csütörtök, május 28, 2009

Szobatisztán?!

Képzeljétek, azóta annyira bejött nekem ez a wc-be pisilés, hogy ha ébren vagyok, akkor csak wc-be vagyok hajlandó pisilni. Ha kinn vagyunk játszani, akkor be kell mennünk pisilni, és ma a városban is voltunk ügyintézni több helyen is, ott is szóltam, hogy menjünk wc-re. Pelenka csak dísznek van rajtam, meg alváshoz. Csodálkoztak itt a lakóparkban a pajtásaim anyukái, hogy szoktattak rá anyáék ilyen gyorsan a szobatisztaságra. Ők meg csak álltak bénán, hogy ők ugyan sehogy, mert én találtam ki az egészet és azóta is tartom magam hozzá. Úgy döntöttem, elég nagyfiú vagyok már ehhez! :)))

kedd, május 26, 2009

WC

Képzeljétek, ma először a wc-be pisiltem! :)
Ez óriási dolog nálunk, mert eddig a wc közelébe se lehetett vinni, ha anyáék felvetették, hogy próbáljuk meg, akkor kézzel-lábbal hadakoztam ellene és a bilit is max. arra használtam, hogy feltegyem a fejemre kalapnak és azzal bohóckodjak. Szóval, szobatisztaságra szoktatás nálunk nem igazán ment, úgy volt vele a család, hogy majd nyáron a kertes házban könnyebb lesz alsógatyóval megoldani. Erre ma szóltam apának, hogy pisilek a wc-be, mire apa csodálkozva futott velem a wc-hez. Én meg ráültem és mint aki mindig is ezt csinálta, belepisiltem. :) Pont itt volt a doktornénink is, úgyhogy mindenki óriási tapsvihar közepette ünnepelt engem! :)

Ma kaptam a második kullancs elleni oltásomat és legnagyobb örömünkre a doktornénink azt mondta, hogy hajlandó Kistarcsára is kijárni hozzánk, mert az nem távolság. Így nem kell új doktornénit keresnünk és ettől most rettenetesen boldogok vagyunk! Ráadásul - így két év után - kiderült, hogy a doktornéni az unokája miatt szintén nagy Thomas rajongó, vannak is neki saját vonatai, úgyhogy ma volt miről beszélgetnünk és nem kellett sírnom, hogy el mert jönni hozzánk. :) Ezek az élet apró örömei...

hétfő, május 25, 2009

Kuka, a Fülesbagoly

Megcsípett valami (szúnyog, pók, ki tudja mi?!) a jobb fülemen és akkorára bedagadt a fülem, hogy kétszer olyan vastag lett, mint a másik, és eláll, mint Kukának a Hófehérkéből. Ha nem lenne szomorú a dolog, akkor vicces is lehetne, mert mulatságos, ahogy a fél fülem eláll, de mégsem vicces, mert elég csúnyán néz ki, hátulról még kicsit ijesztő is. Sajnos nem lehet vele semmit csinálni, meg kell várni, amíg elmúlik... Addig meg csak Kukának és Fülesbagolynak szólítanak itthon. :)

vasárnap, május 24, 2009

Távol otthonról

Tegnap este volt az első alkalom, hogy nem aludtam itthon! Anyáék elmentek Mo és Fe szülinapi bulijára, én meg átmentem mamáékhoz és náluk aludtam. Azért volt egy kis izgalom, hogy vajon hogy fog menni a dolog, de rendben volt minden. Este kicsit keresgéltem anyát ugyan, de nem volt vészes a dolog. Papa kiköltözött a nappaliba, átrendezték nekem a hálószobát, hogy az ágy fal mellett legyen és le ne essek. :) Mamával aludtam, szegényt kicsit megrugdostam, mert ugyebár úgy alszom, mint egy búgócsiga, összevissza pörgök az ágyban egész éjjel. Szóval a kaland jól sikerült, problémamentesen lezajlott. Anya azt mondta, neki nagyon fura volt, hogy nem alszom otthon... :)

Vasúttörténeti park


Ma elmentünk megnézni a Vasúttörténeti parkot, ahová már jó régóta készültünk. Európa legnagyobb interaktív vasútparkja van nálunk és szuper jó volt, nekem nagyon tetszett. Volt egy csomó vonat, igazi pöfékelős gőzmozdony, expressz vonat, dízel vonat, mindenféle kocsik, kisvasút, szóval minden, ami vonat.

