Ma voltunk a kórházban kötözésen, és azt mondták, nagyon szépek a sebeim. Csak egy van leragasztva, a többi már szépen hegesedik, úgyhogy jól alakulnak a dolgok.
Utálom, ha oda megyünk egyébként, ott mindig visítok - és nem azért, mert bármi fájna, mert már akkor sírok, amikor hozzám se érnek -. Egyszerűen csak nem szeretem őket, hiába kedvesek, meg minden. Az viszont nagyon tetszik, hogy rengeteg gyerek van ott és mindenki összevissza szaladgál, annyi nézni való van, hogy folyamatos figyelésben vagyok ilyenkor. :-)
Az egyik asszisztens néni ki akarta adni a számlát anyának és szidta a számítógépet, hogy nem fogadja el az adataimat és nem érti, mi a fene baja van. 10 percig bénázott, aztán kért segítséget, mire a másik néni segített neki, hogy az a baj, hogy az 1-3 éves gyerekek kódját üti be, nem az 1 év alattiakét. Szegénykém meg csodálkozott, hogy ha áprilisban születtem, akkor hogyhogy nem töltöttem be az 1 évet, amikor ő kiszámolta. Hát valószínűleg ezért lett asszisztens és nem matematikus a néni... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése