Kemény volt...

Kemény éjszakánk volt ma nagyon. Este lefeküdtem kilenc körül, aztán felébredtem fél tizenkettőkor arra, hogy el van dugulva az orrom. Ettől elkezdtem szenvedni az ágyban, összevissza vergődtem, bevertem a fejem párszor, aminek persze az lett a következménye, hogy teljesen felébredtem és kiszállt minden álom a szememből. Anya és Apa is kénytelenek voltak felkelni, én meg elkezdtem játszani, nyűglődni, játszani, nyűglődni, és így tovább... Anyáék már odatettek az ő ágyukra, hogy addig legalább ők fekszenek, amíg én őrültködök, dehát nem hagytam őket. Az a vicces, hogy mindig azt mondják, ne fektessék oda a kicsiket a szülői ágyba, nehogy megszokja, hogy ott akar aludni. Hát nekem abban a nagy ágyban eszem ágában sincs aludni, viszont a legjobb "játszótér" az egész lakásban. Szóval, ha odakerülük, akkor felpezsdül az élet rendesen, és így volt ez ma éjjel is. Egy órácskát eljátszogattam ott is, aztán kicsit kajáltam is közben, majd kettőkor hosszas nehézségek árán sikerült elaludnom. Hát nem mondom, hogy a szüleim nem fáradtak, dehát ma így alakult... :)