Megújulva :)

Kicsit megújítottam a blogot, majd mondjátok meg, hogy tetszik-e így! :)

Szóval, megint elmaradtam az írással jó sokáig, valahogy észre sem vettem, hogy így megy az idő (vagy csak Anya dolgozik túl sokat ;-)).
Pedig történések voltak jócskán mostanában is, meg amióta nem írtam. Először is itthon voltam a betegség miatt egy hétig, múlt héten mentem újra bölcsibe. Már hiányoztak nagyon a gyerekek!


A szuper jó hír az az volt, hogy végre hazajöttek Keresztanyáék is a messzi Montenegróból és most már itthon is maradnak! :) Voltunk náluk múlt héten és sokat játszottam a csajokkal, akik már nagyon hiányoztak. Pancsoltunk sokat, őrültködtünk, jó kis nap volt.


Másnap ellátogattunk Blanka babáékhoz, őt is nagyon régen nem láttam. Közben valahogy megnőtt és már érti azt is, amit beszélek hozzá, sőt néha ő is mond néhány szót. Így sokkal szórakoztatóbb volt vele játszani, mint egy éve. :) Elmentünk fagyizóba is náluk, rengeteget rohangáltunk, kergetőztünk és én egy igazi gavallér módjára, szedtem neki virágot. Sőt, amikor eltört neki a virágja, akkor elkértem anyától, amit neki szedtem, hogy Blankának legyen. :) Anya azt mondta, ha ilyen maradok, a csajok imádni fognak. :)))


Most hétvégén itthon voltunk, pihizgettünk és végre itt volt a jó idő, úgyhogy bölcsi után állandóan pancsoltunk apával. Hétvégén meg ki sem lehetett szedni a medencéből, állandóan csak vízben lennék. Anyáék azt mondják, hogy van érzékem az úszáshoz, mert senki nem tanítja, mit kell csinálni és mégis megy. Karúszó nélkül is tudok már tempózgatni, most épp a hátúszás rejtelmeit fedeztem fel teljesen egyedül és rettenetesen élvezem. :)


Tegnap ellátogattunk Zalánékhoz, ő a bölcsiből a barátom, vagy ahogy én mondom, a legjobb barátom. :) Jó volt náluk nagyon. Hála az égnek, ott is lehetett pancsolni, úgyhogy minden a legnagyobb rendben volt! :) Úgy tűnt, Zalánnal egy csoportba fogunk járni oviba is, de aztán az értesítő levélben azt írták, hogy külön csoportba tettek minket. Anya és a Zalán anyukája nem voltak túl boldogok, de nem adták fel és újra próbálkoznak az óvodában, hátha... Ma azt mondták, augusztusban térjünk vissza rá, még semmi sincs veszve. Ahogy a felnőttek szokták mondani "a remény hal meg utoljára". Na ez is egy olyan, amiről nem tudom, mit jelent. :)))