Folyamatos betegeskedések közben elkezdtük az ovit. Az első tapasztalatok nem voltak túl biztatóak, mert nem igazán éreztem jól magam. Nem tetszett a hely, nem játszottak velem a gyerekek és az egyik óvónéni egyáltalán nem szimpatikus.Egy kicsit azóta normalizálódott a helyzet, már volt olyan nap, hogy nem sírtam. :) Anyának ez azért nagyon fura, mert a bölcsiben alig volt beszoktatás, rögtön imádtam az egészet, idegen gyerekekkel is azonnal barátkozom, most meg valahogy nem ment a dolog túl könnyen. Anya persze reméli, hogy kicsit jobb lesz és végül megszokom majd, de egyelőre még minden nagyon fura. Nagyon kevés velem korú gyerek van, mert itt csak vegyes csoportok vannak, de sajnos nem volt más választási lehetőség. Zalán barátom csak novemberben kezd, addig még ki kell tartanom és reméljük, szerzek addigra új barátokat is az új csoportomból. Csibe csoportba járok és ugyanaz lett a jelem, mint a bölcsiben volt, a kisautó.
Azért a bölcsi nagyon hiányzik... Volt olyan nap, hogy az ovi előtt virágot szedtem, aztán megkértem anyát, hogy menjünk be Julcsihoz, mert neki szedtem. Hazafelé megálltunk, odaadtam a virágot Julcsinak, játszottam a gyerekekkel, megebédeltem velük, aztán mentünk haza. A héten még egyszer voltam a bölcsiben, mert Julcsi szólt, hogy menjünk át délután, mert ott lesznek a barátaim és legalább tudnánk játszani egy jót. Hát az is szuper élmény volt, jó volt velük lenni újra együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése