Szoktatás

Mostanság kicsit elmaradtam az írással, de ennek csak annyi az oka, hogy éppen bölcsibe szoktatás van nálunk, emiatt elég keveset vagyunk itthon. Múlt héten minden nap mentem, és a héten is péntek kivételével minden nap ott leszek.
Az első tapasztalatok alapján minden szupernek tűnik. :) Nagyon jól érzem ott magam, szívesen megyek és ott is maradok, sőt várom, hogy menjünk megint. Az egyetlen gond csak az, hogy nehezen viselem a szabályokat - én vagyok a kis KOS - és ott meg újakat akarnak állandóan rám tuszkolni és ezt nem szeretem. :) Majd mindjárt el is mesélem, mire gondolok.

Az első nap anya is ott maradt velem, de igazából nem lett volna rá szükség már akkor sem. Másnap már reggel elengedtem, nem is kértem, hogy maradjon, inkább küldtem, hogy menjen. Ekkor nem volt semmi gond, ebéd után hazajöttünk. Szerdán volt az első kellemetlen élmény, amikor én Eperkét szerettem volna nézni és vérig sértődtem, hogy ez nem volt lehetséges. Julcsi óvónéni hívta anyát, hogy vígasztalhatatlan vagyok, de amikor anya megjött, kiderült, hogy nincs is nagy baj, csak egy kis sértődés, ami után persze már nem akartam hazamenni. :)
A csütörtök eseménytelenül telt, pénteken viszont megpróbálkoztunk az első ott alvással. Hát ez nem volt egyszerű, mert itt mindenki ebéd után lefekszik egymás mellé, mese olvasás, éneklés, aztán alvás. Én meg nem ehhez vagyok szokva, így ki is vertem a balhét, hogy márpedig én nem alszom. Julcsi küzdött, de ő győzött, végül sírva ugyan, de elaludtam. Anya kiborulva jött ébredésre, hogy szegény pici fia, hogy szenvedhetett, majd amikor megjött, és hintáztunk kicsit, közöltem vele, hogy menjen el vásárolni, én még ott maradok. :))) Anya elment, visszajött, ekkor megint közöltem, hogy én nem megyek haza, ott maradok, de sajnos akkor már nem lehetett.
Ma megint ott alvás volt, ma azért pityeregtem, mert nem akartam ebédelni, aztán leültem addig a kanapéra és amíg a többiek ettek, én szépen elaludtam. Úgyhogy a nagy sírás ma elmaradt, csak kis pityergés volt. Azt mondták az okosok, hogy kb. egy hétig szokott ez tartani, aztán úgyis megszokom, mi ott a rend. Persze ébredés után már megint nem akartam hazajönni. :)

Szóval, a szabályok ellenére szuperül érzem magam, és szeretek járni, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, jó helyen vagyok. :) Vannak foglalkozások is, sokat rajzolunk, gyurmázunk, színezünk, valamelyik nap papírsárkányt csináltunk, csütörtökön volt zenebölcsi is, akkor meg egész nap táncoltunk, nagyon szuper volt. Van már igazi jelem is, a kisautó! :)