Az volt a vicces, hogy valószínűleg a "vonatőrült" gyerekeket viszik ide leginkább, akik mind kívülről ismerik a Thomas című mesét és annak minden szereplőjét. Bármerre mentünk, csak azt lehetett hallani a gyerekektől, hogy "Ott van Thomas, az a Gordon, itt jön Percy" stb. :)

Van játszótér is, lehetett kicsit hancúrozni is. Igazából Bendegúzzal és Napsugárral mentünk együtt, de általában mindenki más irányban volt megtalálható, az összes gyerek szanaszét rohangált, így csak nagy ritkán voltunk egy kupacban.

Felültünk a 92 éves gőzmozdonyra is, ahol használhattam a sípot és megmutatták, hogyan rakják bele a szenet, hogy pöfékelni tudjon. :) A vonatozás végén ezt az oklevelet kaptam!

Azt hiszem, ezt a vasútlátogatást meg kell majd még ismételnünk!!!
_______________________________________________________

U.i.: Keresztapa gratulálunk a tegnapi fénylő nyakdíszedhez!!! :)))

hétfő, május 18, 2009

Nyalóka

Az első nyalókám :) Nem is olyan igazi, mert inkább szivacsos cukor, mint nyalóka, de úgy néz ki. Irén mama hozta nekem Debrecenből! Kicsit megnyalogattam, de különösebben nem hatott meg a dolog. (Anya legnagyobb örömére....)


Tegnap majdnem kiböktem anya szemét, mire ő mondta, hogy ez nem volt szép és nagyon fájt neki. Erre én: "Nem baj, anya, majd elmúlik!" :)

vasárnap, május 17, 2009

Sanya, Kitti és mások

Tegnap voltunk Alexa keresztszüleinél, mert Sanyának szülinapja volt. Rengetegen voltunk és én nagyon elememben voltam, pörögtem, mint a búgócsiga. Kitti volt a favorit, aki nem is tudom pontosan, kicsodám nekem, valami unokatesó féle, bár igazából anya unokatestvére. :) Na mindegy, szóval nevezzük uncsitesónak. Máskor nem foglalkoztam még ennyit vele, amikor találkoztunk, de tegnap csak vele akartam játszani, kimenni, felmenni, enni, autózni, buborékot fújni, focizni, rohangálni, szóval mindent. :) Estére jól elfáradtam, bár valószínűleg Kitti is, de szuper nap volt! :)

kedd, május 12, 2009

Éjszaka

Ma eseménydús éjszakánk volt. Valamikor 3/4 kettő körül felébredtem, először csak vergődtem, nyűglődtem, ki-be takaróztam, aztán nyöszörögtem, majd sírásba kezdtem. Anyáék mindent megpróbáltak, nyugtatás, itatás, tisztába tevés, stb., egyre jobban ordítottam. Kb. egy órán keresztül így ment, aztán kimentünk apával a nappaliba és kb. fél négyig építőkockáztunk és játszottunk a vonatokkal. Utána nagy nehezen visszamentünk aludni és reggel meg fel kellett, hogy keltsenek, mert Maja néni, a fodrászunk fél tízre várt minket. :)
Megszépültünk, aztán elmentünk plazazni kicsikét, amit rettenetesen élveztem, mint mindig... :)

péntek, május 08, 2009

Mondatok :)

