Kilenc hónapos lettem szombaton, aminek a megünneplését egybekötöttünk Alexa szülinapi bulijával. Még én is kaptam tortát egy-két falatot, de nem mondhatnám, hogy ízlett, valahogy a csokis dolgok nem jönnek be nekem...Szóval, mit is tudok ennyi idősen? Hát, mint tudjátok, már ülök, fel tudok állni, legszívesebben mindig állnék és sétáltatnám magamat valakivel, persze nem mindig találok rá "vevőt". :) Már tudok sírni is, amit eddig nem produkáltam, és gyönyörűen megtanultam hisztizni is és kifejezni az akaratomat. Sokat kommunikálok különböző módon, de mutogatással meg tudom mutatni, mit szeretnék. Már nyújtom a karjaimat, ha azt akarom, hogy vegyenek fel, és egyre öntudatosabb vagyok. Határozott elképzeléseim vannak dolgokról, ha valamit nagyon akarok és ezt ki is fejezem :-). Ha megijedek, odabújok anyához, szóval egyre több olyan dolgot csinálok, amit eddig még nem tudtam. Ha a csip-csip csókát már szavakban - akár éneklés nélkül is - meghallom, azonnal csinálom a játékot a kezemmel. Még mindig imádom, ha énekelnek nekem, még akkor is, ha értelmetlen dolgokat önt anya dalba. :-) Egész nap mászkálok keresztbe-kasul, elkezdtem pakolni mindent, kinyitogatni a szekrényeket, kihúzni a fiókokat, szóval már mondtam anyáéknak, hogy reszkessenek, mert a neheze most jön!!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése