónénik, Zsuzsa néni és Erika néni. Aztán tegnap el is jöttek hozzánk és elhozták az új jelemet, ami ugyanaz lesz, mint a bölcsiben volt, azaz kisautó! :))) A csibe csoport oszlopos tagja leszek. :) Zsuzsa néni és Erika néni is nagyon kedves volt, de csak kicsit beszélgettem velük, nem volt kedvem hozzá, inkább mesét néztem. Azért egy-két dolgot, rajzot, játékot és a szobámat megmutattam nekik. :)

Holnap meg a bölcsiben lesz egy búcsúbuli, amolyan ballagós hamburger parti és ott lesznek a szülők is, nagyon várom! Még nincs kedvem búcsúzni Julcsitól és már előre félünk, hogy nagyon fog hiányozni, de még egy hónapig kb. itt maradok és utána is meg fogjuk látogatni. :)

Balcsiiiiiii!!!

Szombaton leruccantunk anyával és apával hármasban (sajnos Alexa nem volt itthon) a Balcsira, Zamárdiba. Egész nap csak pancsoltunk és pihiztünk. Már nem nagyon emlékeztem a Balcsira, de most tetszett nagyon, mert nincsenek benne nagy hullámok, mint a tengerben, egyébként meg teljesen ugyanolyan. Amikor Ildi felhívta anyát telefonon, neki pl. elmeséltem, hogy épp a tengerparton napozunk. :)
Egyébként eléggé kommunikatív napom volt, mert a játszótéren is odamentem minden kisgyerekhez és azt mondtam nekik, hogy "Helló, én Nagy Levi vagyok és magyar vagyok. Téged hogy hívnak?" :)))
Délután Rebusék is odajöttek hozzánk, mert ők is épp lenn nyaraltak. Estig együtt voltunk, ettünk egy jót Maurónál, aztán jó későn hazaértünk. Szuper nap volt!

Esti torna Apával :)

Nyaraltam

Szombattól szerdáig lenn voltam mamáéknál a "tanyán". Először úgy volt, hogy hétfőig, vagy keddig maradok, de szuper jól éreztem magam, úgyhogy kicsit meghosszabbítottuk. Alexa meg elment Bucsuba nyaralni, úgyhogy anyáéknak volt pár szabad napja otthon gyerekek nélkül. :)
Mamáéknál jó volt nagyon, sokat segítettem a kertben a papának, elmentünk a játszótérre, sétáltunk sokat. Meglátogattuk Annus nénit és elmentünk a jászberényi állatkertbe is. Azt hiszem, szeptemberben még lemegyek egy kicsit hozzájuk, mielőtt kezdődik az ovi, mert utána már úgyis nehézkesebb lesz.

Most élvezzük a hosszú hétvégét itthon. Két napig nagytakarítás volt és segítettem én is sokat anyáéknak, nagyon élveztem. :) Azért jutott idő pancsizásra is, mert szép idő van.

Most elmegyünk meglátogatni Keresztanyáékat, holnap meg leruccanunk a Balcsira, ahol találkozni fogunk Rebusékkal! :)))

Rencsi szülinap

Ma elmentünk Öcsiékhez, Rencsi szülinapját megünnepelni. Nagyon szeretek hozzájuk menni, úgyhogy reggel fel is csillant a szemem, amikor megtudtam, hogy odamegyünk ma. :)
Jó buli volt megint, amibe belefért egy jó kis pancsolás is, bár anya szerint hideg volt az idő és a víz is, úgyhogy csak reméljük, hogy nem lesz megfázás a dologból. Én mindenesetre irtóra élveztem.

Hancúroztam, rohangáltam, kutyát etettem, mesét néztem, jókat ettünk, szóval jó kis buli volt. Még a tortából is ettem, ami nálam nagy dolog!

El is fáradtam rendesen, hazafelé elaludtam a kocsiban, úgyhogy ma éjfélig virrasztás lesz tutira! :)
Nem baj, mert jönnek át Mártiék vacsira a szomszédból, úgyhogy jó muri lesz este is.

Nyaralás

Megjöttünk a nyaralásból, ami sajnos véget ért hamar, de egy csomó szuper élménnyel lettünk gazdagabbak. Először is ez volt életem első repülőútja, amit már nagyon vártam. Az indulás úgy kezdődött, hogy elaludtunk és kómában ébredtem, majd megkérdeztem anyát, miért nincs még itt a repülő. Sehogyse értettem, hogy nekünk kell menni a reptérre és nem jön értünk... :)
Simán ment minden, élveztem az utat, aludtam is, pedig nem volt hosszú út.


A tenger szuper jó volt, imádtam az egészet. Meleg volt a víz, nagyon sokat pancsoltunk, egyedül az utolsó nap nem mentem vízbe, mert akkor olyan nagy hullámok voltak, hogy kicsit féltem tőle.


Az alvási ritmusom széthullott teljesen, napközben nem aludtam, vagy csak nagyon későn (öt után, fél hétkor!) aztán este jó sokáig fenn voltam, de ez pont jó volt így, mert akkor mentünk "bulizni" a sétáló utcába. Volt ott mindenféle szuper dolog, ugrálóvár, állatok, lovaglás, golfozás, kaja-pia, körhinták, minden estére volt valami új élmény.


Napközben nem nagyon ettem, de esténként jól bekajáltam mindig és találtunk kinn is rántott husit, amitől én végképp boldog voltam. A kedvenc kajám. :)
A szállodánk jó hely volt, volt ott is nagy medence, és kaptam külön kinyithatós ágyikót, amiben nagyon büszkén aludtam.
Jól éreztük magunkat nagyon, sajnos nagyon hamar eltelt, még maradtunk volna igazán...


Hétfőn anyával Heim Pál járat volt, mivel még a nyaralás előtt kijött rajtam valami bőrbetegség, amiről nem tudták megmondani, mi lehet. Dokinéni adott kenőcsöket és közölte, hogy az ekcémám jött ki. Kenőcsök nem használtak, így elmentünk a bőrgyógyászatra. Ott azt mondták, növényallergia - ez biztos, hogy allergia és ekcéma. Kérdezték, hogy milyen növényeket fogdosok. Kertes házi gyereknél könnyű az ilyen kérdés, bár én egyébként sosem nyúlok a növényekhez... Mindegy, már nem fog kiderülni, mi lehetett a baj, de legalább az új kenőcstől elkezdett szépen gyógyulgatni.

Sajnos anya nem tudott itthon maradni egész héten, mert visszahívták dolgozni, de azért tegnap még kiugrottunk keresztanyáékhoz pancsolni, most meg két napig Piri mamáék társaságát élvezem itthon! :)