1. Összetett mondat két évesen anyának: "Soha többet nem akarok menni a doktornénihez!"
Még kimondani is sok.... :)

2. Kedden este meccsnézés közben az egyik játékos a földön fekszik. Odakaptam a számhoz két tenyérrel, mint aki megijed és így szóltam: "Ahhhh, na neeee, megütötte a buksiját!" :)))

Segítek

Mostanában megint rámtört, hogy állandóan segítek anyának. Néha előveszem a partvist és söprök, vagy a felmosómmal felmosom az erkélyt. Ha kallódni látok egy tányért, akkor elviszem a mosogatóhoz. Múltkor például elvettem anya kezéből az üres poharat és azt is letettem az asztalra. Szöszöket, szemetet azonnal viszem a kukába. Szeretem a rendet továbbra is, csak azt nem szeretem, ha a játékaim össze vannak pakolva. :)

Tegnap voltunk doktornéninél kontrollon és azt mondta, nagyon szépen gyógyulok, még kicsit szenvedünk a pisiléssel, de már nem vészes. Kemény hét volt, de túl vagyunk rajta szerencsésen. :)

kedd, május 05, 2009

Túl vagyunk a nehezén

Hétfőn elmentünk Edit nénihez kukac ellenőrzésre és ott helyben meg is oldotta a "problémámat". Nem volt a legkellemesebb élmény, de kb. 1 perc volt az egész, nem tartott sokáig. A helyrerázódás kb. 2-3 nap lesz, utána Edit néni szerint elfelejthetjük egy életre. Azért jó lenne már 2-3 nappal előrébb lenni, mert nem vagyok túl együttműködő anyáékkal. :)

Ma itt volt nálunk anya barátnője, Erika és kaptam tőle egy betonkeverő gépet! Az volt ám a nagy szám! Azóta csak keveredik a beton egész nap, lassan már egy egész utcára valót kutyultam. :)

Ja, és elkezdtük árulni a kiságyamat, mivel egyáltalán nem használom... Ma eljött egy dilis néni egészen Heves megyéből, látatlanban mindent lealkudott, aztán fél óráig álltak felette, ezután bepakolták az autójukba, kifizették, majd kipakolták és visszaadtuk a pénzt. Ez nem volt a legsikeresebb útjuk, de anya már nem is bánta, mert azt mondta, inkább megtartja, mint ilyen fura emberek használják. :) Pedig tényleg nagyon szép ágyikó és szinte alig használtam.

szombat, május 02, 2009

Majális

Tegnap volt a munka ünnepe, így sokakhoz hasonlóan, mi is kilátogattunk egy nagy majálisra. Már délelőtt kezdődött a program, elmentem sétálni, aztán ott a parkban délben jött volna az Alma együttes és végre láthattam volna őket élőben is. Sajnos valamiért programváltozás lett, így a koncert elmaradt. Sebaj, úgyis úgy el voltam fáradva, hogy hazafelé már javában aludtam, így viszont időben fel is keltem, mikorra jöttek a TÖBBIEK, azaz Monki, Feri Bencével és Kájli Lacival. Meg persze mi négyen és már mentünk is arra a majálisra, ahol Irén mamáék is ott voltak dolgozni. Rengeteg ember volt, hatalmas hangzavar, zene-bona, néha alig hallottuk egymás hangját. Felültem néhány körhintára, némelyiket élveztem, némelyiket nem annyira.

A dodgem nem tetszett, itt mindenki állandóan karamolozni akartés ezt nehezen viseltem. Viszont a kis dzsip, ami körbe-körbe forgott, meg a rally autók nagyon tetszettek. :)

Utána még volt rohangálás, kaptam Thomasos lufit, úgyhogy megvolt minden öröm. Estére jól elfáradtam, mire hazaértünk. Kicsit még itt voltak a többiek is velünk, túl korán nem feküdtem le, mert jól éreztem magam velük, de azért reggel jó sokáig aludtam. :)