Ezer köszönet mindenkinek az aggódásért, de a nehezén túl vagyok, mindenki visszakapta az ő igazi Levikéjét (az a másik sírós, nem alvós, nyűgös szerintük nem én voltam!).
A helyzet egész jó, már nem fáj a hasam, alszom napközben is rendesen és újra rengeteget eszek! Annyira, hogy azért éjjel négykor felkeltem megenni egy üveg tejcsit, aztán aludtam is vissza. Anya persze reméli, hogy nem akarok rászokni az éjszakai evésre, azzal biztatja magát, hogy csak a lemaradásomat akarom behozni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése