Tegnap, mint mondtam, elmentünk megnéztük a Manodát. :) Ez igazából valami bölcsi féle dolog, de nem bölcsi és nem is családi napközi, hanem sima gyermek felügyelet (5 fő alatt lehet így is). A gyermekfelügyelő egy nagyon kedves fiatal néni, aki egyébként óvónő képesítéssel rendelkezik (anyukája meg óvodavezető), szóval van némi fogalma a gyerekekről. Otthon van a két gyerekével és melléjük vállal még picurkákat (2-4 éveseket), akikre vigyáz a saját házában. Lehet egy órára, egy napra, egy hétre, egy hónapra, bárhogyan, ahogy a szülőnek tetszik. A ház úgy néz ki, mint egy mini vidámpark, annyi játék van, amit még sose láttam egy helyen, pedig nekem sincs kevés. :) Napközben főként kerti játék, és persze vannak állandó foglalkozások - ez a gyurmázás, tornázás, éneklés, mondókázás, építőkockázás, - és ehhez jön minden nap valami egyéb kézműves foglalkozás, amolyan fejlesztő jelleggel. Ha egész nap marad valaki, kap háromszor enni, meg napközben lehet gyümölcsöket rágcsálni.
Szóval tegnap ellátogattunk ide, és nekem nagyon bejött a hely! Mondtam anyáéknak, hogy menjenek el vásárolni, én ott maradok Julcsinál. Először meglepődtek, aztán végül mondták, hogy jó, akkor egy fél órát, órát maradhatok, aztán visszajönnek értem, így elsőre ennyi bőven elég lesz. Julcsi megkérdezett mindent, mit kell tudnia rólam, anya meg mondta, hogy semmi extra tudnivaló nincs, az evéssel vannak gondjaim, mert eszem ugyan eleget, de azt összevissza, ne csodálkozzon, ha pl. nem ebédelek. Szóval anyáék elmentek, én meg maradtam játszani. Kb. fél óra múlva Julcsi hívta anyát, hogy elújságolja, két nagy tányér ebédet benyomtam, én, az a Levi, aki egyébként nem eszik rendesen. :) Utána visszajöttek értem, majd közöltem velük, hogy nyugodtan menjenek el, én még mindig maradok inkább ott. Sajnos nem lehetett, mert menni kellett, de úgy tűnik a bölcsibe szoktatás nem lesz túl nehézkes dolog, a vártnál kicsit könnyebben ment az első randi. :)
Anya azért kicsit kivan lelkileg, hogy mi lesz vele nélkülem és velem nélküle, mert azért reggel nyolctól ötig dolgozni, az azt jelenti, hogy nagyon keveset fogunk csak találkozni. Én jó helyen leszek, és remélem, anya is, aztán valahogy csak túlleszünk ezen is. :))) Mindenesetre én azóta is mondogatom nekik, hogy van kedvem menni a bölcsibe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése