Tegnap végre annyi hó esett, hogy este kimehettünk élvezni is egy kicsit a havat!
Először is ordítottam, mert nem akartam magam becsomagoltatni az overálba, aztán kesztyű, kabát, stb. Olyan voltam, mint egy Michelin baba, alig tudtam megmozdulni és ezt nagyon nehezen viseltem.
Persze ez mind elszállt azonnal, amikor kimentünk és megláttam azt a rengeteg havat. Képzeljétek, minden tiszta fehér volt, bokáig ért a hó és közben meg folyamatosan esett. Kivittük a szánkót, úgyhogy életemben először sikerült szánkóznom is és rettenetesen élveztem. Ez tényleg jó muri, nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Aztán építettünk hóembert, na jó többet is, meg folyamatosan hógolyóztunk a szomszédokkal. A végére jó kis több órás esti hóparty keveredett ki az egészből. A felnőttek is úgy futkostak, mint a gyerekek, mindenki csupa víz - illetve hó - volt, fél nyolcig hancúroztunk, mert aztán kinyúltam teljesen. Nem gondoltam, hogy ez ennyire fárasztó is tud lenni. :)
2 megjegyzés:
Hát szija Levi!
Jó olvasni a blogod:)
Tök élvezem a sztorikat,belevaló kiscsávó vagy hallod-e!Abban a cowboy kalapban (bili:)) meg egy igazi vadnyugati hős!!:)
Nálunk sajna nem esik a hó..még a nyomát se látjuk, pedig én már szívesen húznám az overálom, meg a korimat!
Remélem,hamarosan találkozunk!
Élvezd a telet és boldogítsd a családot!:)
Na puszillak!
Én is remélem, hogy minél előbb eljutsz Pestre és meglátogatsz minket!
Puszi: Levi
Megjegyzés küldése