Tegnap itt voltak vendégségben nálunk Julcsiék, és reggeltől már annyira vártam, hogy jöjjenek, hogy teljes lázban telt a napom. Nem voltam hajlandó aludni sem délután, mert "mindjárt jön Jázmin". Ennek az lett a vége, hogy mire tényleg ideértek, én már nyűgös voltam, hisztis, nem volt túl jó kedvem és nem voltam igazán barátságos sem a többiekkel. :( Nem örültem, ha játszottak a játékaimmal, vagy mást akartak játszani, amit én, vagy előbb másztak fel a csúszdára, mint én. Szóval nem tudtak olyat csinálni, amivel elégedett lettem volna. Aztán fél nyolckor elájultam és reggelig aludtam, mint a kisangyal. Reggel persze már mondtam anyának, hogy buta voltam tegnap, mert meghúztam Jázmin ruháját és nem adtam oda a vonatomat Zsombinak. De legalább tudom és beismertem! :)Julcsi mondta anyának, hogy szép barkafát vettek és anya már régóta vágyott egyre, ezért Tomival (Julcsi férje, Jázmin apukája) elmentek a busszal, hogy hozzanak haza egyet nekünk is. Gyönyörű, két méter magas. Ma gyönyörű napsütés volt délelőtt, így neki is fogtunk, hogy elültessük az új szerzeményt. Aztán ebéd után már szakadt a hó. Nem tudjuk, hogy most akkor tavasz van, vagy tél?! Már nem lehet követni. :) Reméljük, az új kerti jövevényünk túléli a hideget és hamarosan zöldbe borul, ha végre tényleg itt lesz a tavasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése