Azt tudni kell, hogy imádom a nagybátyámat. És persze a párját is. És sajnos elég ritkán látom őket, sokkal kevesebbet, mint szeretném. Öcsivel olyan jókat lehet játszani, mindig viccelődik velem és imádom, ha ott vannak.
Vasárnap este gondoltam egyet este hétkor és közöltem anyával, hogy én át akarok menni Öcsiékhez. Hozzáteszem, nem épp a közelünkben laknak... :)
Anya mondta, hogy már késő van, blablabla, de ha akarom, felhívja nekem őket és beszélhetek velük. Így is lett. Aztán a többi már jött magától. Közöltem Öcsivel, hogy most öltözzön fel, üljön be az autójába és jöjjenek át. Nem kell sokat, elég egy kicsit, de induljon már és ne várjon. :) Nagyon vicces volt, ahogy kiosztottam az utasításokat, mint egy felnőtt, aki megtalálta a megoldást arra, hogyan tudjunk találkozni. Sajnos nem sikerült meggyőznöm őket, de megígérték, hogy a héten bepótoljuk a randit és mindenképp találkozunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése