kedd, szeptember 22, 2009

Komárno

A hétvégén Szlovákiában voltunk a barátainknál, akik pár hete jártak nálunk. Velük mindig új élményekkel gazdagodunk és ez most sem volt másképp. :)
Először is szombaton elmentünk egy messzi kirándulásra, megnéztünk egy igazi tigrisfarmot. Ezen a helyen olyan tigrisek élnek, akik már ide születtek, sosem éltek szabadon és nagyon szeretik őket. Nincs belépő, csak adományozni lehet és bármennyit fizetsz, kapsz egy plüss oroszlánt vagy tigrist, vagy párnát ajándékba, illetve egy dvd filmet a tigrisekről. A tigriseket az adományokból etetik, itatják. Van két kis oroszlán is és az egyik szabadon járkál a turisták között, meg is lehet simogatni. Sajnos kicsi gyerekeknek nem engedik, de anya és Alexa kipróbálták és azt mondják, isteni élmény volt. :)


Hazafelé elmentünk a bősi vízerőművet megnézni, ez is igazi látványosság. Nagyon izgi, ahogy működik az egész, az egyik oldalon kb. 30 méterrel magasabb a vízszint, mint a másik oldalon és amikor becsorog a hajó a dokkba, leengedik a vizet, hogy a másik oldalon ki tudjon menni. Szuper élmény volt!

Vasárnap elmentünk a western lovardába, ahol Alexa lovagolt, én meg etettem a kecskéket, rohangáltam le és fel, jól elfáradtunk mindannyian.


Ma újra kezdődött a bölcsi, ami a múlt héten (le kéne kopognom) már szuperül ment. Nem volt sírás egyszer sem, jól éreztem magam egész nap, ettem, mint a többiek és aludtam rendesen. Szeretek oda járni és amióta csak fiúk vagyunk, jobb lett a hangulat is. Rengeteget festünk, rajzolunk és kézműveskedünk és mindig nagy büszkeséggel mutogatom anyának, amikor hazajön, hogy miket csináltam aznap. Az a jó, hogy van kedvem ott lenni és ettől a család is nyugodtabb, hogy jó helyen vagyok. Tegnap történt egy kis incidens is, mert van egy új kisfiú, aki csak 18 hónapos, de nagyon rossz és összevissza harap mindenkit. Engem tegnap a hátamon és a kezemen is megharapott. Anya azt mondta, mondjam meg neki, hogy butaság ilyet csinálni és hogy anya nem fogja hagyni. Asszem, meg is fogom mondani neki, mert már anyának is mondtam, hogy ez tényleg butaság. :) Egyébként meg nem sírtam és nem árulkodtam óvónéninek, csak amikor megkérdezte, hogy mi az a kezemen, akkor mondtam el, hogy mi történt.

Nincsenek megjegyzések: