Nem igazán félek a vihartól, de nem szeretem. Amikor jött ez az őrült idő és hirtelen leszakadt az ég, akkor elkezdtem kiabálni anyának, hogy "Meghalnak a rózsáink!" Ezt valószínűleg tőle szedhettem valahogy, de nagyon vicces volt, ahogy ilyet kiabálok, csak mert láttam, hogy a szél nem volt túl kedves a rózsafákhoz. :) Aztán kiálltam a terasz ajtóba és hangosan ordítoztam kifelé, hogy "Állítsák már le!" Ezt elmondtam jó párszor, de nem hallgattak rám. :( Aztán bánatosan megkérdeztem anyát, hogy "Miért nem állítják már le?" És persze nem értettem, hogy miért mosolyognak annyira ezen... :)))
Ja, az eső utáni gumicsizmában tocsogást a vízben viszont imádom!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése