Elérkeztem abba a stádiumba, hogy most már nincs olyan dolog lassan a lakásban, amit ne tudnék, kinyitni, becsukni, kipakolni, és ezt teszem is egész nap, mert egy pillanatra sem állok meg. Azért néha játszom magamban is, el tudok bíbelődni a játékok között egyedül is egész sokáig, de azért jobb szeretem a társaságot. Most már nem mosolygok rögtön mindenkire, mint eddig, először odabújok anyához, figyelek, aztán lassan vigyorgok és felengedek. De még mindig nagyon barátkozós vagyok.
Most már kifejezettem igénylem, hogy megvígasztaljanak, ha valami bajom van. Eddig csak csinálták, most már kérem is. Tudok dacos lenni és akaratos, mint egy igazi KOS. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése