Mostanság nem erősségem az alvás, mármint úgy értve, hogy iszonyú nehezen alszom el. Esténként éjfél körül megébredek, általában meg akarok fordulni az ágyban, nem férek el, és ettől ideges leszek és sírva ébredek. Egyébként napközben nagyokat alszom, nincs vele semmi gond, de mire eljutunk odáig, hogy elaludjak, addigra mindenki a haját tépi. Sajnos nincs annyi időm, hogy aludjak, mert rengeteg dolgom van, és ezt senki nem akarja megérteni. Küzdök ellenük és az alvás ellen, az ágyamban egyedül egyáltalán nem alszom el, maximum ha sétál velem valaki és altat, de akkor is jó sokára és nagyon nehezen. Apának és anyának is szétment a dereka... Nem értem, mi az összefüggés. Na, szóval pár hete így mennek a dolgok, majd meglátom, változtassak-e ezen. :)A másik, hogy nagyon megtanultam sírni. Írtó keservesen vagyok képes művelni ezt a dolgot. Tegnap például mamánál voltam, ahol felálltam az egyik puffnál, majd hanyatt estem a parkettára. Jó nagyot koppantam, mindenki halálra rémült, én meg torkom szakadtából ordítottam, csak azzal lehetett megvígasztalni, hogy verhettem kicsit a mama klaviatúráját és megehettem anya telefonját. :)
2 megjegyzés:
Levikém, az én kisfiam így harcolta ki, hogy a kiságya az egyik oldali rács nélkül az ágyunk mellé kerüljön:-) Szólj anyáéknak, hátha:-)) A derekuknak mindenképp jót fog tenni:-)
Egyébként óriásit nőttél már!:-)
sok puszi
Csiki
A kiságyam most is anyáéké mellett van, de a napközbeni altatás a gond, éjszaka alszom. :)
Puszi!!!
Megjegyzés küldése