Mostanában kicsit anyafüggővé váltam. Eddig nem volt ez annyira jellemző, mert inkább megosztottam anya és apa szerepét. Apa, akivel a legjobb a játék, övé a fürdés is. Anya, a biztos bázis, aki enni ad, tisztába tesz, babusgat és megvigasztal. (Emlékeztek, a "Nicsak, ki beszél?" c. filmben az "anyarobot" részre? Nagyon vicces volt! - a szerk.)Szóval a többi dolog körülöttem inkább közös, anyáé és apáé is egyaránt. Apa egyébként mindent ugyanúgy csinál, mint anya, nincs olyan, amit ő ne csinálna velem, de mostanában ezeket inkább kisajátítottam anyának. Régebben inkább akkor voltam kicsit jobban anyás, amikor apa többet dolgozott és kevesebbet volt itthon. Ez most nem jellemző, viszonylag sokat tud velem lenni, de mégis mostanában állandóan anya fenekében vagyok, mindig őt akarom. Szokták mondani, hogy ilyen korban a legjellemzőbb ez a "tünet", úgyhogy még bármi lehet belőle. Lehet, hogy ez is csak egy rövid fázis. Majd meglátjuk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése