Így hív a családom. :-) Azt mondják, engem le lehetne tenni reggel egy plazaban és estig ellennék, annyira jól érzem magam ilyen helyeken. Tegnap megnéztük a szép, újonnan nyílt bevásárló központot, vettünk egy-két karácsonyi ajándékot, és eltöltöttünk ott egy csomó időt. Én a szokásomhoz híven élveztem az egészet nagyon, mindenkivel kommunikáltam, mindenkinek adtam egy mosolyt, és oda volt tőlem az egész plaza. Hát kell ennél több? :)
Még az se lohasztotta le a kedvem, hogy néhány helyen sokat kellett várnunk. Az egyik üzletben anya kártyával akart fizetni, majd a fizetés után észrevette a pénztáros néni, hogy kifogyott a papír a gépből. Megpróbálta kicserélni, feszegette, csapkodta, nem sikerült. Hívott segítséget, egy másik nénit, aki végigcsinálta ugyanezt, de neki sem sikerült. Ezek után kitalálták, hogy kicserélik a másik kassza gépével a kártya lehúzót. Egyesével dugdosták össze a zsinórokat, végre megvolt, de ez sem hozott megoldást, viszont lefagyasztotta az összes gépet. Csak megjegyzem, mögöttünk már kilóméteres sor, lázongó emberek.... Nagy nehezen hívtak telefonon külsős segítséget, egy harmadik nénit, aki visszakötögette az eredeti állapotba a gépeket, majd egyszerűen szólt, hogy az előző papírtekercs maradványát előbb talán ki kellett volna szedni a gépből, mert addig az új nem fér be és hiába is próbálják lecsukni a fedelét, nem fog menni. Ennyit a három néni technikai érzékéről...
Ja, Alexának vettünk egy gyönyörű szép hajpántot, amit el is hagytunk sikeresen. Szóval röviden ennyi, de azért a többi cuccot nem hagytuk el és hazahoztuk! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése