Autóban

A helyzet úgy néz ki, hogy alighogy beteszem a fenekemet az autóba, átlagosan 1-10 percen belül elkezdek hangosan szenvedni. Először csak nyekergéssel tudatom, hogy utálom az egészet, aztán képes vagyok felhergelni magam annyira, hogy könnyekkel sírok. Ez azért nagy dolog, mert én gyakorlatilag soha semmiért nem sírok... A Balatontól például hazáig ordítottam...
Anyáék először azt gondolták, hogy kényelmetlen a gyerekülés és nem szeretek háttal utazni (a bébi hordozót csak így lehet bekötni). Aztán megörököltem a szomszéd kislánytól egy tuti új gyerekülést, amit menetiránnyal azonosan lehet bekötni, tök nagy hely van benne, széles és nem nyomorog benne az ember fia. Mindenki reménykedve várta, hogy hátha majd ebben nem sírok, persze nem így lett. Igazából nem tudom, mi a baj az autóval, mikor majdnem minden gyerek az autóban alszik és imádja, nekem valahogy nem jön be. Most azzal a taktikával próbálkozik a család, hogy először elaltatnak, alva beletesznek, aztán indulás! Egy darabig ez is egyfajta megoldás. :)